Menü

Stressz vezetés közben: így csökkenthetjük a feszültséget

Manapság alig akad olyan ember, aki rövidebb vagy hosszabb ideig ne érezné magát stresszesnek. A stressz a 21. század egyik népbetegsége, amely nemcsak az egészségünkre, hanem az autóvezetésre sincs jó hatással.

Ne akarjuk megbosszulni a szabálytalanságokat!

Bizonyos forgalmi szituációkban, például ha sokáig kell araszolnunk a dugóban, vagy ha váratlanul bevág elénk valaki, könnyen „felmehet a pumpa” bennünk. Az ilyen stresszes és feszült helyzetekben nem egyszer születnek rossz döntések, amelyek akár balesethez is vezethetnek. A stressz immár a modern társadalomban élők sajátja, és nemcsak az egészségünket rombolja, hanem az autóvezetésre sincs jó hatással. Ahogyan az életünkből sem tudjuk teljes mértékben kizárni a stresszt, úgy vezetés közben is mindig lesznek feszültséggel járó pillanatok. Ám ezeket megtanulhatjuk kezelni, illetve bizonyos technikákkal csökkenthetjük is a bennünk kialakuló stresszt. Fontos, hogy tudjunk uralkodni magunkon, és ha velünk szemben szabálytalankodna valaki, ne akarjuk mindenáron „megbosszulni” azt!

Stresszkezelő tippek vezetéshez
Mielőtt elindulunk otthonról, zárjuk ki azokat a tényezőket, amelyek felesleges feszültséget okozhatnak. Ellenőrizzük le az olajszintet, legyen megfelelő mennyiségű benzin az autóban, nézzük meg a gumik állapotát. Ha az autónk megfelelő műszaki állapotban van, máris stresszmentesebben kezdhetjük a vezetést.

Vigyünk magunkkal folyadékot és rágcsálnivalót az útra, ami egyrészt biztonságérzetet ad, másrészt egy reggeli kávézás a dugóban akár fel is dobhatja a napunkat.

Ha idegesen ülnénk a volán mögé, akkor hallgassunk például zenét vagy olyan podcastot ami leköt, és eltereli a figyelmünket a bosszantó dolgainkról.

Az egyik legnehezebb szituáció talán az, amikor dugóba kerülünk. A hosszas egyhelyben ülés és a kilátástalanság érzése különösen feszültté tehet minket. Ezzel együtt próbáljunk meg uralkodni magunkon, mert attól, hogy káromkodunk és dudálunk, biztosan nem fog gyorsabban haladni a kocsisor. Inkább végezzünk légzőgyakorlatokat, és próbáljunk meg ellazulni. A karunkat és a vállunkat meg is mozgathatjuk.

Ha továbbra sem tudunk megnyugodni, kihangosítóval felhívhatunk valakit, akivel szívesen beszélgetnénk, és máskor amúgy sem lenne rá időnk.

A közlekedési dugókat a modern technika segítségével el is lehet kerülni: a különböző applikációk segítenek olyan útvonalakat találni, ahol esetleg gyorsabban tudunk haladni.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?