Menü

Introvertált vagyok, hogyan barátkozzak?

Az, hogy valaki introvertált, nem jelenti feltétlenül azt, hogy képtelen másokkal beszélgetni. Inkább annyit takar, hogy a valódi személyiségét megismerni sokkal nehezebb, mint egy extrovertált emberét. Megtudni, mit szeret, mit nem szeret, mi a véleménye, néha igazi kihívás.

És ha te magad is ilyen vagy, sokszor érezheted, hogy csupán felszínes kapcsolataid vannak, hiszen az emberek alig tudnak valamit rólad. De ha jobban belegondolsz, akár a javadra is fordíthatod a zárkózottságodat.

A titokzatos embereket mindenki „meg akarja fejteni”. Épp ezért amellett, hogy nehéz kiismerni téged, igazi dicsőség az emberek szemében, ha úgy érzik, rájuk bízod a valódi személyiséged egy apró morzsáját. Minden információ, amit elárulsz magadról, egy láthatatlan kapcsot hoz létre, közted és a társad közt. Nem kell mindent kifecsegned ahhoz, hogy ismerjenek és megbecsüljenek, hiszen a személyiséged része az is, hogy nehezen nyílsz meg. Ha viszont túlságosan is nehéz másokkal szóba elegyedned, gondolj bele, mi baj lehet abból, ha egy kicsit nyitsz feléjük. Elvégre nem kell mindenkiben ellenséget látni, nem fog minden szembejövő visszaélni a rá bízott információkkal.

Van néhány gyakorlat, ami segíthet abban, hogy kifejezd magad. Először is szükséged lesz arra, hogy magad számára is megfogalmazd a gondolataidat, érzéseidet. Ezért ha teheted, írj minden nap fel pár érzést, eseményt, a kiváltott reakcióidat, hogy tisztában légy vele, mit gondolsz. Ha már biztonsággal tudod kezelni magadban az érzelmeidet, véleményedet, akkor keress magadnak egy barátot, és mondd el neki őket. Ha lépésenként haladsz, és először csak semleges dolgokról beszélsz, szépen lassan ,egyre több dolgot árulhatsz el magadról. Nem kell, hogy a legbelsőbb titkaidat kiadd, elég, ha képes vagy valakivel olyan bizalmi kapcsolatot kialakítani, amelyben szorongás nélkül fejezed ki a véleményedet és a személyes érintettségedet egy-egy helyzetben.

Ha már egyvalakit a bizalmi körödbe fogadtál, könnyebb lesz (akár az ő segítségével) egyre bővíteni azoknak a körét, akik társaságában könnyen beszélsz. Így egy idő után a nagyobb társaság előtt sem fogod magad kínosan érezni még akkor sem, ha abban sok az ismeretlen személy.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Újév: az év egyetlen napja, amikor mindenki tökéletesen motivált

Az újév különleges jelenség. Egyetlen éjszaka alatt az emberiség kollektíven eldönti, hogy jobb, egészségesebb, szervezettebb és hatékonyabb lesz. December 31-én még pizzás dobozok és halogatott teendők vesznek körül minket, január 1-jén viszont már fejben futunk, salátát eszünk és új életet kezdünk. Legalábbis elméletben.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.