A tanulási zavarok tünetei

A tanulási zavar meglétére egy tanuló esetében adott tanulási területen mutatott, az egyéb területek színvonalához képest jelentős elmaradása, tanulási sikertelensége hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor a tanulási zavar esetében számolnunk kell a tanuló viselkedésében is megjelenő következményekkel. A tanulási és a viselkedési problémák között gyakran fedezhetünk fel szoros kapcsolatot. A viselkedési problémák hátterében igen nagy arányban tanulási nehézségek állnak. Ezekre a tanulókra gyakran jellemző alacsony önbecsülés és alacsony önértékelés.

1. A viselkedés, az aktivitás területén mutatott zavarok: impulzivitás és hiperaktivitás. A gyermekek nem tudnak nyugodtan ülni, aktivitásszintjüket szabályozni, zavarják az órát, más gyerekek tevékenységét. Alacsony toleranciával rendelkeznek. Mozgásuk rendezetlen, koordinálatlan.

2. Figyelemzavarok: hullámzó, változó intenzitású figyelem. A beérkező ingerek közül a gyermek képtelen szelektálni vagy éppen megtapad egy - egy folyamatnál.

3. A percepció zavarai: Gestalt látás, rész-egész viszonyának, alak-háttér viszonyának, formák, arányok észlelésének nehézsége, különböző modalitású ingerek esetén az átfordítás nehézsége (pl. diktálás után nem tud írni, vagy olvasott szöveget nem tud elmondani).

4. A mozgáskoordináció nehézségei: nemcsak a nagymozgások (összerendezetlen nagymozgások, az egyensúly bizonytalansága), de a finommozgások terén is jelentkezhet, mely jelentősen nehezítheti az írásmozgás pontos kivitelezését. Jellemző a kusza írás, a nehézkes és görcsös írásmód, az egyenetlen betűnagyságok.

5. A téri orientáció zavarai: testséma, lateralizáció problémái, melyek jelentősen megnehezítik a téri tájékozódást.

6. A nyelvi működés zavarai: gyenge beszédartikuláció, beszédészlelés, szegényes szókincs, kifejezőkészség, szótalálási nehézség, széttagolt beszéd. Nyelvtani szerkezete fejletlen.

7. Másodlagos tünetek: szorongás, kudarcorientált, gátolt, visszahúzódó vagy agresszív viselkedés.

8. Az emlékezet zavarai: nehezen tartják meg gondolataikat, hosszabb utasítások esetén összezavarodnak. Az emlékezeti funkciók nehézsége gátolja az olvasás folyamatát.

9. A gondolkodás problémái: Felfogóképességük korlátozott, logikai érvelésük, általánosítási, szabályalkotási képességük gyengébb. Ezek a gyerekek passzívabbak, önállótlanabbak, több tanári vezetést igényelnek.

A tanulási zavarok tekintetében igen fontos szerepe van a megelőzésnek. Lehetőség szerint biztosítani kell a kisgyermekek észlelési és mozgási, úgynevezett szenzomotoros képességeinek fejlődését. Ingergazdag környezettel, a gyermeknek minél sokfélébb apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával a legtöbb esetben megelőzhetjük a tanulási nehézség kialakulását, vagy csökkenthetjük annak súlyosságát.

A legtöbb gyermeknek elegendő fejlődéséhez a környezet adta ingermennyiség és minőség, de még az egyébként megfelelően fejlődő kicsinyek képességeit is ugrásszerűen növelik a fejlesztő foglalkozások. Ezek a foglalkozások nem jelentenek külön megterhelést sem a gyermeknek, sem a környezetnek. Lényegében olyan játékokról, szokásokról van szó a megelőzésben, amely a normális gyermekkornak része.

Az egyik legfontosabb eleme a tanulási zavarok megelőzésének a felolvasás. Már csecsmőkorban énekeljünk, verseljünk a gyermeknek. A nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban felfogja, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. A verseket, énekeket kétéves kortól kezdve kiegészíthetik rövid történetek, mesék. Az esti lefekvés előtti felolvasás nemcsak a gyermek fejlesztését szolgálja, de kellemesebbé teszi az elalvás előtti időszakot, ami egyébként meglehetősen zaklatott lehet (vacsora, rendrakás, tisztálkodás, öltözködés, ágyazás, stb.). Az óvodában is jól kihasználható mesélésre a délutáni alvás előtti időszak. A mindennapra legalább egy mese mind a családban, mind az oktatási intézményben (tehát az iskola első éveiben is) szabály kellene, hogy legyen.

A felolvasások hatása igen sokrétű. A gyermeknek nem csak a szókincse gyarapszik, de az irodalmi nyelvet, az olvasott szöveg fordulatait is elsajátítja. Ehhez tudnunk kell, hogy a beszélt nyelv és az írott nyelv jelentősen eltér egymástól, ezért mikor a gyerekek iskolába kerülve olvasni tanulnak, gyakran előzetes tapasztalatok hiányában egy új nyelvet is el kell sajátítaniuk.

A felolvasások másik nagy fejlesztő hatása, hogy a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül saját képzetet alakítva a történet minden egyes eleméről. Ezzel a sorbarendezéssel, és saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvető képességei fejlődnek.