Menü

Hogyan lehet fenntartani egy távkapcsolatot?

Majdnem mindenki átéli egyszer az életében, milyen a távkapcsolat. Adódik a kérdés, hogy lényegében véve minden viszony távolról indul, csak van, ami a távolság miatt hosszabb távon fenn is marad. De vajon hányan képesek együtt is élni ezzel az állapottal? Egyáltalán létezik-e tartós párkapcsolat, vagy ez csak egy elegáns kifejezés a modern világban?

“A tüzet életben tartani minden esetben kemény feladat lehet.” Tételezzük fel, hogy a felek illenek egymáshoz, reálisak a célok, azonos a jövőkép, és mindketten akarjátok, hogy a köztetek lévő távolság ellenére működjön a “dolog”. Még így sem megy minden magától, a távolság nagy, a kísértés folyamatosan fennáll, és a felek egyszerűen elvesztik a prioritást a párkapcsolataikról. Hogyan lehet ezt megakadályozni, egyáltalán milyen módszerek vannak egy távoli viszony közös megélésére?

Minőségi kommunikáció

Ha hosszabb ideig nem látják egymást a szerelmesek, alapvető fontosságú, hogy következetesen és kiegyensúlyozottan kommunikáljanak. Olyan közös rituálék, mint a “jó éjszakát” és a “jó reggelt” üzenetek, illetve a rendszeres telefonbeszélgetések segítenek a közelség érzését kelteni. Vannak ugyanakkor napok, amikor semmi izgalmasat nem tudnak megosztani egymással a felek. Érdemes ilyenkor csak elolvasni egy könyvet, megnézni egy filmet, vagy videójátékozni közösen, lényegében véve bármi olyan tevékenység hasznos lehet, ami közelebb hozza a párokat.

Előre megtervezett találkozások

Az, hogy a két fél milyen gyakran tud találkozni sok tényezőn múlik, befolyásolhatja a távolság, a szabadidő, a pénzügyi helyzet, és az adott ország utazási szabályai is. Nem kérdés, hogy a legszerencsésebb, ha a pár rendszeresen tud találkozni. Ha mindkét fél rendszeresen tudja látogatni a másikat, és közelebb kerülnek egymáshoz az egy ideális helyzet. Az utazások azonban stresszt okoznak, készülni kell rá, és ideális helyzet az amikor például valaki az Európai Unión belül utazik, hiszen itt a nagyobb távolságok már könnyedén leküzdhetőek, de ez más helyzetekben nem mindig van így.

Együtt töltött idő

Sok pár igyekszik annyi élményt szerezni az értékes együtt töltött időben, amennyit csak lehet. Fontos ugyanakkor, hogy a szerelmesek nem azért látogatják egymást, hogy szórakozzanak, hanem mert szeretik a másikat, azért aki. Valljuk be, hogy egy távkapcsolatban a találkozások a közös szexuális együttlétről szólnak, persze utána történhetnek más közös programok is. Úgymond beszélhetünk minőségi időtöltésről, de az a gyakorlatban legtöbbször az ágyban kezdődik el, és ér véget, hiszen a felek ritkán látják személyesen egymást. Ha valaki tartósan gondolkodik egy kapcsolatban, akkor ilyenkor is fontos a másik fél családjának, szüleinek, és a barátainak a megismerése.

Reális és megélt elképzelések

Az újraegyesüléssel szemben gyakran magas elvárásokat állítanak a párok, ami aztán elkerülhetetlenül nyomást generál. A sikeres távkapcsolathoz türelemre, őszinteségre, és bizalomra van szükség mindkét személy részéről, és igen, egyszerűen a korábban említett közös együttlétek mindig felerősödnek egy-egy személyes találkozásnál.

A felek ha hosszú idő után találkoznak újból sokszor nem találják a közös hullámhosszt, egy távoli viszonyban mindig jobban megjelenik a kísértés az online ismerkedésre, beszélgetésekre, és a személyes interakciók felerősítésére. Emiatt nehéz hosszú távon fenntartani, mivel a felek elsodródnak egymás mellől, és általában mindig következik utána egy másik opció. Az élet értelemszerűen nem csak egy társból áll. Hiszen az emberek tanulnak, dolgoznak, egy fiatal számára a szüleivel való érzelmek sokszor jelentősebbek, mint egy párkapcsolat. Fontossá válnak a megélt boldog pillanatok az életben, és az, hogy ezeket kivel, milyen helyzetben éljük át.

Hosszú távú tervek

Hatékony módja a búcsúzkodások könnyebbé tételének, hogy ha látszik, hogy véget lehet vetni nekik, és mindkét fél reális módon éli meg ezeket. Egy sikeres távkapcsolatban egyértelműen szükség van arra, hogy a felek megtalálják egymással a közös hangot, ha úgymond mindenki a saját igazát akarja bizonyítani, akkor az a viszony bukásra van ítélve. Nem kell, hogy az elköszönés egy pontos dátum legyen, de konkrét tervekkel csökkenthető a nyomás. Távkapcsolatokban fontos tudni, hogy a távolság csak átmeneti, a búcsúzás előbb-utóbb bekövetkezik, de kérdéses, hogy a felek mennyi időre búcsúznak el egymástól, és hogyan élik meg a közös pillanatokat.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.