Menü
  • Életmód
  • Mit üzen a testbeszéd?

Mit üzen a testbeszéd?

Nem szeretnék kommunikációelmélet órát tartani a kedves olvasóinknak (bár történetesen azt is tanítom) mégis azt gondolom érdekes téma a testbeszédünk, a kommunikációnk, s az, amit a testbeszédből kiolvashatunk.

Mi is az a testbeszéd? Ha röviden szeretném megfogalmazni, akkor a testbeszéd egy közvetítő tényező az emberi kommunikációban. Nem verbális kommunikáció, mely természetes kísérője a verbális kommunikációnknak, az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik formája.

Közvetve (levél, telefon, chat, email), vagy közvetlenül (pl. személyesen), de mindig kommunikálunk. Születésünk óta. Érzéseinket, gondolatainkat, szándékainkat kommunikációval fejezzük ki, minden közlésünk egyfajta kommunikáció, még a hallgatásunk is az.

A verbális kommunikáció a beszédet, írást jelenti, míg a non-verbális kommunikáció elemei közé tartozik a mimika, a mozgás, a testtartás, a gesztusok, az öltözködés.

A mimika az arcizmaink mozgásával jön létre, mely árulkodik hangulatunkról. A tekintet sokmindent elárul. Nem hiába a mondás: a szem a lélek tükre, nézésünkben szinte minden benne van. A tekintetünkkel sok érzelmet ki tudunk kifejezni.

A gesztikuláció is a testbeszéd egyik kifejezőeszköze, lehet akaratlagos és tudatos, illetve akaratlan.

Nem-verbális kommunikációs elem a testtartás, mely sokkal többet elárul rólunk, mint hinnénk, hiszen jelentősége van két ember elhelyezkedésének, a köztük lévő távolságnak, a háttérnek.

Az öltözködés is kapcsolódik a témához, hiszen a megjelenésünk mindig kommunikál rólunk, jelez, közöl valamit a személyiségünkről. Az öltözék, a hajviselet, a kiegészítők, jelvények vagy egy egyenruha egyértelmű információt közöl.

A kommunikációelméletet kutatók szerint a kommunikáció verbális része a közlések 35 %-át, míg a non-verbális a 65 %-át teszi ki.

A szavaink az információt adják át, a mimika, a testtartás, a gesztusok pedig érzelmeket fejeznek ki, s sok mindent elárulnak az emberről, gyakran többet, mint amennyit szeretnénk megmutatni magunkból. Sokatmondó egy hamis mosoly, egy felemelt vagy összehúzott szemöldök, egy gúnyos hanglejtés, egy testtartás vagy karba tett kéz.

A non-verbális kommunikáció eszközei megerősítik vagy megváltoztatják a verbális kommunikációt, nyomatékot adnak a szavainknak, vagy azokat. A kommunikációnk akkor hiteles, ha a verbális és a nem-verbális kommunikációnk harmóniában van egymással, mindkettő ugyanazt közli.

  • A rovat további cikkei

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk

A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).