5 mód, hogy motiváltak maradjunk
- Dátum: 2017.08.21., 20:12
- álmodozás, álom, átvizsgálás, cél, fejlődés, figyelem, haladás, idő, mentorálás, mindennapok, motiváció, munka, példakép, segítség, visszajelzés, visszavonulás
A motiváció tulajdonképpen arra vonatkozik, hogy miért is csináljuk azt, amit csinálunk. Van egy kérdés, amit időnként érdemes feltennünk magunknak: „Ha vezetőként vagyunk jelen az életben, hogyan maradhatunk motiváltak?” Vagy másként: „Mi ad értelmet, jelentést az életemnek?”
Hogyan tarthatjuk magunkat ebben az állapotban? Lentebb néhány egyszerű technikát olvashattok.

1. Hagyjunk időt a visszajelzésre! Az üzletben és a magánéletünkben is rendszerint elfelejtünk reflektálni saját magunkra és arra, hogy mi is történik éppen az életünkben, illetve mit tanulhatunk ezekből a dolgokból.
2. Ne felejtsünk el álmodni! Néhány embert annyira lefoglalnak a mindennapi feladatai, hogy elfelejtenek a jövőről álmodni. Ezért nem vágynak túl sokra vagy túl messzire, sem magukért, sem a szervezetükért, ahol dolgoznak, vagy amivel foglalkozni szeretnének. „Miről álmodok, hogy megvalósítsam az életben? A karrieremben van valami ilyen?”
3. Szenteljünk egy kis figyelmet azoknak, akik sikeresek körülöttünk! Találjunk szerepmintákat, amelyek megérdemlik a figyelmet. Akik úgy irányítják az életüket, a karrierjüket, amilyen módon mi is vágyunk erre. Akik különböznek másoktól olyan módon, ahogyan mi magunk is szeretnénk.
4. Kicsit vonuljunk vissza a haladástól! Legalább egyszer egy évben – ha nem gyakrabban – vizsgáljuk meg az életünket és a céljainkat. Talán szeretnénk is kimozdítani magunkat a mindennapokból, és elmenni valahová, ahol sem telefonon, sem e-mailen keresztül nem érnek el minket.
5. Mentoráljunk valaki mást! A legjobb módja annak, hogy kiszivárogtassuk, amit mi magunk jól tudunk, ha megosztjuk azt másokkal. Segíteni egy másik embernek ráadásul gyümölcsöző lehet motivációnkat illetően.
Forrás: https://marksanborn.com/5-ways-to-stay-motivated/
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.