Menü

Vegyük komolyan az öngyilkos gondolatokat!

Magyarország sajnos továbbra is "előkelő" helyet foglal el az öngyilkosság gyakoriságát vizsgáló statisztikákban. Hogy javulást érhessünk el, fontos lenne a társadalmi felvilágosítás, tájékoztatás, erre azonban nemigen nyílik intézményes lehetőség. Pedig csak összefogással valósítható meg a helyzet jobbá tétele. S hétköznapi emberként, ismerősként, barátként, családtagként a szerepünk komolyabb, mint gondolnánk.

Nagyon sok öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet előznek meg ugyanis figyelemfelhívó cselekmények, mondatok az érintett részéről, de sajnos ezeket legtöbben nem veszik komolyan. Pedig minden ilyen jellegű dolgot segélykiáltásként kell érzékelni, és ennek megfelelően kezelni. Legyünk éberek!

Az elsődleges kérdés az, hogy miért nem érzékeljük, ha valaki depressziós, és miért hagyjuk figyelmen kívül az öngyilkosságra utaló jeleket? Az egyik ok a tájékozatlanság. A másik pedig az, hogy a helyzetet annyira irreálisnak, szó szerint életidegennek, lehetetlennek érzékeljük, hogy az elménk elutasítja annak komolyságát. Nos, ezeket a gátakat kell átlépnünk, ha segíteni szeretnénk. Bár akkor sincs könnyű dolgunk, ha a felismerés megtörténik, mégis mindent tegyünk meg, amit csak lehet.

Ha látjuk, hogy valaki depressziós, vagy tartósan, súlyosan maga alatt van, letört, akkor ne intézzük el annyival a kérdést, hogy "csak sajnáltatja magát" vagy hogy "jó dolgában már nem tudja, mit csináljon". A depresszió igenis betegség, még akkor is, ha lelki betegség, és komolyan kell venni, valamint kezelni kell! Amennyiben valaki utal arra, hogy nem szereti az életét, nincs kedve élni, nincs motivációja, boldogságforrása, nem lel semmiben örömöt, vagy célozgat az öngyilkosság gondolatára, azt mindenképp vegyük kifejezetten komolyan!

Ez különösen akkor lehet nehéz, ha a helyzet huzamosabb ideje fennáll. Próbáljuk az érintettet egy segítő szakemberhez irányítani, akár oly módon is, hogy elkísérjük őt, vagy befizetjük az első alkalomra. Tény, hogy a terápia akkor igazán hatékony, ha a célszemély kezdeményezi, de vészhelyzetben minden lehetőséget meg kell ragadni. Biztosítsunk számára olyan elérhetőséget, amikor bármikor hívhat, lehetőleg ez személyes kontakt legyen, de ha ilyet nem tudunk biztosítani, akkor tájékoztathatjuk egy lelki segélyvonal telefonszámáról is. Igyekezzünk felé érdeklődést, törődést mutatni bármilyen formában, feltétel nélküli szeretettel, legyen szó egy apró ajándékról vagy egy üzenetről.

A szituáció különös nehézsége lehet annak, aki segíteni szeretne, hogy a visszajelzés, fogadtatás várhatóan negatív és elutasító lesz, az illető pedig helyzetéből adódóan lehangolt. Könnyen lehet, hogy folyamatos elutasításba, rosszkedvbe ütközünk, és az illető nem értékeli az erőfeszítéseinket. Úgy érezhetjük, a kapcsolat egyoldalú, vagy annál is rosszabb, hiszen energiaveszteséget élhetünk át. De elképzelhető, hogy mindezek ellenére mégis megragadja az általunk kínált lehetőséget, mint utolsó szalmaszálat egy számára lelkileg vészterhes helyzetben, és minket hív, mielőtt már tényleg lemondana az életről. Sajnos emellett tudnunk kell, hogy a legkomolyabb erőfeszítéseket megtéve sem biztos, hogy tudunk segíteni. Kétségek esetén érintettként, és nem célszemélyként is kérhetjük szakember segítségét.

A tanárok és az apa(anya)-komplexus

Sokakat megihletett már az oktatók, nevelők, tanárok kapcsolata diákjaikkal, a gondjaikra bízott fiatalokkal. Jobban kedvelni tanárainkat, mint amennyire ez a formális kapcsolat megengedi, sokak szerint természetes, mások szerint viszont megbotránkoztató. Vajon miért kerülnek mégis sokan ebbe a csapdába?

A bókolás lélektana

Talán manapság átalakult a bennünk élő kép a bókok jelentőségéről, de azért még mindig jól esik, ha kapunk. Bár már a pozitív visszacsatolás nemcsak verbálisan érkezhet felénk, mégis töretlen a sikere azoknak, akik egy-egy udvarias megnyilvánuláson keresztül fejezik ki pozitív véleményüket embertársukról.

Napjaink betegsége a társas magány

Sok pozitív oldala van a közösségi oldalaknak, de nagyon sok veszélyt is jelentenek, közvetlenül és közvetve is. Minél többet nyomkodod a mobilodat, minél többször kattintasz fel a facebookra, minél többször számolod meg az instagram lájkokat, annál inkább egyedül érzed magad.

Szoktad mondani: „köszönöm”?

Köszönetünket kifejezni egy nagyon udvarias gesztus, emellett a hála érzése, a köszönet kifejezése boldoggá is tesz bennünket, s a legújabb kutatások szerint egészségesebbek is leszünk tőle.

Öt dolog, amit egy pszichológus jobban tud, mint te

Az internetes öndiagnosztika virágkorát éli. De nemcsak a fizikai problémák esetében vagyunk hajlamosak a magunk orvosaivá válni. Szeretünk a lelki problémáink szakembereivé is válni. Csakhogy ez szintén nem túl jó ötlet.