Menü

Gond-e, ha sokat felejtett a gyerek nyáron?

Emlékszem, gyerekkoromban Édesanyám kérésére a nyári szünidő utolsó egy hetét mindig az előző évi tananyag ismétlésével kellett töltenem. Habár színtiszta kitűnő voltam, mégsem fűlött a fogam a nyárvégi, egész napos tanuláshoz.

Valószínűleg a tanárok is imádják a hosszú nyári szünetet. Az elhivatottabbak viszont ugyanebben hátrányt is látnak benne. Gondolnak ugyanis arra, hogy a gyerekek mennyit felejtenek egy nyár alatt, így nehezebb őket visszaszoktatni, illetve a tananyagot folytatni.

Mit mond a tudomány? A kutatások szerint a felső középosztály azok gyermekei szerencsésebb helyzetben vannak, mert több lehetőségük van tudásuk fenntartására, így ők kevesebbet felejtenek, mint az alsó osztályba tartozó gyerekek.

Tudományos bizonyítékok támasztják alá azt is, hogy a matematikai tudás jóval inkább megfogyatkozik a nyár folyamán az olvasási készséghez képest. Ezt a legtöbben nem is csodáljuk! :)

Sorolhatnánk még további eredményeket, de inkább nézzük meg, mit ajánlanak a szakemberek! Eszerint három egymáshoz kapcsolódó dolog van, ami szükséges ahhoz, hogy a nebulók a nyárra a tanulás elől való menekülési lehetőségként és az örök felejtés motívumaként tekintsenek. Noha a nyár már eltelt, jövőre még használhatjuk ezeket az információkat, s talán akad olyan közöttük, amik év közben is fontosak lehetnek.

1. Iktassunk be a mindennapjaikba apró tanulási lehetőségeket, gyakorlást, akár olyat is, amiről ők nem is realizálják, hogy valóban tanulnak. A lényeg, hogy játékos elfoglaltságot találjunk nekik, aminek álcája mögé rejtőzik a tudás magunkhoz vételének lehetősége.

2. A hatékony tanuláshoz hozzátartozik az emberi tényező is. Fontos, hogy a gyerek és a szülő, valamint a gyerek és a tanár közötti kapcsolat jó legyen! Ez fogja ösztönözni őt a tanulásra, ettől válhatnak elkötelezetté.

3. Bebizonyították, hogy azok a gyerekek, akik néhány hetes nyári tanulóprogramokon vesznek részt, alig felejtenek a tananyagból.

+1. Az igazság viszont az, hogy a hangsúly a játékos tanuláson van. A gyereknek fontos, hogy ne csak a kötelességet lássa a tudás megszerzésében, ha az élmény is lehet.

A bugyuta számítógépes játékok helyett buzdíthatjuk őket olyanokra, amelyekből játékosan tanulnak. Mutassuk meg nekik, hogy a tanulás nem teher, hanem lehetőség!

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

Április végi vetés

Sokan úgy gondolják, hogy április végén már késő belevágni a konyhakertbe, pedig még rengeteg lehetőség áll előttünk. Számos gyorsan fejlődő zöldség és fűszernövény ilyenkor is sikerrel vethető, akár kezdők számára is. Egy kis odafigyeléssel már néhány héten belül saját, friss termést tehetünk az asztalra.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.

Ultrabalaton hatodszor. Ugyanaz a kör és mégis mindig teljesen új és más

Hétvégén ismét elrajtol az UltraBalaton – és bár minden évben ugyanaz a Balaton, valahogy mégis mindig teljesen más élmény vár ránk. Számunkra különösen, hiszen idén már hatodik alkalommal állunk rajthoz, ezúttal kilenc fős csapattal. Egy kicsit rutinosabban, talán tudatosabban, de ugyanazzal az izgatott várakozással, mint legelőször.

A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban

A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.