Menü

Az élet túl rövid ahhoz, hogy…

Hogyan folytatnád? Mi az, amihez az élet túl rövid? Mit engedjünk el 2020-ban?

Amit már 2019-ben is el kellett volna engedni. Azokat a negatív dolgokat, amelyek miatt egy nehéz hátizsákot cipelünk tele félelmekkel, aggódással, sérelmekkel, elvárásokkal. Ideje letenni. Amire nincs szükség többé: például a görcsös ragaszkodás.

Hány olyan példát ismersz, ahol a ragaszkodás, vagy görcsös irányítás elengedésével kinyíltak a vágyott kapuk, megkaptuk az áhított állást, sikerült a vizsgánk, visszatért a kedvesünk, vagy végre sikerült és megfogant a baba. A görcsös kapaszkodás elengedésével nem a vágyainkról mondtunk le, csak a görcsös ragaszkodást engedjük el és az azzal együtt járó félelmet, hogy „mi van, ha nem sikerül”. A veszteségtől való aggodalmat és félelmet engedjük el.

A görcsös akaráson kívül akad még jócskán, amihez ragaszkodunk, pedig nélküle könnyebb volna a lélek.

Engedjük el a haragot és a bűntudatot. Semmi értelme sincs, csak kínoz és gyötör. Kutatások kimutatták a szívbetegség és harag közötti kapcsolatot. Ne legyünk haragtartóak, ahogy az egyik kedvenc idézetem is mondja: „Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.”

Engedjük el a negatívizmust. A pesszimizmust. A „nekem úgyse sikerül” hozzáállást. Az univerzum értékeli a pozitív gondolkodást, de a negatív gondolatoknak is teremtő erejük van. A gondolataink befolyásolják a körülöttünk lévő világot, szóval pont az fog történni, amit gondolunk és amit hiszünk. Gondoljunk innentől kezdve a pozitívra!

Mondjunk búcsút a lustaságnak.

Ahogy az elmének és a léleknek, a testnek is szüksége van a törődésre, azt a rég halogatott diétát és mozgást szépen lassan vezessük be az életünkbe! Ideje van.

Elköszönhetünk a folyamatos önkritizálástól, önmarcangolástól. A legtöbbször mi magunk okozzuk magunknak a legtöbb fájdalmat és szenvedést, aggodalmat. Találjuk meg a módját a saját önbizalmunk erősítésének, lelki békénk helyreállításának.

Ahogy az önbizalmunk helyreáll, rögtön el tudunk fogadni másokat is feltétel nélkül és ezzel párhuzamosan elengedjük a megfelelési kényszert is, a „vajon ki mit gondol rólam” aggodalmakat is. Eme aggodalmak és negatív érzések miatt nem tudunk értelmes kapcsolatba lépni másokkal.

Engedjük el a jövőtől való félelmeinket és aggodalmainkat. Nem történik baj, de mi mégis erre gondolunk és ettől tartunk, ezáltal mi hozzuk létre ezeket a negatív gondolatokat. De miért is?

Engedjük el a múltat. Elengedni valakit a múltból, aki fájdalma okozott, bizony hosszú éveket vesz igénybe, ha szükséges kérhetjük szakember segítségét hozzá, de már az is elég, ha a gondolkodásunkon változtatunk és nem bűnbakot keresünk, nem önmarcangolást végzünk, hanem megértjük, elfogadjuk és elengedjük, ahelyett, hogy újra és újra felidézzük magunkban a rossz emlékeket, görgetve magunk előtt. Takarítani tudni kell az emberi kapcsolataink között is. Van, akit el kell felejteni.

Az elengedéssel megszabadulhatunk azoktól a negatív viselkedésmintáktól, érzelmektől, aggodalmaktól és félelmektől, amelyek sokszor akár meg is betegíthetnek minket, és nem engedik, hogy boldogan élhessünk.

Tippek sorozatfüggőknek

"Nem vagyunk sorozatfüggők, csak szeretjük rendesen megnézni őket." Igen-igen, csak az új részt várjuk, csak ezt az évadot gyorsan megnézzük nem is foglalkozunk vele később... Ha ezek az önáltató mondatok frusztrációval töltenek el, akkor neked is jól jöhet néhány tipp a "leszokáshoz".

A túlevés hatásai

A túlevés legnyilvánvalóbb hatásai a túlsúly és a romló egészség. A legtöbb ember joggal fél ezektől a negatív hatásoktól, de a túlevés az élet számtalan más területét is befolyásolja.

Komfortzónák és tudattalan gátak

Az ember énvédő mechanizmusai révén rengeteg tudattalan határvonalat állít fel magában, és ezeken csak a legritkább esetekben lép át akarattal. Ám nagyon könnyen kimozdul, más emberek hatására. Vajon ez hogyan működik?

Tanulásfüggőség

Az emberi elme annyira összetett, hogy egyes jelenségei szinte megmagyarázhatatlanok, mások viszont egészen egyszerű elemi okokra is visszavezethetőek. A függőség kérdése mind fiziológiai szempontból, mind lélektani szempontból igen érdekes. De rajongunk-e függőségig olyan dolgokért, amelyek elől mások menekülnek? A tanulásfüggőség példája ezt remekül szemlélteti.

Hogy álljunk fejben hozzá az államvizsgához?

Az államvizsgák során nagyon fontos, hogy hogyan kapcsolunk ki a tanulás közben, hogyan dolgozzuk fel azt a sokszor mérhetetlen anyagot, amit elénk kérdezhetnek tőlünk. Nem csak az lehet azonban fontos, hogy mit fogyasztunk, hogyan mozgunk kikapcsolódásképpen, hanem az is, hogy egyáltalán fejben hogyan állunk hozzá ehhez az egészhez.