Menü

Milyen az arcmemóriád?

Bárkivel megtörténhet, hogy az utcán nem ismeri fel ismerőseit, akik ezen megsértődnek, pedig nem is biztos, hogy ennek az az oka, hogy valakit el akarunk kerülni, csak szimplán nem vettük észre. Ennen oka lehet az arcvakság.

Nagyon sok embert érint az a probléma, amikor nem emlékszünk valakinek az arcára, nem ismerjük fel, pedig már találkoztunk, ez bizony kellemetlen helyzethez vezet, mert újra bemutatkozunk, vagy a másik fél esetleg sértődötten sarkon fordul és nem gondol éppen jókat rólunk. Az arcvakságban szenvedőknél megfigyelték, hogy alapvetően sincs minden rendben a memóriájukkal, és az sem kizárt, hogy valamilyen betegség áll a háttérben, mint például az Alzheimer-kór.

Az is előfordulhat, hogy a probléma örökletes, ilyenkor viszont nem jellemző, hogy memóriagond lépne fel, de egy agyi sérülés is okozhatja, amit szerzett arcvakságnak hívunk. Ilyenkor meg kell újra tanulnia az emberi megjelenés egyéb részleteinek megfigyelését, nem csak az arcra fókuszálva. A felimerésnek több fokozatát is elkülöníthetjük, mivel a rossz arcmemória nem jelenti azonnal azt, hogy valaki arcvakságban szenved. Az arcfelismerés képességének is különböző szintjei vannak, lehet egy kisebb memóriazavar, rossz arcmemória és végül beszélhetünk arcvakságról. Mindegyik vállfaja kellemetlen helyzeteket is tud szülni, de nem kell azonnal megijedni, nem biztos, hogy tényleges vaksáról beszélünk.

A szélsőséges esetekben az egyének nem csak azokat nem ismerik meg, akikkel ritkán találkoznak, hanem sajnos előfordul, hogy saját szülei, gyerekei, legrosszabb esetben saját arcvonásait sem ismeri meg. Amikor erről a nagyon extrém problémáról van szó, akkor ebben a mai orvostudomány sem lesz segítségünkre. Ebben az esetben más dolgok megfigyelése a cél, lehet ez hang, illat, öltözködés, egyéb külső megjelenési formák, mint magasság, anyajegyek, bármi, ami egy embert felismerhetővé tesz. A férfiak és nők esetében egészen máshogy alakul ez a dolog, mivel az erősebbik nem képviselői kevésbé figyelnek egy arc részleteire, mint a nők.

Ebből következik, hogy a nők a hasonló arcvonásokat könnyebben összekeverik, viszont sokkal jobban figyelnek az egyéb kiegészítőkre vagy hajviseletre. Amikor valaki ezeken változtat, nehezíti saját maga felismerhetőségét.

Az arcvakság okának hátterében egy agyi funkció helytelen működése áll. Az agy képtelen összeilleszteni az arc részleteit, nem raktározza el a látottakat, így nem képes az illető felidézni, mit is látott valójában. Ellenben ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek kevésbé okosak lennének.

Sokan félnek attól, hogy ez állandó jelenség lehet az életükben, pedig komolyan befolyásolja a fáradtság, a dekoncentráltság, vagy az alváshiány. Amikor valami eltereli a figyelmünket, nem jegyezünk meg mindent, amit látunk, vagyis csak figyelmetlenségről beszélünk.

Érdemes odafigyelni a másik ember küllemére, öltözködésére, hajának színére, hangjának csengésére, így megkönnyíthetjük dolgunkat, ha arcmemóriánk nem működik éppen a legjobban.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.