Menü

Introvertált vagyok, hogyan barátkozzak?

Az, hogy valaki introvertált, nem jelenti feltétlenül azt, hogy képtelen másokkal beszélgetni. Inkább annyit takar, hogy a valódi személyiségét megismerni sokkal nehezebb, mint egy extrovertált emberét. Megtudni, mit szeret, mit nem szeret, mi a véleménye, néha igazi kihívás.

És ha te magad is ilyen vagy, sokszor érezheted, hogy csupán felszínes kapcsolataid vannak, hiszen az emberek alig tudnak valamit rólad. De ha jobban belegondolsz, akár a javadra is fordíthatod a zárkózottságodat.

A titokzatos embereket mindenki „meg akarja fejteni”. Épp ezért amellett, hogy nehéz kiismerni téged, igazi dicsőség az emberek szemében, ha úgy érzik, rájuk bízod a valódi személyiséged egy apró morzsáját. Minden információ, amit elárulsz magadról, egy láthatatlan kapcsot hoz létre, közted és a társad közt. Nem kell mindent kifecsegned ahhoz, hogy ismerjenek és megbecsüljenek, hiszen a személyiséged része az is, hogy nehezen nyílsz meg. Ha viszont túlságosan is nehéz másokkal szóba elegyedned, gondolj bele, mi baj lehet abból, ha egy kicsit nyitsz feléjük. Elvégre nem kell mindenkiben ellenséget látni, nem fog minden szembejövő visszaélni a rá bízott információkkal.

Van néhány gyakorlat, ami segíthet abban, hogy kifejezd magad. Először is szükséged lesz arra, hogy magad számára is megfogalmazd a gondolataidat, érzéseidet. Ezért ha teheted, írj minden nap fel pár érzést, eseményt, a kiváltott reakcióidat, hogy tisztában légy vele, mit gondolsz. Ha már biztonsággal tudod kezelni magadban az érzelmeidet, véleményedet, akkor keress magadnak egy barátot, és mondd el neki őket. Ha lépésenként haladsz, és először csak semleges dolgokról beszélsz, szépen lassan ,egyre több dolgot árulhatsz el magadról. Nem kell, hogy a legbelsőbb titkaidat kiadd, elég, ha képes vagy valakivel olyan bizalmi kapcsolatot kialakítani, amelyben szorongás nélkül fejezed ki a véleményedet és a személyes érintettségedet egy-egy helyzetben.

Ha már egyvalakit a bizalmi körödbe fogadtál, könnyebb lesz (akár az ő segítségével) egyre bővíteni azoknak a körét, akik társaságában könnyen beszélsz. Így egy idő után a nagyobb társaság előtt sem fogod magad kínosan érezni még akkor sem, ha abban sok az ismeretlen személy.

A túlevés veszélyei mindennapjainkban

Sokan ismerjük azt az érzést, amikor egy hétvégi vacsora után alig tudunk felállni az asztaltól. Az alkalmi falánkság önmagában még nem jelent komoly problémát, de ha rendszeressé válik, az egészségünkre és az életminőségünkre nézve is súlyos következményekkel járhat. Ráadásul a modern világban a túlevés nem pusztán a test kérdése, hanem kulturális és pszichológiai jelenség is.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.