Menü

Nincs kedvem dolgozni

Ma nincs kedvem dolgozni. Remélem, a főnököm nem tudja, hogy ilyeneket írok. (Ha mégis, akkor természetesen félreértés az egész, meg tudom magyarázni és már teszem is a dolgom, sőt még előre is dolgozom ma!)

Egyébként tényleg nincs túl sok kedvem dolgozni. „Segítünk, hogy legyen!”-olvasom egy velem szembejövő cikkben a világhálón. Na, erre kíváncsi leszek, gondolom magamban…

Pedig valóban érdekes írás! Tanuljunk belőle!

Bizony van olyan, amikor nehezen találunk motivációt a munkához (vagy akár más cselekvéshez, házimunkához, tanuláshoz, sportoláshoz) s keressük a megoldást, hogy lelkesebben fogjunk neki az előttünk álló feladatoknak. Az biztos, hogy halogatni nem tanácsos: máskor sem lesz könnyebb megcsinálni. A nap végén pedig, szeretek elégedetten lefeküdni, hogy ma hatékony napom volt és mennyi mindent elvégeztem. Jobb érzés, az biztos, mint a lelkiismeretfurdalás, a kapkodás, a gyorsan közeledő határidők. De mit tehetünk akkor, amikor egyszerűen tényleg nincs kedvünk dolgozni?

Nem tudom más, hogy van vele, de én már fősulis koromban is nehezen vettem rá magam a tanulásra, ragyogó napsütéses „sétára csalogatós” időben. Sokkal jobban csábított a közeli park, a zöldövezet, egy séta, találka a barátokkal, semmint a módszertani vagy nyelvészeti tételek felett görnyedni. (Ráadásul, mindezt német nyelven!)

Ha nem a séta csábított, akkor az ablakokat akartam megpucolni, vagy kitakarítani, gyakorlatilag bármit, csak ne kelljen tanulni. Pedig ezzel csak halogattam a rám váró feladatokat, és nem tettem eleget a kötelességeimnek (milyen rideg szó), hanem tologattam magam előtt a tornyosuló tételes füzeteket. Ez frusztrálttá és idegessé tett, stresszes lettem tőle, azonban mégsem volt bennem elég motiváció elkezdeni a tananyag bemagolását.

A határidős munkák, egy pályázat, a halom adminisztráció helyett, ma is szívesebben nyalnék el egy fagyit valahol a férjemmel. (Persze, ő is dolgozik most.)

„A halogatást a kifogások táplálják” -olvasom a cikkben.Valójában mindig találunk kifogást, hogy ne kelljen elkezdeni dolgozni, pedig fontos lenne leküzdeni azokat a negatívumokat, amelyek a halogatás mögött húzódnak. Ha ez sikerül, végre bele is vághatunk. Ám ha ez olyan könnyű lenne! Hiszen sokszor, azt sem tudjuk, hogy fogjunk hozzá, hol kezdjünk bele. Valószínű az a megoldás, hogy valahol belevágunk a dolgokba „in medias res” és közben kialakul a fontossági, időrendi sorrend. Ha túl nehéz a feladat, tudjuk meg, hol találunk hozzá segítséget. Kérjünk tanácsot!

Gyakran, a koncentrációt zavarják egyéb tényezők is, túl hangosan beszélgetnek a kollégák, miközben dolgozatot javítunk, vagy zajos a légkör, esetleg nagyon meleg van, lassúak a számítógépek vagy egyszerűen csak nem sikerül a sok apróság miatt száz százalékosan a feladatra összpontosítani.

Én ekkor, apróbb dolgokat végzek el, a könnyebb teendőket pipálom ki, elintézek egy levelet, telefont, rövid fénymásolást végzek, letudok egy nyomtatást, iszom egy kávét, váltok néhány szót a kollégákkal (nagyon szeretem őket és a közösséget, amiben dolgozom, valahol ez is motiváció a munkához), igaz ez is elterelheti a figyelmet a feladatról, ez tény és való. Úgyhogy megint elkanyarodtam a tárgytól: munka van!

Valójában a lényeg az, hogy be kell lássuk: hiába halogatjuk a feladatot, tologatjuk a papírkupacot, játszunk a tollal, válaszolunk néhány üzenetre, nyomkodjuk a telefonunkat, teázgatunk és beszélgetünk, s bármit csinálunk, csak nem a munkánkat, ezzel, csak magunkat stresszeljük a megoldatlan feladatok súlya alatt. Tartsuk szem előtt, hogy minél hamarabb hozzákezdünk a dolgunkhoz/munkánkhoz/edzéshez/tanuláshoz/házimunkához, annál gyorsabban végzünk vele. Emlékeztessük magunkat arra, hogy milyen rossz érzés kapkodni, s milyen jó az elégedettség élménye, amikor végeztünk.

Miután a cikket megírtam, azonnal neki is állok dolgozni, becsszó, még a telefont is lenémítom, de most látom, hogy hív a férjem telefonon, beszélek vele, úgyhogy öt percet még adok magamnak…

Karácsonyi konyhaparti a gyerek(ek)kel

Van néhány gyerekbarát karácsonyi sütirecept, amit gyermekeinkkel együtt is elkészíthetünk. Elsősorban a közös program miatt, illetve az sem utolsó szempont, hogy közben kedvükre nassolhatnak. Ez a program mindenkinek tetszeni fog!

A tanárok és az apa(anya)-komplexus

Sokakat megihletett már az oktatók, nevelők, tanárok kapcsolata diákjaikkal, a gondjaikra bízott fiatalokkal. Jobban kedvelni tanárainkat, mint amennyire ez a formális kapcsolat megengedi, sokak szerint természetes, mások szerint viszont megbotránkoztató. Vajon miért kerülnek mégis sokan ebbe a csapdába?

A bókolás lélektana

Talán manapság átalakult a bennünk élő kép a bókok jelentőségéről, de azért még mindig jól esik, ha kapunk. Bár már a pozitív visszacsatolás nemcsak verbálisan érkezhet felénk, mégis töretlen a sikere azoknak, akik egy-egy udvarias megnyilvánuláson keresztül fejezik ki pozitív véleményüket embertársukról.

Mire jó a zeneterápia?

Mire jó a zeneterápia? S kik a zeneterapeuták? Orvosok, akik zenével gyógyítanak, vagy zenészek, aki mellesleg orvosként is praktizálnak?

Az éneklés egészséges energiákat ad

Mielőtt egy kisgyermek megtanul beszélni, már az úgynevezett nyelv előtti ábécé rendszerében képes kommunikálni az édesanyjával. Ez a fajta nonverbális kommunikáció, a játék a hangszínnel, hangmagasággal, hanglejtéssel, hangerővel és tempóval, megegyezik a zene kifejezőeszközeivel.