Csokolizmus, vagyis csokifüggőség
- Dátum: 2022.11.20., 12:43
- Erdős Dorka
- képek:pexels.com
- addiktív, boldogsághormon, chocoholic, csoki, csokoládé, csokolizmus, emocionális, függőség, hormon, krómhiány, rendszeres sport, stressz endorfin, táplálkozás
Rengeteg ember szereti az édességet, ezen belül pedig a csokoládét, megannyi formájában, de kevesen tudnak róla, hogy a csoki is tud függőséget okozni.
A csokoládé és az alkoholizmus szavak összefonódásából alakult ki a csokolizmus (angolul chocoholic), ami a csokifüggőséget jelent más szóval. Régóta kutatják, hogy a csoki tartalmaz e olyan kémiai vegyületeket, amik olyan hatást gyakorolnak az agyra, hogy függőséget alakítanak ki, de olyan kicsi mennyiség található ezekből ebben az édességben, hogy hatalmas mennyiséget kéne elfogyasztani ahhoz, hogy kellő hatással legyen.

A csokoládé esetében a függőséget nem maga a csokoládé alakítja ki, hanem inkább emocionális, lelki okok állhatnak a háttérben, de van olyan este is, amikor egy egészségtelen táplálkozás okozta krómhiány a felelős. Amikor a krómhiány okozza ezt a gondot, akkor azt kellő mennyiségű és minőségű hús, gabona és tejtermék fogyasztásával orvosolhatjuk. Az orvosok szerint, aki minden nap megiszik egy pohár bort, már alkoholistának tekinthető, szóval valami ilyesmi a helyzet a csokival is.
Egy-két kocka még nem súlyos, de aki igazán a rabja, akár komplett tábla csokoládét is képes megenni naponta, egyáltalán nem törődve azzal, hogy ennek milyen káros hatásai lehetnek egészségükre nézve. Egy biztos, csoki fogyasztásánál endorfin szabadul fel. Az endorfint szoktuk köznyelven boldogsághormonnak nevezni. Mint minden függőségnél, így itt is az a titok, hogy az adott tevékenység valamilyen módon boldogságot okozzon nekünk. A szervezet szépen lassan hozzászokik ahhoz, hogy ezek a hormonok „jót tesznek” neki, és ha kiürülnek a szervezetből, akkor azonnal sóvárogni fog a következő adagért.

A csokolizmus tünetei lehetnek például, amikor elengedhetetlen vágyat érzünk, hogy csak egy kis kockát együnk, vagy szorongás, szomorúság lép fel, ha nem jutunk hozzá a finom falathoz. Ezekhez társulhat idegesség, ingerlékenység, ami az éhezés, jelen esetben a csokoládéra való éhezés egyik legfőbb jele. Ilyenkor arra gondolunk, „ugyan már, ez csak csoki”, pedig a probléma ennél sokkal mélyebb is lehet.
Orvosoljuk a gondot!
A függőségek leküzdésének egyik legjobb módszere, hogy agyban eldöntjük, hogy elköszönünk attól, ami addiktívan hat ránk. Ez drasztikus, de nagyon hatásos. Próbálhatjuk azt is, hogy attól szabadulunk meg, ami kiváltja a reakciót, azaz megpróbálunk megküzdeni a lelki gondjainkkal. Ki is válthatjuk valamilyen, sokkal inkább egészségesebb dologgal, például rágcsálhatunk mogyorót, de ezzel óvatosan bánjunk, nehogy átlendüljünk valamilyen kényszeres evés zavarba. Végül pedig kezdjünk el rendszeresen sportolni, hiszen a mozgás is termeli ezeket a hormonokat és közben pedig ledolgozzuk a csoki okozta úszógumikat is. Legyünk elszántak akkor is, ha előjönnek a kellemetlen elvonási tünetek, a test „cukortalanítása” kemény dió.

A csokolizmus egy ismert függőség, amiz legtöbbször valamilyen negatív érzelem átélése és annak elnyomása vált ki, de megszabadulhatunk tőle, ha szembenézünk a problémával, így egészségesebb életet élhetünk. Sok sikert kíván egy csokifüggő.
Négynapos munkahét – Feszített tempó vagy több pihenés?
A négynapos beosztás gondolata régóta kering a közbeszédben, de az utóbbi években lett igazán komoly alternatíva. A modell lényege, hogy hétfőtől csütörtökig tartanak a kötelező teendők, napi nyolc vagy tíz órában. A péntek szabad, a hétvége pedig ezáltal hosszabb és regenerálóbb. A kérdés az, hogy ez a gyakorlatban is működik-e, vagy csak egy jól hangzó ígéret.
Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?
A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.
Az Asperger- szindróma jellemzői
Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.
Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk
A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.
A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra
A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.