Menü

Hol vásárolhatunk a legolcsóbban?

Története

A világon az első adománybolt 1899-ben nyílt meg Nagy-Britanniában, ahol olyan termékeket árultak, amelyeket vak emberek készítettek. Ezek az üzletek aztán a II. világháború idején váltak igazán elterjedtté. A Vöröskereszt is élt a lehetőséggel és 1941-ben meg is nyitotta első adományboltját Londonban. Amerikában és a Benelux Államokban már nagy hagyománya van a vásárlók és adományozók körében. Németországban és Ausztriában pedig tovább is fejlesztették az üzleti modellt, ugyanis óriási centereket hoztak létre, ahová teljes hagyatékokat és akár autókat is adományozhatnak az emberek. Itt már az állam is beszáll támogatóként, illetve sokszor alkalmaznak hátrányos helyzetű embereket eladóként, az esélyegyenlőség nevében. Az adományok mellett, itt már sok más szolgáltatással is rendelkeznek ezek az üzletek. Hazánkban még nem ilyen magas ennek a kultúrája, de az első lépések már elindultak.

Ma Magyarországon alapítványok és egyesületek, a nonprofit kft.-k és a szociális szövetkezetek működtethetnek adományboltot. A főváros mellett, például még találhatunk ilyen üzletet Békéscsabán, Vácott, Pécsen, de már Makón is.

Tudatosság

A boltok célkitűzése a környezetvédelem, újrahasznosítás és a támogatott foglalkoztatás. Hiszen ha használt termékeket vásárolunk, akkor az új cikkek energiáján spórolhatunk, helyben költjük el a pénzünket, illetve ezek az üzletek, nagy szerepet játszanak az újrahasznosításban, az-az több tonna szeméttől védi meg földet. Ugyanis, amit ide leadnak az emberek, úgy is lomtalanításba, kukába vagy éppen egy erdőszélre került volna. Így viszont a régi gazdáik esélyt adnak a használati cikkeiknek, hogy más, kincsként tekintsen rájuk. Hiszen attól, hogy valami nekünk már felesleges, másnak érték lehet.

Ezek mellett pedig esélyt ad olyan embereknek, akik már elvesztették a hitüket abban, hogy javítsanak az életkörülményeiken, merthogy védett munkahelyek megteremtésével is igyekszik segíteni az arra rászorulókon. Ezzel is előkészítve a munka világába való visszaintegrálódás. Nagyon fontos szerepe van adományboltok működésében az önkéntességnek is, mivel rajtuk múlik az adományok szortírozása vagy az üzletben megrendezett események megszervezése.

Közösségépítő ereje van

Közösségi térként is funkcionálnak, ahol a betérők kicsit megpihenhetnek, beszélgethetnek vagy olvashatnak, van ahol kávéval, teával is várják a vásárlókat. Továbbá megismerkedhetünk a környezetünkben élőkkel, hiszen a nagy válogatások közepette biztos, hogy szóba elegyedünk sorstársakkal.

Hogyan működik?

Takarítás közben vagy költözésnél, biztos vagyok benne, hogy a kezünkbe akadnak olyan tárgyak, ruhák, könyvek, kerámiák, edények, játékok, csecsebecsék, amik csak porfogók. Tele vagyunk olyan holmikkal, amiket sosem használtunk vagy viseltünk, nem tetszik, kicsi vagy nagy ránk. Ezeket összepakolva bárki nyitvatartási időben leadhatja az adományboltokban. Fontos megjegyezni, hogy pénzt nem kapunk érte. Bár előfordul, hogy valaki félreérti, és pénzt vár a csomagjáért, de itt nincs szó ilyesmiről. Az adományozott tárgyakat az üzletben ingyen átveszik, beárazzák, és nagyon olcsón eladják.

A bevételt, vagy annak egy résztét pedig általában valamilyen civil szervezethez juttatják el, vagy valamilyen jótékonysági célra fordítják. Nagyon fontos, hogy csak olyan motyót készítsünk össze, ami még hasznosítható, szóval nem szakadt, törött, hiányos vagy működésképtelen tárgyakat. Ne szemétlerakóként gondoljunk az adományboltra, mivel így növeljük az ő költségeiket, illetve energiájukat feleslegesen. És még csak jót sem tudnak cselekedni. Nagyon sokan ezt nem tartják be. Pedig mi sem vásárolnánk hiányos puzzelt, társasjátékot vagy olyan könyvet melyből fejezetek hiányoznak.

Kincskeresés

Amellett, hogy adományokat adunk le, mi magunk is kincsekre lelhetünk. Pénztárca barát árak miatt, nagyon sokat spórolhatunk, plusz ezzel is segítjük a szervezet munkáját. A vásárlás mellett, akár különböző programokon is részt vehetünk, mint például ingyenes elsősegélynyújtás, különböző élelmiszergyűjtésben stb.

Nagyné Kohajda Wentholin Loretta

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?