Menü

Megfelelési kényszer. Minek? Kinek?

Hogy is van az a találó idézet? „A rossz hír, hogy nem tudsz mindenkinek megfelelni. a jó, hogy nem is kell.”. Ennyi. Ezzel be is fejezhetném a cikkem, mielőtt elkezdeném, azonban a helyzet nem ennyire egyszerű.

Számtalan módon próbálunk megfelelni a környezetünk elvárásainak: van, aki folyton a külsejét figyeli és ellenőrzi minden vonását, smink nélkül nem lép ki az utcára, minden pluszkiló zavarja őket. Más a közösségi oldalakon számolja a követőit, néhányan rendszeresen számon tartják a posztolt fényképeikre kapott reakciókat. Sokan meg egyáltalán nem foglalkoznak a külvilág véleményével. (megjegyzem ők élnek sokkal nyugodtabb és stressz mentesebb életet.)

A megfelelési kényszer nem a mi hibánk, így szocializálódunk. A másoknak való megfelelés köztudottan már kisgyerekkorban megjelenik az életünkben, sajnos sokszor szorongunk emiatt. A fontos kérdés az: valójában kinek akarunk megfelelni és miért?

A szüleinknek? A barátainknak? A tanárainknak? A kollegáinknak? A főnökünknek? Az anyósunknak? Egy álalunk kitalált énképre akarunk hasonlítani, azt remélve, hogy minden szebb lesz, könnyebb lesz, több barátunk lesz, s nagyon népszerűek leszünk, mindenki szeretni fog. Ezzel egyrészt az a baj, hogy ilyen nincs és nem is lesz, illetve ami még rosszabb: mások elvárásai szerint fogunk viselkedni, másnak fogjuk mutatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk, ez pedig egy rettentő fárasztó és értelmetlen attitűd. Közhely, de igaz: sokkal egyszerűbb és könnyebb önmagunkat adni. Attól a perctől kezdve, hogy reggel átlépjük a bejáratunk küszöbét, máris kontaktusba kerülünk a külvilággal, mert fel kell venni egy „mindig tökéletes” álarcot, amihez valójában semmi kedvünk, és amire valójában semmi szükségünk. Nem lehet mindenkinek megfelelni, bármennyire is szeretnénk. Próbáltam én sokáig, de nem ment. Valaki biztos akad, aki kritizálni fog minket. Ezért nincs értelme folyton azzal foglalkozni ki mit gondol rólunk. Ideje elengedni a megfelelési kényszert, persze ez nem fog menni egyik napról a másikra, de vannak lépések, melyekkel máris megpróbálkozhatunk:

Törölni kell a szótárunkból a muszáj, a kell szavakat.

Külső elvárások helyett magunknak igyekezzünk megfelelni.

Nyugodtan engedjük meg magunknak azt a „luxust”, hogy önmagunk legyünk.

Ne hagyjuk magunk befolyásolni, manipulálni, megváltoztatni.

Legyen több önbizalmunk!

Mindenkivel próbálunk jóban lenni, bármi áron, mert meg akarunk felelni. Pedig nyugodtan mondhatunk nemet, nézhetünk ki ma épp valamiért rosszabbul, felszedhetünk három négy kilót, legyinthetünk mások véleményére, pláne azokéra, akik úgy ítélnek meg bennünket, hogy nem is ismernek. Nem kell tökéletesnek lennünk, mert nem vagyunk azok. Ahogy senki sem az.

Ha mások elvárásai szerint élünk, mert félünk az elutasítástól, sosem fogjuk önmagunkat megvalósítani. Sokkal jobb egyéniségnek lenni, egyedinek, mint játszani olyan szerepet, amilyenek nem vagyunk.

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

A túlevés hatásai

A túlevés legnyilvánvalóbb hatásai a túlsúly és a romló egészség. A legtöbb ember joggal fél ezektől a negatív hatásoktól, de a túlevés az élet számtalan más területét is befolyásolja.

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Hogy álljunk fejben hozzá az államvizsgához?

Az államvizsgák során nagyon fontos, hogy hogyan kapcsolunk ki a tanulás közben, hogyan dolgozzuk fel azt a sokszor mérhetetlen anyagot, amit elénk kérdezhetnek tőlünk. Nem csak az lehet azonban fontos, hogy mit fogyasztunk, hogyan mozgunk kikapcsolódásképpen, hanem az is, hogy egyáltalán fejben hogyan állunk hozzá ehhez az egészhez.

Edzés sminkben?

A tökéletes futós instaklisék talpig sminkben és egyetlen rakoncátlan tincs nélkül ábrázolják az edzés végén fotózkodó nőket. Izzadságfolt nélkül. Kipirult arc nélkül. Nem ám a csapvíz alá tartott vörös fejjel, mint én egy éve a nyári 38 fokos maraton után. Van némi kontraszt.