A te határod hol van?
A komfortzóna egy olyan biztonságos környezetet jelent, melyben kockázat és szorongás nélkül, magabiztosan dönthetünk és cselekedhetünk. Látszólag csupa pozitív funkcióval bír, ugyanakkor komoly akadály is lehet életünkben.
A komfortzóna egyfajta ősi ösztön működésének eredménye, alapja a biztonságra törekvés. De a komfort igénye egyben a változás, változtatás akadálya is lehet. Komfortzónája mindenkinek van, persze a határok nagyon változatos mintázatot mutatnak.
A változás, és változtatás nélkül pedig nincs fejlődés, ezért fontos megismerni saját komfortzónánk határait. Sok minden tartozik a komfortzónához, nem kell extrém dolgokat bevállalnunk ahhoz, hogy veszegetni kezdjük a határainkat. Idetartoznak a különböző szokásaink, hogy mit hogyan, mikor csinálunk. Bár apró dolgokról van szó, néha nem árt változtatni rajtuk, hiszen könnyen a szokás hatalma alá kerülhetünk. Ami szintén arra utal, hogy a megszokottság biztonsága is veszélyes lehet, csak egészen más módon.
Fontos lépés határaink felismerése, ezt követően pedig már tudatosabban tehetünk a fejlődésünk érdekébe. Ahhoz hogy személyiségünk fejlődjön, kevésbé ismerős terepen kell helytállnunk. Ez persze történhet kényszerből, vagy tudatos elhatározásból. Ha a félelem ellenére átlépjük határainkat, az mindenképpen segíti fejlődésünket.
Természetes, hogy az ismeretlen helyzetek, feladatok szorongással töltenek el minket. De pont az ilyen helyzetek megoldásával növelhetjük önbizalmunkat, az én hatóerejét.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.