A házi feladat értelme

Ma már az oktatásban mindennapos, hogy házi feladatot kapunk, vagy angolul “homeworkot”. Minden ilyesmi feladatot az iskola után otthon kell megcsinálnunk, vagy rosszabb esetben a következő óra előtti szünetben. Persze egy kisgyermek nem úgy tekint a házi feladatra, mint mikor egy felnőtt mondjuk otthon készül valamilyen nyelvvizsgára, ezáltal a házi feladat fogalma is változik. Azonban hogyan lehet a házi feladat izgalmas, kreatív és hasznos is?

A házi feladat mindig is egyfajta eszköz arra, hogy mélyebben elsajátítsuk az adott tananyagot, az oktatási rendszerben pedig szükség van arra, hogy foglalkozzunk egy anyaggal. Egy gyermek, vagy legtöbbször egy általános iskolás a házi feladatot tehernek érzi, amelyet csak a tanár erőltet rá. Utána nyilván felismerjük, hogy a matektanár nem azért ad házit, mert “szivatni”, hátráltatni akarja a diákokat, hanem azért, hogy segítse őket a tanulásban. A házi feladat pedig arra szolgál, hogy az órán tanultakat begyakorolják, valamint jó esetben elsajátítsák a megfelelő ismeretet.

Valahogy úgyis lesz…

A házi feladatért sokszor járhat valamilyen jutalom, egyetemi évei alatt valószínűleg mindenki hallotta a megajánlott jegy fogalmát, amiért legtöbbször valamilyen prezentációt, beadandót kellett készíteni. A diákok/hallgatók pedig kollektív módon nyilván ezt a módszert választották a vizsgák helyett. Valamilyen formában ez is egy jutalom, még akkor is ha tenni kell érte.

A házi feladatra például idegen nyelvek esetén amiatt van szükség, hogy egy-egy készség, képesség automatizált módon menjen. Ezáltal ne kelljen bizonyos nyelvtani szerkezeteken gondolkodni, ne okozzon problémát egy-egy mondat felismerése, hiszen a vizsgán még nehezebb lesz a stressz miatt, – ezt a mondatrészt valószínűleg már mindenki hallotta valamilyen formában egy tanárától –.

A házi feladatnak legtöbbször nem az az értelme, hogy megcsinálhatatlan legyen, vagy annyira nehéz, hogy a legtöbb diák 5 perc után sírva fakad és inkább leül videojátékozni. A házi feladat arról szól, hogy megfelelő figyelemmel és koncentrációval segítse, jó esetben megszerettesse a tanulást kisgyermekekkel – habár ezt egy gyerek nagyon nehezen látja – később pedig arról, hogy bizonyos készségeket, képességeket automatizálttá, mindennapossá tegyen.

Sokszor már a modern munkahelyeket is ez jellemzi, lehet minden nap egy kicsit más, de alapjaiban mindig ugyanazt kell csinálnunk. Eleinte jobban izgulunk, idegesek vagyunk amiatt, hogy hogyan teljesítünk, majd gyakorlattal és a mindennapos munkavégzéssel belejövünk a dolgokba.

Mit tehet a szülő?

Egy alsó osztályos gyereknek a szülők legtöbbször segítenek a tanulásban. A szülő dönt arról, hogy mennyire vonódik be a gyermeke oktatásába, de nyilván az alapvető oktatást a feladatlapokat, dolgozatokat, kisgyermekeknél a színes rajzokat mindig az iskola adja, a szülő csak egyfajta másodlagos személy lesz a gyereke oktatásában, viszont egy nagyon-nagyon fontos személy. Az biztos, hogy az oktatással járó terheket, problémákat mind a gyerekek, mind pedig a szülők átélik, egy szülő számára bizonyos, hogy rengeteg kihívást és megpróbáltatást jelent a gyerekének oktatása.

- Mi volt ma az iskolában? - Semmi.

Ez az a rövid párbeszéd, amelyet valamilyen formában mindenki hallott. Majd utána ha a szülő érdeklődik, hogy mi volt az iskolában, akkor a gyereke tényleg beszél arról, hogy mi történt vele. A szülőnek meg kell hallgatnia a gyerekét, kíváncsinak kell lennie arra, hogy mi történt vele. Valamint a szülőnek segítenie kell a gyereke beilleszkedését, adott esetben iskolán kívüli kapcsolatokat és elfoglaltságokat kell keresnie. Sokszor az említett kommunikációval az a probléma, hogy a gyerek nem akar egyből mesélni a mindennapjairól, vagy mikor hazajött, akkor nem tud azonnal mit mondani a kérdésre. Legtöbbször kell egy kis idő míg a gyerek hazaér az iskolából, vagy egy felnőtt a munkából, és csak utána beszélünk részletesebben a velünk történtekről.

Házi feladata=korrepetálás

Ha egy adott tananyag elsajátítása gondot okoz, legtöbbször szükség lehet valamilyen korrepetálásra magántanár formájában, vagy a szülővel. A házi feladat pedig a korrepetálás egy formáját képezi. Egy gyerek, majd egy gimnazista nem tud mindegyik tárgyból ugyanúgy teljesíteni, valószínűleg egy nyelvtan, vagy történelem iránt érdeklődő diáknak ezek a tárgyak fognak jobban menni, míg matematikából, fizikából lehet, hogy 1-esekkel, 2-esekkel bukdácsolja végig a féléveket.

A jó korrepetálás és készülés személyre szabott, tehát figyelembe veszi azt, hogy az adott egyénnek milyen képességei vannak, milyen tárgyból vannak nehézségei, és megfelelő tanulási utat kínál. Valamilyen szinten fontos, hogy egy gyerek is érezze a tanulás felelősségét, azonban ne roppanjon össze mondjuk a felelősség alatt azáltal, hogy a vizsgán nem tud mit írni a lapra, vagy nem tud mit mondani szóban a tanár kérdéseire.

Az iskolán túli tevékenységeknél is fontos, hogy az adott diák szeresse azt amit csinál. Egy gyermek ha ő nem akarja, akkor nem fog szívesen járni fociedzésre, vagy zongora órára. Egy 10 év alatt gyermek sem szociálisan, sem kognitív szinten nem elég érett ahhoz, hogy megértse, hogy miért kell csoportfoglalkozásra járnia, vagy adott esetben miért kell olyan közösségben részt vennie, ahol nem szeretik. Mindez nem azt jelenti, hogy akkor egy gyermek ne járjon semmilyen órára, ne szerezzen az iskolán túli képességeket. Azonban fontos, hogy a különóra a gyerek választása is legyen. Valamint ne érezze folyamatos tehernek mindazt amit csinál.

A kortárs közeg mindig is hatalmas szerepet tölt be az emberek életében. Ez gyerekkorban még inkább igaz, hiszen ezáltal tanulják meg a mindennapi szocializációt, tesznek szert új ismeretekre. Később pedig, mind a gyerekeket, mind a szülőket egyre inkább körülveszi a tevékenységekből, szolgáltatásokból, intézményekből álló rendszer, amelynek része az iskola is.

A sikeres oktatás és házi feladat egyik kulcsa a partnerség. Nem az a jó módszer, hogy beleverjük a tudást a passzívan szenvedő gyerek fejébe. A házi feladatnak összességében egy gyerek fejlődését kellene fenntartania azáltal, hogy sikerélményt okoz és fenntartja a gyerek belső motivációját a tanulásra. Ellenkező esetben a házi feladat is negatívummá válik, felerősíti az iskolai rossz élményeket, frusztrációt, szorongást okoz, valamint pont az ellen dolgozik, hogy az adott diák megszeresse a tanulást.