Menü

Megváltozik-e a személyiségünk, ha iszunk?

Az alkohol nyilvánvalóan befolyásolja az idegrendszert, de a jelek szerint máshogyan látjuk magunkat spiccesen, mint ahogy a külső megfigyelők. Kérdés, hogy az ivástól vajon megváltoznak-e a személyiségjegyeink?

Aki elég sokat képes inni anélkül, hogy lerészegedne, és még jó társaságnak is számít ebben az állapotában, "Ernest Hemingway" típusú spicces. Ez a legnépesebb csoport, az italozók 42 százaléka tartozik ide. Ők nem mennek át nagy változásokon, nem vagy csak minimális mértékben veszítenek az intellektuális képességeikből , és nem fognak ártani senkinek. Így nem is kell arra számítaniuk, hogy kirúgják őket egy bárból helytelen viselkedésük miatt.

A második legnagyobb csoport már korántsem ilyen békésen tűri az alkohol hatását. A Mr. vagy Ms. Hyde-ok közé ugyanis az italozók 23 százaléka tartozik. Ami meglepő, hogy a csoport nagyobbik felét nők alkotják. Ebben a csoportban az alkohol hatása felelőtlen viselkedésben, az intellektus csökkenésében és ellenségességben nyilvánul meg.

A harmadik 20 százalékos részarányt képviselő csoportba a dilis professzor jelzőt viselők kerültek. Ők inkább magukba fordulók, introvertáltak voltak, mielőtt elkezdtek inni, majd befogadóvá, társasági emberré és sokkal fesztelenebbek lettek. A legkisebb csoport a Mary Poppinsoké: a teljes sokaság 15 százaléka tartozik közéjük. Ők az "édes" vagy "cuki" részegek, akik nem okoznak semmiféle gondot vagy bajt. A kutatók szerint az, hogy valakit sikerül besorolni valamelyik csoportba, az alkoholfogyasztást kontrolláló programok testre szabásához vezethetnek.

Nagy különbség van a személyiség megjelenésében aközött, ahogy az italozó önmagát látja, és ahogy a barátai látják.

Öt személyiségtényezőben okozott különbségeket az alkoholfogyasztás: a lelkiismeretesség alacsonyabb szintre került, a tapasztalatok és élmények befogadására való nyitottság szűkült, az egyetértésre való képesség mérséklődött, magasabbra emelkedett az extrovertáltság, illetve kárt szenvedett az érzelmi stabilitás.

A részegen kimondott szavak józan gondolatok: az alkohol nem befolyásolja az ítélőképességünket a gondolatok szintjén, csupán kevesebb gátlás él bennünk, hogy kimondjuk, amit épp gondolunk.

A külső megfigyelők ugyanakkor csak az extrovertáltságot érzékelték, különösen a társasági viselkedés erősödését figyelték meg, illetve az asszertivitás és az aktvitás szintjének változását azonosították. "Úgy gondoljuk, hogy mind a résztvevők, mind a megfigyelők pontosak és pontatlanok is voltak" , mert a résztvevők olyan belső változásokat tapasztaltak, amelyek valódiak voltak a számukra - de észrevétlenek maradtak a megfigyelőknek.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

Amikor az otthonod is „beszél” hozzád

Van az a pillanat, amikor hazaérsz, és azonnal érzed: jó itt lenni. És van az ellenkezője is, amikor valami feszít, nyomaszt, pedig látszólag minden rendben. Sokáig azt gondoltam, ez csak hangulat kérdése. Ma már látom, hogy sokkal több ennél: az otthonunk folyamatosan hat ránk – akkor is, ha nem figyelünk rá.

Flórián napja – a tűzoltók ünnepe, ahogy én látom

Gyerekkorom óta különleges nap számomra május 4., Szent Flórián napja. Másoknak talán csak egy dátum a naptárban, nekem azonban egy életérzés, egy örökség, amit nem választottam – mégis büszkén viselem. Tűzoltó családba születtem, tűzoltó feleség lettem, és tűzoltó apuka lányaként nőttem fel. Ez a nap minden évben emlékeztet arra, honnan jövök, és kik azok az emberek, akikhez tartozom.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.