Menü

Vegyük komolyan az öngyilkos gondolatokat!

Magyarország sajnos továbbra is "előkelő" helyet foglal el az öngyilkosság gyakoriságát vizsgáló statisztikákban. Hogy javulást érhessünk el, fontos lenne a társadalmi felvilágosítás, tájékoztatás, erre azonban nemigen nyílik intézményes lehetőség. Pedig csak összefogással valósítható meg a helyzet jobbá tétele. S hétköznapi emberként, ismerősként, barátként, családtagként a szerepünk komolyabb, mint gondolnánk.

Nagyon sok öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet előznek meg ugyanis figyelemfelhívó cselekmények, mondatok az érintett részéről, de sajnos ezeket legtöbben nem veszik komolyan. Pedig minden ilyen jellegű dolgot segélykiáltásként kell érzékelni, és ennek megfelelően kezelni. Legyünk éberek!

Az elsődleges kérdés az, hogy miért nem érzékeljük, ha valaki depressziós, és miért hagyjuk figyelmen kívül az öngyilkosságra utaló jeleket? Az egyik ok a tájékozatlanság. A másik pedig az, hogy a helyzetet annyira irreálisnak, szó szerint életidegennek, lehetetlennek érzékeljük, hogy az elménk elutasítja annak komolyságát. Nos, ezeket a gátakat kell átlépnünk, ha segíteni szeretnénk. Bár akkor sincs könnyű dolgunk, ha a felismerés megtörténik, mégis mindent tegyünk meg, amit csak lehet.

Ha látjuk, hogy valaki depressziós, vagy tartósan, súlyosan maga alatt van, letört, akkor ne intézzük el annyival a kérdést, hogy "csak sajnáltatja magát" vagy hogy "jó dolgában már nem tudja, mit csináljon". A depresszió igenis betegség, még akkor is, ha lelki betegség, és komolyan kell venni, valamint kezelni kell! Amennyiben valaki utal arra, hogy nem szereti az életét, nincs kedve élni, nincs motivációja, boldogságforrása, nem lel semmiben örömöt, vagy célozgat az öngyilkosság gondolatára, azt mindenképp vegyük kifejezetten komolyan!

Ez különösen akkor lehet nehéz, ha a helyzet huzamosabb ideje fennáll. Próbáljuk az érintettet egy segítő szakemberhez irányítani, akár oly módon is, hogy elkísérjük őt, vagy befizetjük az első alkalomra. Tény, hogy a terápia akkor igazán hatékony, ha a célszemély kezdeményezi, de vészhelyzetben minden lehetőséget meg kell ragadni. Biztosítsunk számára olyan elérhetőséget, amikor bármikor hívhat, lehetőleg ez személyes kontakt legyen, de ha ilyet nem tudunk biztosítani, akkor tájékoztathatjuk egy lelki segélyvonal telefonszámáról is. Igyekezzünk felé érdeklődést, törődést mutatni bármilyen formában, feltétel nélküli szeretettel, legyen szó egy apró ajándékról vagy egy üzenetről.

A szituáció különös nehézsége lehet annak, aki segíteni szeretne, hogy a visszajelzés, fogadtatás várhatóan negatív és elutasító lesz, az illető pedig helyzetéből adódóan lehangolt. Könnyen lehet, hogy folyamatos elutasításba, rosszkedvbe ütközünk, és az illető nem értékeli az erőfeszítéseinket. Úgy érezhetjük, a kapcsolat egyoldalú, vagy annál is rosszabb, hiszen energiaveszteséget élhetünk át. De elképzelhető, hogy mindezek ellenére mégis megragadja az általunk kínált lehetőséget, mint utolsó szalmaszálat egy számára lelkileg vészterhes helyzetben, és minket hív, mielőtt már tényleg lemondana az életről. Sajnos emellett tudnunk kell, hogy a legkomolyabb erőfeszítéseket megtéve sem biztos, hogy tudunk segíteni. Kétségek esetén érintettként, és nem célszemélyként is kérhetjük szakember segítségét.

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?