Mikor kell pszichológushoz fordulni egy gyermekkel?

Amennyiben a szülők elbizonytalanodnak, nem tudnak megérteni valamit gyermekük viselkedésében, bátran keressenek fel egy szakembert, már csak a saját maguk megnyugtatása végett is. Egyáltalán nem biztos, hogy a gyermeknek is részt kell vennie majd a pszichológussal történő konzultációban. Olyan esetekben, amikor egy trauma nagyon friss (válás, haláleset), sokkal inkább a szülőnek kell segítség, miként kezelje gyermekét és a kialakult helyzettel járó problémákat.

Az egyébként is rossz passzban lévő, különféle tüneteket produkáló gyermekbetegség tudatát egy fölösleges pszichológiai vizsgálattal nem kell erősíteni. Nem baj, ha átmenetileg bepisil, szorong vagy éppen a gyermekkori depresszió jelei fedezhető fel nála. Akkor kellene aggódni, ha úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna.

Ha kicsit vagy nagyon megzuhan, átmenetileg ez teljesen rendben van. A gyermekek hihetetlen öngyógyításra képesek, ezért nyugodtan megbízhatunk bennük. Ha azonban a tünetek hosszan fennállnak vagy a napi életvitelében akadályozzák a gyermeket, érdemes szakember segítségét kérnünk. Ő tudja eldönteni, mi a helyes megoldás.

Ki kérheti a diagnózist és mivel készüljünk?

Fontos ismernünk, hogyan történik a pszichiátriai diagnózis felállítása gyermekek esetében, hiszen jogos a félelmünk: vajon mit tud megállapítani a szakember, amikor a gyerek még ki sem tudja fejezni magát? Mindebben hol vagyok én, mint szülő? Mi a szerepem?

Általában a háziorvos, a pedagógus, szociális munkás kéri a gyermek pszichiátriai vizsgálatát. Ez leggyakrabban írásban történik. Előfordul olyan is, hogy a szülő önként viszi el gyermekét szakorvoshoz. Az írásos vélemény sokat segíthet a pszichiáternek, illetve ha történt korábban bármiféle szomatikus, tehát fizikai vizsgálat, ami a szervi rendellenességeket, az organikus eredetet kizárja, akkor azt is el kell mondani, a leleteket érdemes elvinni.

Ki állítja fel a diagnózist?

A diagnózis felállítása (Gyermek pszichodiagnosztika) általában nem „egyszemélyes” feladat, több különböző végzettségű szakember együttes munkájának eredménye: pszichiáter, pszichológus, gyógypedagógus.

A szülővel történő beszélgetés(ek) során, általában az első interjút követően – melyben a szülő felvázolja a problémát – sor kerül az anamnézisre. Jó, ha mindkét szülő jelen van ezen a beszélgetésen. Itt szóba kerülhet a terhesség, a baba tervezése, a szülés és az azt követő időszak. Kérdezhetik az anyukát, apukát a gyerek táplálásáról, a gyermekkori betegségekről, kórházi kezelésekről, a mozgás és a beszéd fejlődéséről, a szobatisztaságra szoktatásról, illetve minden másról, amit a szülő vagy a szakember a probléma szempontjából fontosnak tart.

Hogy zajlik a diagnózis felállítása? Mit kell csinálnia a gyereknek a pszichológusnál?

A kezdeti szorongásoldás után kezdetét veszi a játék, amikor a szakember a gyermek spontán viselkedését, a tér felfedezését figyeli meg. Mindeközben kötetlen, laza beszélgetés is lehetséges nagyobb gyerekek esetében hobbiról, kiemelkedő teljesítményéről stb.

Később célzott tevékenységekre hívhatja a terapeuta a gyermeket: ez lehet rajzolás vagy egyéb játék, illetve játékos tesztek, személyiségtesztek, neuropszichológiai tesztek vagy képességvizsgáló eljárások.

A szakember felméri a gyermek fizikai és pszichés státusát: van-e bármiféle fizikai megbetegedése, sérülése, illetve mentálisan milyen állapotban van. Tiszta-e a tudata, képes-e tájékozódni térben és időben, milyen a gondolkodása, a beszéde, az emlékezete, a hangulata, az intelligenciája, hogyan kapcsolódik emberekhez, milyen védekező mechanizmusokat használ stb.