Menü

Állandóan bocsánatot kérsz?

Azt mondják, kicsi korban meg kell tanítani a gyerekeket bocsánatot kérni, hogy tudják, valami olyat tettek, mondtak, ami másnak nem esett jól, ezzel a későbbiekben a társas kapcsolatokat könnyebben és jobban fogja kezelni. A bocsánatkérés a kommunikáció egyik alapköve.

Azt gondolom, hogy aki tud őszintén bocsánatot kérni, olyan igazi, mélyről jövően, annak sokkal magasabb az EQ-ja, vagyis az érzelmi intelligenciája. Ennek viszont van egy másik oldala, biztosan mindenki találkozott már azzal, amikor valaki átesik ama bizonyos ló túloldalára, és túl sokszor ejti ki a száján a bocsánat szót. Sok viselkedéskutató próbálja megfejteni ennek okát, nézzük, mire jutottak.

A sokszori exkuzálásnak több oka is lehet. Egyrészt visszaeredeztethetjük a gyerekkorunk szülői viselkedésformáinak másolására, illetve arra, hogy attól kérünk gyerekként bocsánatot, aki felé mutatni akarjuk alázatunkat. A gyerekkori traumáknak is nagy szerepe lehet ebben, hiszen az a gyerek, akit bántanak, és kvázi bocsánatot kell kérni azért is, hogy él, felnőttként is így fog élni, ezt levetkőzni csak nagyon sok önfejlesztéssel lehet.

Másik oka lehet a konfliktuskerülő életmód. Egyes emberek annyira félnek konfrontálódni, hogy inkább meghúzzák magukat, visszavonulót fújnak, és bocsánatot kérnek azét, amit nem is tettek meg.

Ennek a rossz szokásnak rossz következményei lesznek, mert önbizalom romboló hatással van életünkre, aki nagyon meghunyászkodik, hagyja, hogy uralkodjanak rajta, elnyomják és egy idő után nem veszik komolyan. Ezzel pedig szépen lassan beleeszi elménkbe magát a csúf, gonosz gondolat, hogy semmire sem vagyunk jók és csak hibázni tudunk. Pedig ez nincs így.

Szakemberek, pszichológusok szakvélemény alapján meg tudunk ezzel küzdeni, de erő és kitartás kell hozzá. Mindig emlékeztessük magunkat arra, hogy a gyerekkor elmúlik, szuverén, felnőtt emberré növünk, és magunknak kell megfelelni első sorban, nem a szüleinknek, és ez nem jelenti azt, hogy nem tiszteljük, vagy szeretjük őket. Engedjük el a gyerekkori traumát. Próbáljuk meg a bocsánat szót egyszerűen lecserélni. A magyar nyelv csodálatos, megannyi szó és kifejezés létezik, próbáljuk használni a „köszönöm, hogy megértő vagy”, esetleg az „igyekszem bepótolni az elmaradásom”.

Mennyivel pozitívabb jövőképet mutatunk magunknak és a környezetünknek is ezzel, hiszen ezzel ajtót nyitunk a fejlődésnek. Van olyan, hogy bizonyos emberek, vagy élethelyzetek váltják ki belőlünk a bocsánatkérést. Ez ellen annyit tehetünk, hogy próbálunk arra figyelni, hogy elkerüljük ezeket a kellemetlen helyzeteket. Sokszor mondják, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akikkel felemelkedhetünk, és ne olyanokkal, akik lehúznak a mélybe.

Próbáljuk meg tisztelni emberi mivoltunkat és ne hagyjuk, hogy a földbe tiporjon bárki, legyen az egy mérgező családi- vagy párkapcsolat, vagy akár saját magunk. Szeressük magunkat, hiszen egyszer élünk (nem?), tegyük ezt jól, hogy a következő életünkbe ezt már ne vigyük magunkkal.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?