Menü

5 jel, hogy nagyon érzelmes vagy, és emiatt túl sokat aggódsz

Emiatt persze előfordul, hogy nem találod a helyed a világban, de ne aggódj! A végén te fogsz nevetni…ez ugyanis a magas érzelmi intelligencia jele.

1. Folyamatosan azt figyeled, hogy milyen kedved van, és ha rossz, próbálsz tenni ellene

Ha mérges vagy, szomorú, vagy féltékeny időt szánsz az elemzésre, hiszen tudod, hogy a negatív gondolatok sok energiát kivesznek belőled. Megéled az érzéseidet és nem esel tőlük kétségbe. Mivel fontos neked, hogy minél jobban megismerd önmagad nem haragszol magadra azért, mert időnként elszakad a cérna. Fontosnak tartod, hogy megtanuld hogyan kell kimásznod az agyalás spirálból.

2. Ha gondod van valakivel megbeszéled vele

Ezt nem szereted halogatni hiszen tudod, hogy a rossz gondolatokat, rossz élményeket ki kell gyomlálni azonnal. Nem vagy haragtartó és nagyon szereted a tiszta helyzeteket, így igyekszel tisztázni mindent olyan gyorsan, ahogy lehetőséged adódik rá.

3. A motivációd belülről jön, nem külső hatás által

Mivel jó hallgatóság vagy és kíváncsi természet, szereted, ha az emberek elmondják neked a véleményüket.

4. Folyamatosan dolgozol magadon

Bár a nyugalmi állapotot jól ismered, nem szeretsz ellustulni. Úgy érzed, hogy még millió dolog vár felfedezésre, hiszen az ember egy csoda. Rengeteget olvasol, érdekel a pszichológia, és szeretnéd feltárni, hogy ki is vagy valójában.

5. Érdekelnek az emberek problémái, és ha tudsz segítesz

Van egy nagyon jó tulajdonságod: nyugtatóan hatsz a barátaidra. Már megtanultad, hogy úgy mond el a véleményed, hogy ne okozz fájdalmat, így szeretik kikérni a tanácsaidat. Hiszel benne, hogy minden helyzetben van valami jó, és ezt igyekszel is gyakorolni. Remek hallgatóság vagy, és őszinte barát. Tudod, hogy ki mennyit bír el, így nem okozol fájdalmat az őszinteségeddel.

Akár egy picit is tartalmas kapcsolatról van szó, akár a pillanat megéléséről, érzések nélkül egyik sem megy. Félig nem érdemes szeretni. A langyos pocsolyában való létezés nem feltétlenül a legjobb életstratégia. Mégis sokan evickélnek át az életükön az érzéseiket elfojtva. Van, aki meg sem tanulja azokat kifejezni, mert a gyermekkorából hozott korlátok túl erősek, felnőttként pedig már nincs, aki megtanítaná neki lebontani ezeket.

Valódi csodákat viszont csak az tud megélni, aki legyőzi a félelmeit. Csak ő tudja megtapasztalni, hogy mit jelent egy másik emberben teljesen megbízni, mit jelent valakit mélyen szeretni, mit jelent szenvedélyesen élni, és mit jelent teljes szívvel jelen lenni a pillanatban úgy, hogy a problémák, a feszültség, a megfelelési kényszer, az aggályok legalább arra a pillanatra mind megszűnnek, mert semmi más nem számít, csak az, amiben éppen részünk lehet.

Egy mély érzésű ember átadja magát az élet kockázatának, és magához öleli a lehetőségeket. Mert belül mélyen tudja, hogy csak így élhet teljes életet.

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.