Menü

Az élet túl rövid ahhoz, hogy…

Hogyan folytatnád? Mi az, amihez az élet túl rövid? Mit engedjünk el 2020-ban?

Amit már 2019-ben is el kellett volna engedni. Azokat a negatív dolgokat, amelyek miatt egy nehéz hátizsákot cipelünk tele félelmekkel, aggódással, sérelmekkel, elvárásokkal. Ideje letenni. Amire nincs szükség többé: például a görcsös ragaszkodás.

Hány olyan példát ismersz, ahol a ragaszkodás, vagy görcsös irányítás elengedésével kinyíltak a vágyott kapuk, megkaptuk az áhított állást, sikerült a vizsgánk, visszatért a kedvesünk, vagy végre sikerült és megfogant a baba. A görcsös kapaszkodás elengedésével nem a vágyainkról mondtunk le, csak a görcsös ragaszkodást engedjük el és az azzal együtt járó félelmet, hogy „mi van, ha nem sikerül”. A veszteségtől való aggodalmat és félelmet engedjük el.

A görcsös akaráson kívül akad még jócskán, amihez ragaszkodunk, pedig nélküle könnyebb volna a lélek.

Engedjük el a haragot és a bűntudatot. Semmi értelme sincs, csak kínoz és gyötör. Kutatások kimutatták a szívbetegség és harag közötti kapcsolatot. Ne legyünk haragtartóak, ahogy az egyik kedvenc idézetem is mondja: „Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.”

Engedjük el a negatívizmust. A pesszimizmust. A „nekem úgyse sikerül” hozzáállást. Az univerzum értékeli a pozitív gondolkodást, de a negatív gondolatoknak is teremtő erejük van. A gondolataink befolyásolják a körülöttünk lévő világot, szóval pont az fog történni, amit gondolunk és amit hiszünk. Gondoljunk innentől kezdve a pozitívra!

Mondjunk búcsút a lustaságnak.

Ahogy az elmének és a léleknek, a testnek is szüksége van a törődésre, azt a rég halogatott diétát és mozgást szépen lassan vezessük be az életünkbe! Ideje van.

Elköszönhetünk a folyamatos önkritizálástól, önmarcangolástól. A legtöbbször mi magunk okozzuk magunknak a legtöbb fájdalmat és szenvedést, aggodalmat. Találjuk meg a módját a saját önbizalmunk erősítésének, lelki békénk helyreállításának.

Ahogy az önbizalmunk helyreáll, rögtön el tudunk fogadni másokat is feltétel nélkül és ezzel párhuzamosan elengedjük a megfelelési kényszert is, a „vajon ki mit gondol rólam” aggodalmakat is. Eme aggodalmak és negatív érzések miatt nem tudunk értelmes kapcsolatba lépni másokkal.

Engedjük el a jövőtől való félelmeinket és aggodalmainkat. Nem történik baj, de mi mégis erre gondolunk és ettől tartunk, ezáltal mi hozzuk létre ezeket a negatív gondolatokat. De miért is?

Engedjük el a múltat. Elengedni valakit a múltból, aki fájdalma okozott, bizony hosszú éveket vesz igénybe, ha szükséges kérhetjük szakember segítségét hozzá, de már az is elég, ha a gondolkodásunkon változtatunk és nem bűnbakot keresünk, nem önmarcangolást végzünk, hanem megértjük, elfogadjuk és elengedjük, ahelyett, hogy újra és újra felidézzük magunkban a rossz emlékeket, görgetve magunk előtt. Takarítani tudni kell az emberi kapcsolataink között is. Van, akit el kell felejteni.

Az elengedéssel megszabadulhatunk azoktól a negatív viselkedésmintáktól, érzelmektől, aggodalmaktól és félelmektől, amelyek sokszor akár meg is betegíthetnek minket, és nem engedik, hogy boldogan élhessünk.

Tradíció vagy környezettudatosság?

A karácsonyi készülődés sokak számára már az advent első napjaiban elkezdődik, és ilyenkor nemcsak az ünnepi menü, hanem a karácsonyfa és a dekorációk kérdése is előtérbe kerül. Egyre többen próbálnak tudatosabban dönteni arról, hogy igazi vagy műfenyő kerüljön az otthonukba, és hogyan lehet az ünnepeket kevesebb hulladékkal megélni. A környezettudatosság ma már nem elvesz az ünnep varázsából – épp ellenkezőleg, új hagyományokat és személyesebb megoldásokat teremt.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.

Az ajándékozás szeretetnyelve – amikor a törődés kézzelfoghatóvá válik

Az ajándékozás szeretetnyelve Gary Chapman pszichológus elméletének egyik legismertebb eleme, amely szerint az emberek öt különböző módon fejezik ki és értelmezik a szeretetet. Az ajándékozás azoknak az embereknek a sajátos szeretetnyelve, akik akkor érzik magukat igazán megbecsültnek, ha a szeretet kézzelfogható formában jut el hozzájuk. Bár a „szeretetnyelv” fogalma egyszerűnek tűnik, az ajándékozás jelentése jóval mélyebb annál, mint sokan gondolnák.

Segítsük az állatmenhelyeket: Hogyan tehetünk jót a rászoruló állatokért

Az állatmenhelyek rendkívül fontos szerepet töltenek be a társadalomban, hiszen ők biztosítják a védelmet, ellátást és szeretetet azoknak az állatoknak, akik gazdátlanul vagy rossz körülmények között élnek. Sajnos a menhelyek működése nem mindig egyszerű, hiszen folyamatosan szembesülnek a pénzhiánnyal, az önkéntesek hiányával és a túlzsúfoltsággal. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a társadalom minden tagja tegyen valamit az állatok védelméért.

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.