Menü

Mindent a hidrofóbiáról

A víz csodálatos elem, egyeseket vonz és megbabonáz, másokat taszít. Vannak olyan emberek is, akik pánikba esnek a víz láttán. A hidrofóbia a kóros félelem meglehetősen gyakori típusa.

Hidrofóbia vagy aquafóbia (mindkét név egyformán elfogadható) - ez egy mentális zavar, amely a víztől való irracionális félelemben nyilvánul meg... Az ókor orvosai felhívták a figyelmet arra, hogy a veszettségben szenvedő embereken és állatokon a hidratálástól való félelem jelei mutatkoznak, emiatt a víztől való félelmet régóta hívják veszettségnek.

Később a Rabies nemzetség vírusa által okozott halálos fertőző betegséget mégis javasolták leválasztani, és a „veszettség” elnevezés megmaradt vele. A hidrofóbiával összefüggő mentális zavar pedig hidrofóbia néven vált ismertté.

A mentális zavarra jellemző fékezhetetlen félelem, amely meghaladja a józan ész és az emberi akaraterőt... A hidrofób tökéletesen megérti, hogy félelme lehet nevetséges, indokolatlan (mi a baj egy pohár vízzel?), de nem tudja uralkodni magán, amint olyan körülményekbe vagy helyzetbe kerül, ami számára veszélyesnek tűnik (még akkor is, ha ez csak a meg kell inni egy pohár vizet).

Ne keverjük össze a hidrofóbiát a mélységtől való pánik félelemmel. A mélyvíztől való félelmet batofóbiának nevezik, és szélesebb körben elterjedt (a bolygón élő emberek akár 50%-a fél a mélységtől ilyen vagy olyan mértékben). A batofóbok azonban csak a mélységtől félnek (ez egyfajta térfóbia), nem riasztja el őket pohárban vagy medencében lévő vízzel.

Egy igazi aquafób gyakran nem emlékszik rá, mikor volt először félelme a vízzel kapcsolatban. Vannak, akik biztosak abban, hogy ezzel a tulajdonsággal születtek. A víztől vagy a vele kapcsolatos körülményektől és cselekedetektől való félelem gyakran rögeszmés gondolatok (rögeszmék), néha kényszeres zavar (bizonyos cselekvések-rituálék elvégzésének szükségessége) kísérik.

A történelem számos híres hidrofóbát ismer. Egy amerikai színésznő ilyen félelemtől szenvedett. Natalie Wood. Egész életében félt a nyílt természetes víztározóktól, és végül a kaliforniai Santa Catalina szigetén fulladt meg.

Fél a víztől hollywoodi díva Michelle Pfeiffer, Carmen Electra énekes és modell. Az ókorban a bizánci császár vízfóbiában szenvedett Első Hérakleiosz. Ennek eredményeként félelmének túsza lett, és több megsemmisítő vereséget kapott az araboktól, csak azért, mert taktikai visszavonulás közben nem tudta eldönteni, hogy átkeljen-e a Boszporuszon.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.