Menü

Pótolhatatlan veszteség a gyermekkori szeretethiány

Azok, akik így nőttek fel, felnőttként jó eséllyel fognak küzdeni önbecsülési problémákkal, az átlagnál gyengébb lesz az érdekérvényesítési képességük, és nehezükre fog esni szeretni saját magukat.

A szakemberek rávilágítottak egy nagyon szomorú tendenciára: Azok, akik gyerekként sok lelki és/vagy fizikai bántalmazást szenvednek el, felnőttként öntudatlanul is bántalmazó kapcsolatot fognak keresni, vonzani magukhoz, ugyanis ez az ismerős, otthonos a számukra.

Egy gyermek számára a szülő egy tükör: Saját magát látja benne. Aki nem kap elég szeretetet, az egy szeretetre nem méltó valakit lát viszont, ezáltal pedig erősen sérül az énképe. Akit pedig sokat bántalmaztak, egy idő után saját magát is bántani fogja, akár fizikailag (pl. vagdosás), de ami sokkal elterjedtebb: lelkileg. Bizonyára mindannyian ismerünk olyan embert, aki folyton önmagát ostorozza, vagy irreális célokat tűz ki maga elé, ami miatt folyamatosan kudarcokat él meg. Sajnos ez manapság nagyon gyakori jelenség.
A szeretethiányos emberek problémái a hozzájuk közel állókra is kihatnak. Ezek az emberek sokszor másokkal próbálják meg a bennük lévő űrt pótolni, erre azonban sajnos senki sem képes. Gyakori a szeretetéhség, ami teljesen eluralkodhat baráti és párkapcsolatokon is, ez viszont idővel teljesen megmérgezi ezeket a viszonyokat.

Aki saját magát nem szereti, azt mások sem fogják szeretni.

Rosszul bánni nem csak úgy lehet egy gyerekkel, ha bántalmazzák, vagy nem táplálják rendesen, esetleg megalázzák, vagy elhanyagolják, hanem például túlféltéssel is.
A mindentől való megóvás amellett, hogy értékes tapasztalatoktól fosztja meg a gyereket, kontraproduktívan is hat. De a rossz bánásmód leggyakrabban előforduló formája az énkép eltorzítása, annak elhitetése, hogy a gyermek nem szerethető, nem elég jó. A szülő azzal teheti legtöbbet gyermekéért, ha megalapozza önbecsülését azzal, hogy tiszta szívéből szereti őt.

A gyermekek személyiségébe beleépülnek azok a dolgok, amiket sokszor hallanak. Aki dicséretet, elismerést, bátorítást kap otthon, az jónak fogja látni magát, akit szidnak és becsmérelnek, az pedig ezt teszi magáévá. Például, ha egy kislány azt hallja otthon, hogy milyen szép, akkor elhiszi ezt, és ki fog virulni, még akkor is, ha elfogulatlanul nézve nem tartozik a legelőnyösebb külsejűek közé.

A neurotikus ember óriási félelmet élhet át, amikor kezdi felismerni, hogy valódi szeretettel közelednek felé. A pozitív érzelmek a függőségtől való félelmet is felébreszthetik benne. Úgy érzi, hogy elveszti a szabadságát. Ám ugyanakkor pedig nagyon is vágyik arra, hogy szeressék. Vagyis a szorongó, neurotikus ember akkor is szenved, ha szeretik, és akkor is, ha nem.

A család, mint biztos háttér

A család az első közösség, ahová tartozunk. Itt tanuljuk meg az alapvető értékeket, a szeretetet, a támogatást, és azt, hogy mit jelent felelősséget vállalni. Egy támogató családi háttér rengeteget számít az élet más területein is, például a tanulásban vagy a sportban.

Az állásinterjú mint próbatétel

Az állásinterjú, sőt már a munkakeresés is sokakban feszültséget, szorongást generáló élethelyzet. Miért olyan stresszes szituáció ez a legtöbbünk számára? Miért befolyásolhatja – ha akár csak rövid ideig is – önértékelésünket egy sikertelen felvételi beszélgetés élménye? Ebben az írásban az állásinterjúkkal kapcsolatos negatív és stresszes gondolatokról tudhatunk meg többet.

Túl gyors világ, túl gyors gyerekek – A korai érés jelensége

„Milyen nagy már!” „Kész férfi/nő” – halljuk gyakran a megállapítást ismerős/ismeretlenektől hétköznapi szituációkban. A mai fiatalság a viselkedésben és érdeklődésben is egyre korábban érnek, sokkal fejlettebbek is. Eltűnő gyerekkor: Miért nőnek fel túl gyorsan a mai fiatalok?

Burnout szindróma: a kiégés tünetei, megelőzése és kezelése

A burnout szindróma, azaz kiégés a modern társadalom egyik leggyakoribb és legveszélyesebb problémája. A tünetegyüttes, amely mind a fizikai, mind mentális és érzelmi egészségünket fenyegeti.

ADHD vagy csak túl sok inger? Hol húzódik a határ?

Ha az ADHD, vagyis a figyelemhiányos-hiperaktivitási zavar kerül szóba, a legtöbb embernek rögtön egy rendkívül aktív, fókuszálni képtelen, örökmozgó, viselkedési zavaros kisfiú jut az eszébe – nagyon sokáig ilyen kép élt ugyanis a fejekben. Azonban a probléma lányokat és nőket is érinthet, csak a gyerekek nem mindig ugyanazokat a tüneteket mutatják és a jellemzők sok személyre ráhúzhatóak.