Az élet túl rövid ahhoz, hogy…

Hogyan folytatnád? Mi az, amihez az élet túl rövid? Mit engedjünk el 2020-ban?

Amit már 2019-ben is el kellett volna engedni. Azokat a negatív dolgokat, amelyek miatt egy nehéz hátizsákot cipelünk tele félelmekkel, aggódással, sérelmekkel, elvárásokkal. Ideje letenni. Amire nincs szükség többé: például a görcsös ragaszkodás.

Hány olyan példát ismersz, ahol a ragaszkodás, vagy görcsös irányítás elengedésével kinyíltak a vágyott kapuk, megkaptuk az áhított állást, sikerült a vizsgánk, visszatért a kedvesünk, vagy végre sikerült és megfogant a baba. A görcsös kapaszkodás elengedésével nem a vágyainkról mondtunk le, csak a görcsös ragaszkodást engedjük el és az azzal együtt járó félelmet, hogy „mi van, ha nem sikerül”. A veszteségtől való aggodalmat és félelmet engedjük el.

A görcsös akaráson kívül akad még jócskán, amihez ragaszkodunk, pedig nélküle könnyebb volna a lélek.

Engedjük el a haragot és a bűntudatot. Semmi értelme sincs, csak kínoz és gyötör. Kutatások kimutatták a szívbetegség és harag közötti kapcsolatot. Ne legyünk haragtartóak, ahogy az egyik kedvenc idézetem is mondja: „Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.”

Engedjük el a negatívizmust. A pesszimizmust. A „nekem úgyse sikerül” hozzáállást. Az univerzum értékeli a pozitív gondolkodást, de a negatív gondolatoknak is teremtő erejük van. A gondolataink befolyásolják a körülöttünk lévő világot, szóval pont az fog történni, amit gondolunk és amit hiszünk. Gondoljunk innentől kezdve a pozitívra!

Mondjunk búcsút a lustaságnak.

Ahogy az elmének és a léleknek, a testnek is szüksége van a törődésre, azt a rég halogatott diétát és mozgást szépen lassan vezessük be az életünkbe! Ideje van.

Elköszönhetünk a folyamatos önkritizálástól, önmarcangolástól. A legtöbbször mi magunk okozzuk magunknak a legtöbb fájdalmat és szenvedést, aggodalmat. Találjuk meg a módját a saját önbizalmunk erősítésének, lelki békénk helyreállításának.

Ahogy az önbizalmunk helyreáll, rögtön el tudunk fogadni másokat is feltétel nélkül és ezzel párhuzamosan elengedjük a megfelelési kényszert is, a „vajon ki mit gondol rólam” aggodalmakat is. Eme aggodalmak és negatív érzések miatt nem tudunk értelmes kapcsolatba lépni másokkal.

Engedjük el a jövőtől való félelmeinket és aggodalmainkat. Nem történik baj, de mi mégis erre gondolunk és ettől tartunk, ezáltal mi hozzuk létre ezeket a negatív gondolatokat. De miért is?

Engedjük el a múltat. Elengedni valakit a múltból, aki fájdalma okozott, bizony hosszú éveket vesz igénybe, ha szükséges kérhetjük szakember segítségét hozzá, de már az is elég, ha a gondolkodásunkon változtatunk és nem bűnbakot keresünk, nem önmarcangolást végzünk, hanem megértjük, elfogadjuk és elengedjük, ahelyett, hogy újra és újra felidézzük magunkban a rossz emlékeket, görgetve magunk előtt. Takarítani tudni kell az emberi kapcsolataink között is. Van, akit el kell felejteni.

Az elengedéssel megszabadulhatunk azoktól a negatív viselkedésmintáktól, érzelmektől, aggodalmaktól és félelmektől, amelyek sokszor akár meg is betegíthetnek minket, és nem engedik, hogy boldogan élhessünk.