Menü

Ezeken vitázik a legtöbbet egy érzelmileg zsaroló partner

Egy érzelmi zsaroló partner veszekedésekkel is igyekszik manipulálni a párját. Néhány visszatérő vita egyértelműen mérgező kapcsolatra utal.

Olyan párkapcsolat nem létezik, melyben a felek között ne lennének kisebb-nagyobb nézeteltérések, veszekedések. Ezek teljesen normálisnak számítanak, sőt, még jót is tehetnek a viszonynak. Ám vannak olyan viták, melyekre, ha folyton visszatérnek, újra és újra konfliktusokat okoznak, akkor érdemes figyelmeztető jelként tekinteni.

Az érzelmi zsaroló partner állandóan manipulálni próbálja párját, és ezt a másikban keltett rossz érzéssel éri el. Ehhez számos módszert bevethet, de többek közt a vitázás is jellemző technika az esetükben - ez ugyanis szintén a befolyásolás eszköze. Ha a következő apróságok miatt rendszeresen veszekedést kezdeményez a másik, az mérgező kapcsolatra utalhat.

Kivel, hova és miért?

Az érzelmileg zsaroló fél arra törekszik, hogy uralkodjon, de nem látványosan, sőt, sokszor magát állítja be áldozatnak. Gyakran kelt bűntudatot a másikban, mintha annak a hibája lenne kizárólag, ha ő rosszul érzi magát. Sokszor felnagyítja a dolgokat, provokál, de fenyegetőzhet is. Szinte bármilyen apró-cseprő dologból képes drámát csinálni, ha valami nem úgy történik, ahogyan ő szeretné.

„Ez is a te hibád!”

Jellemző, hogy a partner a legapróbb dolgok miatt is a másikat hibáztatja. Mindegy, hogy éppen arról van szó, hogy tönkrement valami, nem tiszta a lakás, vagy a saját munkahelyén történt probléma, valahogy igyekszik a párjára hárítani a felelősséget, és éreztetni vele, hogy ő tett valami olyat, ami miatt a rossz események megtörténtek. Susan Winter párkapcsolati szakértő szerint ezzel a dominanciát akarja érzékeltetni, valamint a másik önbizalmát, önértékelését lerombolni, hogy még inkább kontroll alatt tarthassa.

„Mindig az van, amit te akarsz”

Ha valami esetleg nem úgy történik, ahogyan ő szeretné, azt igen rosszul viseli, és a legtöbbször ezt erőteljesen ki is mutatja, méghozzá veszekedéssel. Igyekszik rossz érzést kelteni a másikban úgy, hogy azt állítja, mindig, minden a szerelme akarata szerint zajlik, bezzeg az ő kérése és vágya sosem teljesülhet. Ezzel gyakran sikerül is bűntudatot kelteni a másikban, így szép lassan eléri, hogy beadja a derekát, és eleget tegyen az akaratának.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.