Menü

Érzelem ruhák iránt? Lehetséges!

Kislányként megálmodjuk az esküvőnket, a legnagyobb abroncsú, legnagyobb uszályú, lecsillogóbb, (véleményünk szerint) legszebb esküvői ruhával. Később ugyanúgy álmodozunk róla, csak valamivel szolidabb, kicsivel eltérő ruha mellett tesszük le a voksunkat. És végül, a választásnál, sohasem a látványra, mindig az érzelmeinkre hagyatkozunk. A menyasszonyok ezt úgy szokták meghatározni, hogy „Ebben menyasszonynak érzem magam”. Nos, nemcsak a menyasszonyok hagyatkoznak érzelmekre a ruhaválasztás során. Ha kicsit magunkba tekintünk, mindnyájan ezt tesszük.

Amikor egy jeles eseményre készülünk, hajlamosak vagyunk órákat azzal tölteni, hogy kitaláljuk, mit veszünk fel. Állunk a szekrény előtt, kivesszük és betesszük az egyes ruhadarabokat, elképzeljük magunkon, felpróbáljuk őket, és próbáljuk azt a hangulatot felidézni, amivel majd az esemény járni fog. Próbáljuk magunkat úgy beleérezni a helyzetbe, hogy közben az ideális összeállítás-érzet is megjelenjen. Ha egy outfit elégedetté tesz, akkor azt mondjuk, jól érezzük magunkat benne, csinosnak érezzük magunkat. Tehát nem látványra hagyatkozunk, hiszen mindegyik ruha tetszett már egyszer, akkor, amikor megvettük. Az, hogy a sok, általunk kedvelt ruha közül melyiket választjuk, kizárólag érzelmi szempontú döntés.

És vannak a gyűlöltek. Azok a ruhák, amelyek saját akaratunkon kívül hevernek a szekrényben. Azok, amelyeket kényszerből felvesszük, vagy talán esetleg régebben éppen mi választottuk, de rossz érzéssel gondolunk már rá. Előfordulhat, hogy valakinek nem tetszett. Talán olyan ember látta rajtunk, akit azóta már nem kedvelünk. Talán olyan eseményen hordtuk, amely rossz érzést kelt bennünk. A ruhák iránti ellenszenv oka ugyanolyan sokféle lehet, mint a rokonszenvé. Csakis mi tudhatjuk, vagy olykor mi sem, hogy mi az oka egy-egy érzelmi reakciónak.

Ami biztos, hogy az agyunk ilyenkor az emlékeinkből és a képzeletünk által alkotott érzelmi képekből építkezik. A reakciónkat befolyásolhatja sok minden, például, hogy milyen az alaphangulatunk, mit szeretnénk sugallni, mi a valódi célunk. De ezeken kívül mindig van egy-két fő irányító mechanizmus, amely megmondja nekünk, hogyan reagáljunk. Ha kellemes emlékünk fűződik egy ruhához, sokkal jobban fogjuk szeretni. Ha szépnek érezzük magunkat valamelyik ruhadarabban, akkor egyértelműen többször szeretnénk azt felvenni, vagy legalábbis, a különlegesebb alkalmakra, a különlegesebb személyek társaságában. Még jobban hatnak ránk ezek a dolgok, ha valamilyen illatot és valamilyen fő érzelmet (szeretet, szerelem, harag) társítunk hozzá.

Tehát igen, ruhák iránt is táplálhatunk érzelmeket, méghozzá akaratunkon, sé olykor a tudatunkon kívül. Mindez segít nekünk abban, hogy kialakítsunk egy ízlést, egy mintát, egy szokást, ami alapján öltözködünk.

Varga Ágnes Kata

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

Ébredés utáni ügyetlenség: miért vagyunk reggel még kábák és bizonytalanok?

Sokan ismerik azt az érzést, amikor megszólal az ébresztőóra, kinyitjuk a szemünket, de valójában még messze nem érezzük magunkat ébernek. Nehezebben találjuk meg a telefonunkat, leverünk valamit az éjjeliszekrényről, bizonytalanabb a mozgásunk, lassabban gondolkodunk, és akár egy egyszerű reggeli feladat is szokatlanul bonyolultnak tűnhet.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

Fekete köröm futóknál: amikor a sok kilométer nyoma a lábujjadon marad

A rendszeresen futók számára ismerős látvány lehet, amikor egy-egy hosszabb verseny, keményebb edzésidőszak vagy sok kilométer után a köröm elsötétedik, lilás-feketés színűvé válik. Bár első pillantásra ijesztőnek tűnhet, a futók fekete körme legtöbbször nem gombás fertőzés vagy más körömbetegség, hanem az ismétlődő mechanikai trauma következménye.

Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?

Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.