Menü

Vegyük komolyan az öngyilkos gondolatokat!

Magyarország sajnos továbbra is "előkelő" helyet foglal el az öngyilkosság gyakoriságát vizsgáló statisztikákban. Hogy javulást érhessünk el, fontos lenne a társadalmi felvilágosítás, tájékoztatás, erre azonban nemigen nyílik intézményes lehetőség. Pedig csak összefogással valósítható meg a helyzet jobbá tétele. S hétköznapi emberként, ismerősként, barátként, családtagként a szerepünk komolyabb, mint gondolnánk.

Nagyon sok öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet előznek meg ugyanis figyelemfelhívó cselekmények, mondatok az érintett részéről, de sajnos ezeket legtöbben nem veszik komolyan. Pedig minden ilyen jellegű dolgot segélykiáltásként kell érzékelni, és ennek megfelelően kezelni. Legyünk éberek!

Az elsődleges kérdés az, hogy miért nem érzékeljük, ha valaki depressziós, és miért hagyjuk figyelmen kívül az öngyilkosságra utaló jeleket? Az egyik ok a tájékozatlanság. A másik pedig az, hogy a helyzetet annyira irreálisnak, szó szerint életidegennek, lehetetlennek érzékeljük, hogy az elménk elutasítja annak komolyságát. Nos, ezeket a gátakat kell átlépnünk, ha segíteni szeretnénk. Bár akkor sincs könnyű dolgunk, ha a felismerés megtörténik, mégis mindent tegyünk meg, amit csak lehet.

Ha látjuk, hogy valaki depressziós, vagy tartósan, súlyosan maga alatt van, letört, akkor ne intézzük el annyival a kérdést, hogy "csak sajnáltatja magát" vagy hogy "jó dolgában már nem tudja, mit csináljon". A depresszió igenis betegség, még akkor is, ha lelki betegség, és komolyan kell venni, valamint kezelni kell! Amennyiben valaki utal arra, hogy nem szereti az életét, nincs kedve élni, nincs motivációja, boldogságforrása, nem lel semmiben örömöt, vagy célozgat az öngyilkosság gondolatára, azt mindenképp vegyük kifejezetten komolyan!

Ez különösen akkor lehet nehéz, ha a helyzet huzamosabb ideje fennáll. Próbáljuk az érintettet egy segítő szakemberhez irányítani, akár oly módon is, hogy elkísérjük őt, vagy befizetjük az első alkalomra. Tény, hogy a terápia akkor igazán hatékony, ha a célszemély kezdeményezi, de vészhelyzetben minden lehetőséget meg kell ragadni. Biztosítsunk számára olyan elérhetőséget, amikor bármikor hívhat, lehetőleg ez személyes kontakt legyen, de ha ilyet nem tudunk biztosítani, akkor tájékoztathatjuk egy lelki segélyvonal telefonszámáról is. Igyekezzünk felé érdeklődést, törődést mutatni bármilyen formában, feltétel nélküli szeretettel, legyen szó egy apró ajándékról vagy egy üzenetről.

A szituáció különös nehézsége lehet annak, aki segíteni szeretne, hogy a visszajelzés, fogadtatás várhatóan negatív és elutasító lesz, az illető pedig helyzetéből adódóan lehangolt. Könnyen lehet, hogy folyamatos elutasításba, rosszkedvbe ütközünk, és az illető nem értékeli az erőfeszítéseinket. Úgy érezhetjük, a kapcsolat egyoldalú, vagy annál is rosszabb, hiszen energiaveszteséget élhetünk át. De elképzelhető, hogy mindezek ellenére mégis megragadja az általunk kínált lehetőséget, mint utolsó szalmaszálat egy számára lelkileg vészterhes helyzetben, és minket hív, mielőtt már tényleg lemondana az életről. Sajnos emellett tudnunk kell, hogy a legkomolyabb erőfeszítéseket megtéve sem biztos, hogy tudunk segíteni. Kétségek esetén érintettként, és nem célszemélyként is kérhetjük szakember segítségét.

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?