Menü

Hogyan lehet fenntartani egy távkapcsolatot?

Majdnem mindenki átéli egyszer az életében, milyen a távkapcsolat. Adódik a kérdés, hogy lényegében véve minden viszony távolról indul, csak van, ami a távolság miatt hosszabb távon fenn is marad. De vajon hányan képesek együtt is élni ezzel az állapottal? Egyáltalán létezik-e tartós párkapcsolat, vagy ez csak egy elegáns kifejezés a modern világban?

“A tüzet életben tartani minden esetben kemény feladat lehet.” Tételezzük fel, hogy a felek illenek egymáshoz, reálisak a célok, azonos a jövőkép, és mindketten akarjátok, hogy a köztetek lévő távolság ellenére működjön a “dolog”. Még így sem megy minden magától, a távolság nagy, a kísértés folyamatosan fennáll, és a felek egyszerűen elvesztik a prioritást a párkapcsolataikról. Hogyan lehet ezt megakadályozni, egyáltalán milyen módszerek vannak egy távoli viszony közös megélésére?

Minőségi kommunikáció

Ha hosszabb ideig nem látják egymást a szerelmesek, alapvető fontosságú, hogy következetesen és kiegyensúlyozottan kommunikáljanak. Olyan közös rituálék, mint a “jó éjszakát” és a “jó reggelt” üzenetek, illetve a rendszeres telefonbeszélgetések segítenek a közelség érzését kelteni. Vannak ugyanakkor napok, amikor semmi izgalmasat nem tudnak megosztani egymással a felek. Érdemes ilyenkor csak elolvasni egy könyvet, megnézni egy filmet, vagy videójátékozni közösen, lényegében véve bármi olyan tevékenység hasznos lehet, ami közelebb hozza a párokat.

Előre megtervezett találkozások

Az, hogy a két fél milyen gyakran tud találkozni sok tényezőn múlik, befolyásolhatja a távolság, a szabadidő, a pénzügyi helyzet, és az adott ország utazási szabályai is. Nem kérdés, hogy a legszerencsésebb, ha a pár rendszeresen tud találkozni. Ha mindkét fél rendszeresen tudja látogatni a másikat, és közelebb kerülnek egymáshoz az egy ideális helyzet. Az utazások azonban stresszt okoznak, készülni kell rá, és ideális helyzet az amikor például valaki az Európai Unión belül utazik, hiszen itt a nagyobb távolságok már könnyedén leküzdhetőek, de ez más helyzetekben nem mindig van így.

Együtt töltött idő

Sok pár igyekszik annyi élményt szerezni az értékes együtt töltött időben, amennyit csak lehet. Fontos ugyanakkor, hogy a szerelmesek nem azért látogatják egymást, hogy szórakozzanak, hanem mert szeretik a másikat, azért aki. Valljuk be, hogy egy távkapcsolatban a találkozások a közös szexuális együttlétről szólnak, persze utána történhetnek más közös programok is. Úgymond beszélhetünk minőségi időtöltésről, de az a gyakorlatban legtöbbször az ágyban kezdődik el, és ér véget, hiszen a felek ritkán látják személyesen egymást. Ha valaki tartósan gondolkodik egy kapcsolatban, akkor ilyenkor is fontos a másik fél családjának, szüleinek, és a barátainak a megismerése.

Reális és megélt elképzelések

Az újraegyesüléssel szemben gyakran magas elvárásokat állítanak a párok, ami aztán elkerülhetetlenül nyomást generál. A sikeres távkapcsolathoz türelemre, őszinteségre, és bizalomra van szükség mindkét személy részéről, és igen, egyszerűen a korábban említett közös együttlétek mindig felerősödnek egy-egy személyes találkozásnál.

A felek ha hosszú idő után találkoznak újból sokszor nem találják a közös hullámhosszt, egy távoli viszonyban mindig jobban megjelenik a kísértés az online ismerkedésre, beszélgetésekre, és a személyes interakciók felerősítésére. Emiatt nehéz hosszú távon fenntartani, mivel a felek elsodródnak egymás mellől, és általában mindig következik utána egy másik opció. Az élet értelemszerűen nem csak egy társból áll. Hiszen az emberek tanulnak, dolgoznak, egy fiatal számára a szüleivel való érzelmek sokszor jelentősebbek, mint egy párkapcsolat. Fontossá válnak a megélt boldog pillanatok az életben, és az, hogy ezeket kivel, milyen helyzetben éljük át.

Hosszú távú tervek

Hatékony módja a búcsúzkodások könnyebbé tételének, hogy ha látszik, hogy véget lehet vetni nekik, és mindkét fél reális módon éli meg ezeket. Egy sikeres távkapcsolatban egyértelműen szükség van arra, hogy a felek megtalálják egymással a közös hangot, ha úgymond mindenki a saját igazát akarja bizonyítani, akkor az a viszony bukásra van ítélve. Nem kell, hogy az elköszönés egy pontos dátum legyen, de konkrét tervekkel csökkenthető a nyomás. Távkapcsolatokban fontos tudni, hogy a távolság csak átmeneti, a búcsúzás előbb-utóbb bekövetkezik, de kérdéses, hogy a felek mennyi időre búcsúznak el egymástól, és hogyan élik meg a közös pillanatokat.

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?