Önkénteskedési kisokos a világ körül - One World Institute 2. rész

A norvég alapítású One World Institute a korábban taglalt világ körüli programján kívül sokkal színesebb repertoárral rendelkezik. A mindig aktív Hornsjo-i központ, Lillehamer mellett, limitáltan, de évente kétszeri indulással várja az önkénteseket az egyéves programjához is. A Learn to travel, travel to learn név alatt futó projekt felépítése (szintén angolul zajlik) sok mindenben megegyezik a hosszabbéval, persze sok finom különbséggel. A rend kedvéért érdemes elolvasni korábbi cikkem a központról: http://www.hajraegeszseg.hu/cikk/2018-09-27/onkenteskedesi-kisokos-a-vilag-korul-one-world-institute-1-resz

Ezzel a rövidebb projekttel a szélesebb közönséget célozzák meg. Nézzük az alapleírását. Itt is van anyagi áldozat, jelesül 8000 NOK(negyedmillió HUF) az alapdíj, plusz a központba jutást, illetve az első hat hónapos munkaidőszak kiegészitő költségeit állnia kell a bátor jelentkezőnek. Ezután egy igen érdekes iskolás két hónap következik, amit egy egy hónapos környezetvédelmi és/vagy angol tanári ecuadori munka követ. Majd jön a nagy királyság és neki lehet vágni a dél- amerikai kontinenst átszelő két hónapos túrának. A szállás általában a társzervezeteknél van. Majd hazaérkezéskor lezárásképpen az egyéni projekt bemutatása következik némi munkával karöltve.

Kiknek ajánlom:

Erős kezdőknek jó ez a program. Mindenkinek ajánlom aki úgy érzi, hogy megrekedt az életében egy kicsit és nem tudja, hogyan tovább. De annak is jó lehet, aki csak kalandot keres, szeret utazni, vagy megismerni új embereket a világ minden részéről. Nyilván sok áldozattal, lemondással (alkohol, drog stop) jár ez a kaland is, de megéri. Főleg a globális felmelegedésre, környezetvédelemre és klímaváltozásra fókuszál. Szóval ellentétben például az EVS globális változatával, az LTV-vel, amely egy konkrét projektről szól, itt egy távoli kontinens általában négy különböző országában zajlik a Travel to learn. Inkább egy utazási képesség bővítésről van szó, nagy adag környezetvédelmi elmélettel.

Saját sztori: István - London

- Honnan hallottál a programról?
- Egy barátomtól hallottam pár infót, aki végig csinálta a Fighting with the poort Angliában a CICD vel, ami egy testvériskolája a One World Institutenak. Ekkortájt Londonban éltem. Igazából semmit nem vártam ettől a kalandtól, csak úgy éreztem szükségem van változásra az életemben.
- Mi volt a realitása programnak? Miben fejlődtél?
- A fogadtatás nagyon meleg itt, mindenki aranyos és segítőkész. Szerencsém, hogy a munkám a pénzgyűjtési időszakban a ruhagyűjtés volt. Nagyon sokat vezettem Norvégiában, dolgoztam a nyugati részén, a délin és meg Oslo környékén is. A szálláson két kedves lánnyal éltem, dolgoztam együtt. Ők a csapattársaim voltak és nagyon jó barátság alakult ki közöttünk. A vezetésében sokat fejlődtem, rengeteg rutint szereztem. Télen itt vezetni nagy kihívás. Emellett megtanultam a minimumon élni, imádtam, hogy az életem nem arról a pénzvadászásról szólt, mint előtte. Szóval ez a tapasztalat után már pontosan tudom, hogy nincs sok pénzre szükségem az életemben, mert még sosem voltam ennyire boldog, mint ez alatt az egy év alatt.

- A későbbi elhelyezkedésben ez mennyire segít?
- Egyrészről nagyon nehéz itt hagyni valamit ami ilyen szuper, nehéz visszailleszkedni a való életbe. Másrészről meg megtanulod értékelni mindazt amid van, vagy volt, miután látod, hogyan élnek emberek a nagyvilágban, másik kontinensen, másik országokban. Nagyon sok barátom lett, nem csak az én csapatomból, a kapcsolatot most is tartjuk, hogy mennyire komolyan azt majd az idő fogja megmutatni. Most már külön utakon folytatjuk tovább, de a világ kicsi, találkozni könnyű és a kapcsolattartás pedig nagyon egyszerű.
- Mit szólt ehhez a programhoz a családod?
- Végig támogattak, nem volt nekik nagy újdonság, miután már évekkel ezelőtt elhagytam az országot. Ez most azért kicsit aggódtak, például amikor Kolumbiába utaztunk. Ők arról addig csak azt hallották, hogy drog, bűnözés, szóval veszélyes hely, pedig ez az ország sokkal több: gyönyörű hely és az emberek is nagyon barátságosak. Nem volt nekik mindig könnyű elfogadni, hogyan is zajlik a Travel to learn, de mindig mellettem álltak és biztattak, hogy azt csináljam ami boldoggá tesz.

fotók: Tóth István