Búcsú és elengedés
- Dátum: 2017.09.20., 21:04
- búcsú, cél, elengedés, élvezet, feladat, siker, sikerélmény, szeretet, tudatos élet, út
Búcsúzni nem könnyű, mert az embert megcsapja a változás szele. Ránk törnek az érzések, és legtöbbször nem szeretjük hagyni, hogy gyengének lássanak minket. Ragaszkodunk dolgokhoz, sokszor még az életünket negatívan befolyásoló dolgokhoz is, mert félünk azt elengedni. Tartunk az ismeretlentől, az újtól, a változástól. Talán attól, hogy a megszokott eltűnik, és ismét energiát kell fektetnünk abba, hogy alkalmazkodjunk egy új helyzethez. Vajon meg fogunk-e felelni? Másoknak (minek?) vagy akár magunknak?!
Egyszer olvastam valahol, hogy a búcsú a gyász egy fajtája. Hiszen amikor valaminek vége, becsukjuk magunk mögött azt az ajtót. Persze ez a legtöbb esetben nem jelenti azt, hogy sosem nyithatjuk ki újra, de abban a pillanatban nem tudjuk, hogy ez valaha ismét meg fog-e történni. Ezért kicsit sajnáljunk magunkat, bánkódunk egy darabig, majd újra felállunk. Mert az ember egyik legjelentősebb ismérve, hogy mindig képes talpra szökkenni.

Az én életemben is lezárult most egy korszak, és nehéz elengedni. Hiszen egy olyan tevékenységet hagyok el szánt szándékkal a mindennapjaimból, amit szívvel-lélekkel csináltam. Ami energiát adott és megnyugtatott. Amin szerettem ötletelni.
Annak idején a tanácsadóm azt mondta, hogy még a legrosszabb munkahelyet is nehezen hagyja ott az ember. Valóban így van. S ha az ember nagyon jól érzi magát valahol, és úgy kényszerül arra, hogy valamit befejezzen? :) Még nehezebb!
Ilyen helyzetekben a legfontosabb, hogy tudjuk, mit miért csinálunk, tehát határozzuk meg a célt! Döntés előtt mindig mérlegeljünk. Írjunk akár pro-kontra listát. Az előző munkahelyemen az egyik munkatársam hetekig hordozott egy cetlit a pénztárcájában, aminek a két oszlopát minden nap töltögette. Amikor felmondtam, csak ennyit mondott: „Jó, akkor mostmár átírlak a másik oszlopba.”


Ha a célt meghatároztuk, és tudatosan afelé tartunk, rögtön könnyebbé válik minden, hiszen biztosítjuk magunkat arról, hogy tudjuk, mit miért teszünk, és tudjuk mi a következő lépés.
A cél meghatározása során azonban fontos, hogy ne halmozzuk el magunkat túl sok teljesítendő feladattal. Ne a világot akarjuk megváltani a következő helyzetben sem! Csak apró, elérhető célokat tűzzünk ki magunk elé, és sosem túl sokat, így növelhetjük a sikerélményeink számát is.
Nyilvánvalóan előny, ha tisztában vagyunk a hosszú távú céljainkkal, de ne az legyen a cél, hogy azonnal odaérjünk, hanem a tyúklépések élvezete. Az apró, mindennapi sikerekben leljük örömünket, amit a kisebb, illetve nagyobb pontok elérésig teszünk meg.
Ennek a tudatos útnak az átélése pedig könnyebbé teszi a búcsút, az elengedést még egy olyan esetben is, ahol valami hőn szeretett dologtól kell – legalábbis egy időre, egy másik cél érdekében – elállnunk.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?
Miért érezhetjük magunkat kimerültnek tavasszal? – A szervezet alkalmazkodása az évszakváltáshoz
A tavasz sokak számára a megújulás időszaka: hosszabbak a nappalok, több a napfény, és a természet is újjáéled. Mégis gyakori tapasztalat, hogy március elején sokan inkább fáradtnak, nyugtalanabbnak vagy kimerültnek érzik magukat.
Hogyan segíthet az optimista gondolkodás a hosszabb és egészségesebb élethez
Sokan úgy vélik, hogy az optimizmus velünk született tulajdonság: van, aki mindig pozitívan látja a dolgokat, míg mások hajlamosak a pesszimizmusra. A pszichológiai kutatások azonban azt mutatják, hogy az optimista hozzáállás nem csupán genetikai adottság kérdése.
Miért félünk a pókoktól? – Tippek a rettegés legyőzéséhez
A pókoktól való szorongás az egyik leggyakoribb fóbiának számít a világon. Sokan még az apró teremtmények látványától is pánikba esnek, miközben racionálisan tudják, hogy az állat ártalmatlan. Honnan ered azonban ez a zsigeri reakció, és mit tehet az, aki nem akar minden sarokban potenciális veszélyt látni?