Menü

Jelek, amik arra utalnak, hogy egy kontrollmániással van dolgod

A kontrollmániás vagy control freak kifejezések egyértelműen nem pszichológiai szakszavak, mégis szemléletesen közvetítik a problémát, amellyel sok nőnek és férfinak akad dolga a mindennapokban. Lényege, hogy az érintett személynek extrém magas kontrolligénye van, amely a környezete számára akár abnormálisnak, vagy a nem hivatalos definícióból kiindulva egyenesen „szörnyen” zavarónak tűnhet.

A mindig mindent kontroll alatt tartó viselkedés hátterében sokféle pszichológiai zavar megbújhat. Ilyenek például a(z):

obszesszív-kompulzív zavar (OCD),

indulatkezelési zavarok,

fóbiák,

hangulatzavarok,

különböző személyiségzavarok.

A kontrollmániásokra jellemző még, hogy saját énképüket is kontroll alatt akarják tartani, a viselkedésüket racionális érvekkel támasztják alá, így magyarázva meg maguknak és a környezetüknek, hogy miért nem engedik ki a kezükből az irányítást.

Ezek a racionálisnak tetsző érvek nem könnyítik meg az „öndiagnózist”, vagy azt, hogy az érintettek vagy a körülöttük élők felismerjék és tudomásul vegyék a probléma létezését és belássák: abnormális szinten próbálják kontrollálni a saját és mások életét is.

Olyan mondatokkal, hogy „Nélkülem semmi nem működne” vagy „Muszáj így tennem, hogy mindent meg tudjak csinálni” vagy „Az embereknek szüksége van a hozzám hasonlókra, a többiek egyszerűen inkompetensek” elhárítják a vádakat, normálisnak tüntetik fel az igényüket a dolgok kézben tartására.

Honnan tudod, hogy egy kontrollmániással van dolgod?

1. Mindig kijavít, ha hibázol

Legyen szó egy tévesen ejtett kifejezésről, egy helytelen adatról, egy téves emlékről, vagy rossz modorról, a control freak mindig készen áll arra, hogy helyreigazítson. Motivációjuk mindezek mögött az, hogy úgy gondolják, nekik rendszerint (mindig!) igazuk van.

2. Az övé az utolsó szó

Mindig neki kell megnyernie a vitát. Az a forgatókönyv, hogy nem győztesként jön ki egy helyzetből, a control freak számára egyszerűen nem létezik. Ezért is nehéz kapcsolatot fenntartani egy extrém kontrolligényű személlyel: hajlamosak ugyanis felsőbbrendűen viselkedni, egyedül felállítani és kikényszeríteni a szabályokat.

3. Képtelen beismerni, hogy téved

Kétségkívül ez az egyik legidegesítőbb bennük/bennünk. Lehet szó a legapróbb, leglényegtelenebb dologról, nem érdekes, csak az a fontos, hogy ne ismerjék el, hogy hibáztak.

A túlságosan kontrolláló személyek hajlamosak azt hinni, hogy ha egyszer beismerik a tévedésüket, azt később mások újra felhasználják ellenük, inkompetensnek vagy akár bolondnak címkézik őket egy botlás miatt.

Ebből is fakad, hogy nekik a világ általában fekete-fehér, mindent-vagy-semmit elven működik, a köztes állapot egyszerűen kényelmetlen számukra.

4. Más szemében a szálkát…

Általában a kontrollmániások a legkritikusabbak. Mindig mindenről megvan a véleményük, és mivel fekete-fehér a gondolkodásmódjuk, ezért úgy gondolják, hogy csak a saját elképzelésük lehet a jó vagy az igaz. Gyakran nagyképűnek tűnhetnek, mivel másoknak mindig meg tudják mondani a tutit, kijavítani minden lépésüket, de saját hibáikat nem látják. (Pedig a világ nem fekete-fehér… A kritikus gondolkodásról szóló cikkünkben erről bővebben is olvashatsz – a szerk.).

A control freakek emellett gyakran indulatos vezetők. Úgy gondolják, hogy csak ők tudják a pontos utat, nem hajlandóak segítséget kérni, ha eltévedtek, mindenki mást inkompetensnek tartanak az úton. És egyébként is: nekem van elsőbbségem, nem?! A gyalogosok csak felesleges akadályok, idegesíti őket a túl lassú vagy túl gyors vezetés, minden, ami nem úgy történik, ahogy ők akarják.

Miért kell mindent irányítani?

Az emberek gyakran azért válnak kontrollmániássá, mert életük egy jelentős periódusában nem kaptak elég figyelmet. Ez az úgynevezett pszichoanalitikus megközelítés, amely a múltbeli élményekben keresi a jelenbeli cselekvés okát.

Van, hogy azért ragadjuk kezünkbe az irányítást, mert valaki azt érezteti velünk, hogy alacsonyabbrendűek vagyunk. Ha ezt éljük meg, például a munkahelyen, egyfajta kompenzációként control freak-ké válhatunk, így konzerválva a kiegyensúlyozott erőviszonyokat, és azt, hogy szükség esetén visszájára fordítsuk a problémát. Előfordul, hogy a ranglétrán lassabban haladók ilyen formában bizonyítják felsőbbrendűségüket és rátermettségüket.

Mi állhat az irigység hátterében?

Hogy jól körül írjam a témát, megközelítettem az irigység fogalmát „tudományos” szempontból. „Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk” - írja a wikipedia.

Melyek a verbális bántalmazás jelei?

Rengetegen válnak életük során szóbeli bántalmazás áldozatává, sokakban azonban nem is tudatosul, pedig a verbális bántalmazást fontos időben felismerni. Milyen jelei vannak?

Hogyan vészeljük át az életközépi válságot?

A 35-50 éves életkor kiváló időszak a visszatekintésre, de még nem túl késő az előre tekintésre sem, az esetleges újratervezésre. A nők esetében előtérbe kerül a gyermekvállalás kérdése, ha még nem szültek. A férfiak pedig megdöbbennek, milyen régóta vannak házasságban. Sokan kapuzárási pánikot is megélnek ebben az időintervallumban.

Tehetünk a lámpaláz ellen!

Azt gondolom bármennyi ideje is dolgozik valaki színészként, tart előadásokat, szerepel gyakran, konferál rendezvényeken, bemondó egy tévében, rádióban, egy érzés sosem fog megszűnni, elmúlni, megváltozni, de még enyhülni sem: ez pedig a lámpaláz.

Miért gyakoribbak a szakítások ősszel?

Az ősz egy elég éles váltást hozhat az életünkbe egy kellemes nyári kikapcsolódás után, amit sokszor a párkapcsolatok is megsínylenek. Mindenkinek ismerős lehet a helyzet, amikor a környezetében, vagy akár a saját maga bőrén elkezdi tapasztalni, hogy a rossz idő kezdetével a konfliktusok száma is megnövekszik.