Praktikák önkontroll fejlesztéséhez
- Dátum: 2019.10.06., 15:24
- Udvari Fanni
- akarat, alvás, energia, jutalom, lélek, mozgás, nemet mondás, önbizalom, önkontroll, test
Túlzott önkontroll esete
Egyik legértékesebb tulajdonságunk az önkontroll. Ünnepeljük az elme hatalmát arra, hogy meghozzon nehéz döntéseket. Tiszteljük azokat, akik szabályozni tudják vágyaikat és cselekedeteiket, és próbáljuk ezeket a jellemvonásokat belenevelni gyermekeinkbe. De vajon elképzelhető, hogy az önuralom olykor inkább akadály, semmint a boldogság és a harmónia forrása? A Tufts Egyetem pszichológusai, Evan Apfelbaum és Samuel Sommers érdeklődését felkeltette az, hogy a túlzott önuralomnak hátulütője is létezik, és hogy lemondani egy kevéske kontrollról paradox módon frissítő hatású lehet mind az egyén, mind a társadalom számára.
Szabad tévednünk!
Ha sikerül gyakorlatba ültetnünk olyan dolgokat, amiket előtte elterveztünk, ha sikerül megvalósítani elképzelt dolgokat, normális, ha utána kicsit vállon veregetjük magunkat. A kihívás azonban ott kezdődik, hogy ne engedjük magunkat teljesen megadni a kísértésnek és ne essünk a ló túlsó oldalára. Egy sikeresen teljesített szigorú diéta után ne érezzük bűnösnek magunkat, ha megeszünk egy kalóriadús tortaszeletet. Ez nem kell, hogy megállítson minket a végső cél elérésében, csupán egy kis pihenőt jelent a célhoz vezető utunkon – persze, amennyiben nem a cukrászköltemények teszik ki a táplálékunk 80 %-át. Nem az a művészet, hogy ne igyunk, hanem az, hogy két pohár után megálljunk. Fontos a motiváció és az erkölcs között különbséget tennünk, amit gyakran hajlamosak vagyunk összetéveszteni. Ha jóllaktunk pizzával, holott a nagy cél egy diéta betartása, automatikusan elítéljük magunkat ezért és bűnösnek érezzük magunkat, bűntudatunk nem hagy nyugodni. A probléma nem a motivációnkkal van, hisz továbbra is követjük a siker felé vezető tervet, amelyben igazán hiszünk, azon túl, hogy alávettük magunkat egy futó kísértésnek.
Kis önkontrolltréning
1. Meditálj!
Próbáld meg lecsendesíteni az elmédet, figyelmedet a külső történésekről befelé fordítani.
2. Mozogj!
Már tízpercnyi testmozgással is olyan neurotranszmitterek (idegi ingerület átvivő anyagok) szabadulnak fel az agyadban, amelyek segítenek kontrollálni a késztetéseidet.
3. Aludj!
Az alváshiány egyértelműen csökkenti az önkontrollt.
4. Számolj el tízig!
Aki időt nyer, önkontrollt nyer! Első körben olyan helyzetekben gyakorold a késleltetést, amelyek kevésbé megterhelők számodra. Később, amikor már profi vagy, jöhetnek a rázós szituk is!
Az önkontroll jutalma
Mischel kísérlete igazolta a mondást, miszerint a türelem rózsát terem. Azok a gyerekek, akik képesek voltak ellenállni, a csábításnak, később jobb tanulmányi eredményeket értek el, egyetemi felvételi pontszámaik pedig átlagosan 25 százalékkal magasabbak voltak. A tanulmányi sikerek mellett társas kapcsolataik is pozitívabban alakultak, és mind tanáraik, mind társaik körében nagyobb népszerűségnek örvendtek.
A kérdés már csak az, fejleszthető-e az önkontroll? A kutatások szerint egyértelműen igen. Az akaraterő olyan, mint az izom, vagyis eredményesen lehet edzeni, sőt kell is!
Szerző: Udvari Fanni
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?