A pletyka és hatásai a pszichére
- Dátum: 2018.05.14., 21:35
- depresszió, egészség, elismerés, empátia, értékelés, fejlesztés, pletyka, psziché, pszichológia, szorongás
A pletykálást elkerülni nehéz. Nagy a kísértés, és ha valaki meghall valamit, nehéz megállni, hogy ne adja tovább. Ezért is terjed olyan könnyen egy-egy történet, aminek az igazságalapját kevesen firtatják. De miért van szükségünk egyáltalán arra, hogy beszéljünk másokról?
Az ok, amiért szeretünk mások életének passzív részesei lenni, hogy visszaigazolást várunk tőle a saját életünkre vonatkozóan. Az elismerésnek különböző formái vannak, jöhet másoktól és saját magunktól. A saját magunk elismerését pedig úgy vívhatjuk ki, ha sikeresek vagyunk, jobb híján sikeresebbek másoknál. Ezt az élet minden területénél kivetítjük. Mert ugye, milyen jó érzés, hogy én idilli párkapcsolatban élek, míg az a másik pár mindig veszekszik. Annál jobban érezzük magunkat, minél több területen aratunk sikert másokkal szemben. És ahhoz, hogy ezt meg tudjuk ítélni, folyamatosan tudnunk kell, kivel mi történik.
Csakhogy a pletykáknak mindig két oldala van: saját érdeklődésünk alapján jogosan gondolhatjuk, hogy mások ugyanennyire törődnek a mi életünkkel. És mi valószínűleg szeretnénk a lehető legjobb képet mutatni kifelé, nehogy a társaink számára mi legyünk a negatív példa. Ha valami történik a magánéletünkben, rögtön elkezdünk félni a külső visszhangjától. Pedig mások életének külső visszhangjai épp mi vagyunk. A legnagyobb hiba, amit pletykálkodás során elkövetünk, hogy nem tudunk empátiával fordulni a másik felé. Ezzel egy ördögi kört hozunk létre, hiszen amit mi elkövetünk más ellen, azt ők miért ne viszonoznák?
Sokan nem tudják, hogy az empatikus készség, akarattal fejleszthető. Ha odafigyelünk a kifelé mutatott reakcióinkra, egy idő után tudatosság nélkül is képesek leszünk megértést tanúsítani másokkal szemben, és nehezebben leszünk rávehetők arra, hogy másokat rossz színben tüntessünk fel. A pletykálás hosszú távon ugyanis a cselekvőben is szorongást kelt, végső soron pedig akár depresszióhoz is vezethet az állandó feszültség.
A mindennapi életünkre, másokhoz való hozzáállásunkra is érvényes a mondás, hogy csak azt tegyük másokkal, amit mi is elvárunk tőlük. Ha egészséges életet szeretnénk élni, ahhoz az önmagunkkal és másokkal is harmóniában kell lennünk.
A csendes összhang művészete – Hogyan fejlődünk együtt a párkapcsolatban?
A modern párkapcsolatokban ma már nem elég csak együtt lenni – együtt fejlődni is kell. A kapcsolat ugyanis élő rendszer, amely folyamatosan alakul, finomodik, s vele együtt formálódunk mi magunk is. Mégis sokszor elfelejtjük, hogy a párkapcsolatunk minősége valójában a saját önismeretünk és érzelmi érettségünk tükre.
Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik
Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.
A társasjáték terápiás ereje
A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.
Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk
A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.
Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus
Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.