Menü

Alul motivált vagyok – mi a baj velem?

Napjainknak a gépiessége, automatikussága okozza a pszichológusoknak szinte a legtöbb munkát. Az, hogy minden természetessé és folyamatossá válik, megfoszt az örömtől. Az ember az elkerülhetetlen, sorsszerű pillanatok megszállottjává válik, és közben észre sem veszi, hogy úgy telik el az idő, hogy egy percet sem élvez belőle. De mit tehetünk, ha úgy érezzük, hogy nem képes motiválni minket semmi, és minden mozdulatunk és cselekedetünk csak úgy megtörténik, anélkül, hogy mi beletennénk magunkat?

A legfontosabb, hogy ne legyintsünk, mondván, hogy majd megoldódik! A probléma elhanyagolása legalább akkora bajhoz vezet, mint egy önmagában álló baklövés. Nem szabad, hogy a gondjainkat elbagatellizáljuk, mert az rossz döntésekhez és még erősebb alulmotiváltsághoz vezet.

Keressük meg a kiváltó okot! Gondolkodjunk, hogy hol csúszott félre a kedélyállapotunk, és mikor kezdtük el azt érezni, hogy nem a saját életünket éljük. Meg kell találnunk az időpontot, amikor máshogyan kezdtük érezni magunkat és máshogyan láttuk a minket körülvevő világot. Ha megvan, hogy mi okozza ezt az érzést, akkor már több mindent tehetünk.

Először is, megváltoztathatjuk, ha olyan dolog, ami a mi hatáskörünkbe tartozik. Ha pedig nem olyan, elkezdhetjük megvizsgálni a mi felelősségünket ebben az esetben. Valóban elkeserítő a helyzet? Nem a jó helyeken vagyunk? Nem a jó emberek közt? Nem a megfelelő munkát végezzük, vagy csupán nem megfelelő a hozzáállásunk? Ha változtatunk egy kicsit a szemléletünkön, az megváltoztatja a helyzetet is? Javulna-e attól a kedvünk, ha több dologba vetnénk bele magunkat?

Ezekre a kérdésekre nem elég csupán körülbelül válaszolni, teljesen a végére kell járni. Ha a hétköznapokra nincs meg a motivációd, akkor sok különlegességet nem várhatsz az életedtől, de ha megtalálod azt a kis mozgató erőt, ami egy szimpla munkanapon vagy hétvégén is megvan benned, akkor sokkal sűrűbben érnek téged a nagyobb örömök is. Az, hogy a pénz nem motivál valakit, nem probléma, sőt, sok konfliktust megelőz. De a munkában nem a pénz az egyetlen, ami motiválhat. Hozzuk létre magunknak ezt a motivációt! Alakítsunk ki barátságos munkakörnyezetet, munkaidőn kívül viszont igyekezzünk mellőzni a feladatainkat, amennyire lehetséges! Legyünk rendszeresen a barátainkkal, és vezessünk be új szokásokat, mint például valami sport, zene, koncertre vagy színházba járás! A lényeg, hogy a megszokott dolgokat élvezetesebbé, a különleges dolgokat pedig változatosabbá tegyük! Ez felpörgeti a napjainkat, segít könnyebben számítani az időt, és jobban megélni a jó pillanatokat.

Ne szomorodjunk el rögtön, ha nem találunk motivációt. Akkor van ok az elkeseredésre, ha ezen nem is akarunk változtatni.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.