Egy nagyon egyszerű módszer, amivel megállíthatjuk az egész napos ülés káros hatásainak kialakulását!
Mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy egész nap egy helyben ülni egészségtelen. Egyes tanulmányok szerint ez olyan rossz a testnek, hogy a szokásos mindennapi edzés sem elég ahhoz, hogy ellensúlyozni tudja az ülés okozta károkat a testben. Mit tehet az ember, ha irodában dolgozik?
A helyzet lehet, hogy egyszerűbben megoldható, mint gondolnánk. Még egy olyan méretű asztal sem szükséges hozzá, amely mellett kényelmes állva dolgozni. Helyette inkább próbáljunk meg a napunk minden órájába beiktatni néhány percet, amikor felállunk, és megyünk két kört az irodában vagy a környékén. A séta a legjobb, mivel ez jóval több kalóriát éget el, mintha csak szimplán felállunk az asztal mellől. De ha csak felállunk, és nyújtunk egy kicsit, már az is jobb, mint lusta módon inkább ülve maradni. Ha napi 8 órában ülőmunkát végzünk, a pihentető séta mindössze 16 percünket veszi el a munkaidőből. Tehát mindössze annyi kell, hogy a hosszú ülőperiódusokat szakítsuk meg egy kevés mozgással! Igaz, hogy egy kis járkálással több kalóriát égetünk el, mint egy egyszeri felállással, de egy tanulmány szerint már ez is 9-cel több kalóriát éget el, mintha ülve maradunk. Nem hangzik túl soknak, de ez a kis mozzanat is napi 80, heti 400, vagy mondhatjuk úgy, hogy havi 1600 kalória elégetését jelenti, ha csak napi 8 órát és heti 5 napot dolgozunk. Ez szép és jó, de egy nemrégiben megjelent folyóirat cikk szerint azok, akik járkálással töltik az óránkénti néhány perc szünetet, háromszor annyi kalóriát égetnek el, mint azok, akik csak felállnak. Ez az adat arra az esetre is vonatkozik, ha csak nagyon könnyű tempóban sétálgatunk.
Egy 2015 júniusában megjelent tanulmány azonban azt javasolja, hogy legalább napi 2 órát töltsünk a székünkön kívül, hogy biztosan megakadályozzuk a szív- és anyagcsere betegségek kialakulását. Ebben az esetben is azt tanácsolják a kutatók, hogy akár állással, akár járkálással, a lényeg, hogy töltsük mással ezt a rövid időt.
Tehát az útravaló a következő: Mozogjunk, amennyit csak tudunk, még akkor is, ha a munkánk egész napos ülésre kényszerít minket! Álljunk fel, sétáljunk, ugráljunk, találjunk ki bármit! A lényeg, hogy szakítsuk meg az egy helyben állomásozó napi rutinunkat valami más mozgásformával! A testünk meg fogja köszönni!
Forrás: www.businessinsider.com
Fotó: sxc.hu
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?