Pótolhatatlan veszteség a gyermekkori szeretethiány

Azok, akik így nőttek fel, felnőttként jó eséllyel fognak küzdeni önbecsülési problémákkal, az átlagnál gyengébb lesz az érdekérvényesítési képességük, és nehezükre fog esni szeretni saját magukat.

A szakemberek rávilágítottak egy nagyon szomorú tendenciára: Azok, akik gyerekként sok lelki és/vagy fizikai bántalmazást szenvednek el, felnőttként öntudatlanul is bántalmazó kapcsolatot fognak keresni, vonzani magukhoz, ugyanis ez az ismerős, otthonos a számukra.

Egy gyermek számára a szülő egy tükör: Saját magát látja benne. Aki nem kap elég szeretetet, az egy szeretetre nem méltó valakit lát viszont, ezáltal pedig erősen sérül az énképe. Akit pedig sokat bántalmaztak, egy idő után saját magát is bántani fogja, akár fizikailag (pl. vagdosás), de ami sokkal elterjedtebb: lelkileg. Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embert, aki folyton önmagát ostorozza, vagy irreális célokat tűz ki maga elé, ami miatt folyamatosan kudarcokat él meg. Sajnos ez manapság nagyon gyakori jelenség.
A szeretethiányos emberek problémái a hozzájuk közel állókra is kihatnak. Ezek az emberek sokszor másokkal próbálják meg a bennük lévő űrt pótolni, erre azonban sajnos senki sem képes. Gyakori a szeretetéhség, ami teljesen eluralkodhat baráti és párkapcsolatokon is, ez viszont idővel teljesen megmérgezi ezeket a viszonyokat.

Aki saját magát nem szereti, azt mások sem fogják szeretni.

Rosszul bánni nem csak úgy lehet egy gyerekkel, ha bántalmazzák, vagy nem táplálják rendesen, esetleg megalázzák, vagy elhanyagolják, hanem például túlféltéssel is.
A mindentől való megóvás amellett, hogy értékes tapasztalatoktól fosztja meg a gyereket, kontraproduktívan is hat. De a rossz bánásmód leggyakrabban előforduló formája az énkép eltorzítása, annak elhitetése, hogy a gyermek nem szerethető, nem elég jó. A szülő azzal teheti legtöbbet gyermekéért, ha megalapozza önbecsülését azzal, hogy tiszta szívéből szereti őt.

A gyermekek személyiségébe beleépülnek azok a dolgok, amiket sokszor hallanak. Aki dicséretet, elismerést, bátorítást kap otthon, az jónak fogja látni magát, akit szidnak és becsmérelnek, az pedig ezt teszi magáévá. Például, ha egy kislány azt hallja otthon, hogy milyen szép, akkor elhiszi ezt, és ki fog virulni, még akkor is, ha elfogulatlanul nézve nem tartozik a legelőnyösebb külsejűek közé.

A neurotikus ember óriási félelmet élhet át, amikor kezdi felismerni, hogy valódi szeretettel közelednek felé. A pozitív érzelmek a függőségtől való félelmet is felébreszthetik benne. Úgy érzi, hogy elveszti a szabadságát. Ám ugyanakkor pedig nagyon is vágyik arra, hogy szeressék. Vagyis a szorongó, neurotikus ember akkor is szenved, ha szeretik, és akkor is, ha nem.