Menü
  • Elme és lélek
  • Mindent a hidrofóbiáról

Mindent a hidrofóbiáról

A víz csodálatos elem, egyeseket vonz és megbabonáz, másokat taszít. Vannak olyan emberek is, akik pánikba esnek a víz láttán. A hidrofóbia a kóros félelem meglehetősen gyakori típusa.

Hidrofóbia vagy aquafóbia (mindkét név egyformán elfogadható) - ez egy mentális zavar, amely a víztől való irracionális félelemben nyilvánul meg... Az ókor orvosai felhívták a figyelmet arra, hogy a veszettségben szenvedő embereken és állatokon a hidratálástól való félelem jelei mutatkoznak, emiatt a víztől való félelmet régóta hívják veszettségnek.

Később a Rabies nemzetség vírusa által okozott halálos fertőző betegséget mégis javasolták leválasztani, és a „veszettség” elnevezés megmaradt vele. A hidrofóbiával összefüggő mentális zavar pedig hidrofóbia néven vált ismertté.

A mentális zavarra jellemző fékezhetetlen félelem, amely meghaladja a józan ész és az emberi akaraterőt... A hidrofób tökéletesen megérti, hogy félelme lehet nevetséges, indokolatlan (mi a baj egy pohár vízzel?), de nem tudja uralkodni magán, amint olyan körülményekbe vagy helyzetbe kerül, ami számára veszélyesnek tűnik (még akkor is, ha ez csak a meg kell inni egy pohár vizet).

Ne keverjük össze a hidrofóbiát a mélységtől való pánik félelemmel. A mélyvíztől való félelmet batofóbiának nevezik, és szélesebb körben elterjedt (a bolygón élő emberek akár 50%-a fél a mélységtől ilyen vagy olyan mértékben). A batofóbok azonban csak a mélységtől félnek (ez egyfajta térfóbia), nem riasztja el őket pohárban vagy medencében lévő vízzel.

Egy igazi aquafób gyakran nem emlékszik rá, mikor volt először félelme a vízzel kapcsolatban. Vannak, akik biztosak abban, hogy ezzel a tulajdonsággal születtek. A víztől vagy a vele kapcsolatos körülményektől és cselekedetektől való félelem gyakran rögeszmés gondolatok (rögeszmék), néha kényszeres zavar (bizonyos cselekvések-rituálék elvégzésének szükségessége) kísérik.

A történelem számos híres hidrofóbát ismer. Egy amerikai színésznő ilyen félelemtől szenvedett. Natalie Wood. Egész életében félt a nyílt természetes víztározóktól, és végül a kaliforniai Santa Catalina szigetén fulladt meg.

Fél a víztől hollywoodi díva Michelle Pfeiffer, Carmen Electra énekes és modell. Az ókorban a bizánci császár vízfóbiában szenvedett Első Hérakleiosz. Ennek eredményeként félelmének túsza lett, és több megsemmisítő vereséget kapott az araboktól, csak azért, mert taktikai visszavonulás közben nem tudta eldönteni, hogy átkeljen-e a Boszporuszon.

  • A rovat további cikkei

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?