Az X generáció a munkaerőpiacon

Ellentmondásos képet mutat a munkaerőpiac: miközben a hivatalos foglalkoztatási statisztikák folyamatos javulást jeleznek szinte minden korosztályban, a mindennapi tapasztalat és a HR szakma egyaránt rácáfol erre a tendenciára. A kereslet-kínálat egyensúlya billeg, akár egész szektorok fejlődését veti vissza a megfelelő munkaerő hiánya. Generációs probléma is, hiszen az egymás mellett dolgozó korosztályok eltérő elvárásokkal, erősségekkel és fejlődési potenciállal színesítik a képet.

A generációk klasszikusnak mondható felosztásából a mai munkaerőpiacon a gazdaságilag aktív népesség viszonylatában az X generáció szülöttei vannak a legtöbben. Az 1960-79 között született, ma főként 40+-os korosztály munkaerő-piaci viselkedése fő életfeladatainak és szükségleteinek ismeretében érthető meg legkönnyebben.

Életkorából adódóan az X generáció már túl van a normateremtés korszakán, tehát szociológiai, szociálpszichológiai szempontból társadalmi szerepe is leginkább a normák konszolidációjában és a stabilitás megőrzésében rejlik. Ez a makrotársadalmi szinten kulcsfontosságú funkció a munkahelyi mikrokörnyezetben is releváns: a vállalati kultúra és hierarchia elfogadása által a cég stabil pillérei lehetnek, egyben a munkáltató támaszai a szervezeti normák megszilárdításában.

Az évek száma a szakmai szocializáció érettségi fokának is mércéje. Tíznél is több éves tapasztalattal bíró szakemberekről van szó, akik nemcsak kialakult szakmai szerepekkel, de fejlett önreflexióval is rendelkeznek. Részben a már elkövetett és jóvátett hibák, részben a pótolhatatlan rutin miatt jóval fejlettebb szakmai önismerettel kezelnek kritikus helyzeteket, mint ifjabb munkatársaik.

Még mire lehet jó a tapasztalat? Bár sokszor a munkabért emlegetik motivációs tényezőként a lojalitással összefüggésben, a tartalmas szakmai életpálya során felhalmozott tudás alázatra is nevel. Ahol ezt a tudást megbecsülik, ott annak megszerzésére fordított időt és energiát fizetik meg, ezzel elnyerve a szakemberek hűségét is.

A szabadság korlátai

Minél kiforrottabb személyiség és minél tapasztaltabb szakember a munkavállaló, annál könnyebben észrevesszük a korlátait is, hiszen munkáját képes koncentráltan, rutinnal végezni, akár figyelmen kívül hagyni a változás szelét.

Az X generáció munkavállalói az 1970-es, 80-as években a foglalkoztatás hagyományos formáiban kezdték pályájukat, ezért bár a tudástőke jelentős hányadát birtokolják, rugalmasságban nem feltétlenül versenyeznek az őket követő Y generációval. Pályakezdésük óta gyökeresen megváltoztak a munkaerő-piaci viszonyok és mivel nem gyakran változtattak munkahelyet, az X generáció tagjainak elhelyezkedési nehézségekkel kell számolniuk. Kevés gyakorlatuk van a manapság szinte elvárt „személyes márkaépítésben” és az interjúzásban.

„Digitális bevándorlókként” felhasználói szinten kezelik leginkább csak a szükséges és elégséges technikát. Jellemzően kevesebb ambíciójuk van a különböző technikai újítások követésében, így készségszintű digitális kompetenciáik nem is hasonlíthatók össze például a legfiatalabb munkaerő-piaci csoport, a már „digitális bennszülött” Z generáció jártasságával.

Mivel motiválható az X generáció? Mivel alapvető értékük a biztonság (ebben az életszakaszban maguk is két másik generáció számára jelentenek alapvető támaszt: serdülő gyerekeik és korosodó szüleik támaszai), így anyagi megbecsüléssel és stabil munkahelyi háttérrel fenntartható a vállalat iránti bizalmuk. Az anyagi megbecsülés ekkor már nem pusztán a munkabérre, hanem a teljes juttatási csomagra értendő: az életminőséget kedvezően befolyásoló szolgáltatások és kedvezmények komoly ösztönzőnek bizonyulnak.