Menü

Szuperérzékenység, te mit tudsz róla?

Volt már olyan, hogy zavart egy bizonyos ruhadarab anyaga és nem tudtad elviselni magadon? Vagy esetleg egy film annyira felzaklatott, hogy elsírtad magad? Gondoltál már arra, hogy szuperérzékenység állhat a háttérben?

Az emberek jó része küzd valamilyen érzékenységgel, mely a mindennapokat végigkíséri, az emberiség nagyjából 20 %-át érinti, vagy legalább is együtt él vele. Ezt nem szabályozzák, velük születik, genetikailag beléjük kódolták. Ez egy inger feldolgozási érzékenység. Arra kell gondolni, hogy bizonyos emberek erősebben reagálnak egyes külső behatásokra. Az idegrendszer szétválogatja az érkező információkat, van, amit kicsit túlreagál, és ilyenkor jön az érzés, hogy „túltelítődik az idegrendszerünk”.

Kialakulásának oka, mint már említettem, genetikai, de befolyásolhatja mértékét több tényező is. Említhetjük egy evolúciós fejlődésnek, de befolyásolják környezeti behatások, családi és gyerekkori tapasztalatok. Sokan úgy vélik, hogy csak az evolúció az oka, mivel ez egy erősödő túlélési ösztönt alakít ki. Lehet ez hátrány is és bizony lehet előnye is.

Vannak bizonyos jellemzők, melyek majdnem minden túlérzékeny emberre jellemzőek. Például jellemző rájuk, hogy nem szeretik az erőszakos megnyilvánulást, nem néznek horror filmeket, mert nem bírják elviselni a bántalmazást. Ha már a filmeknél tartunk, akkor például nagyon zavaró lehet az is, ha erős, villódzó, gyorsan mozgó képsorok követik egymást. Nem csak a tévében, hanem a való életben sem szeretik mindig a tömeget, a hangos zajt, az erős fényeket. Nehezen viselik a negatív kritikát, sokszor társul hozzá egy megfelelési kényszer, vagy éppen a fordítottja, a teljesítéstől való félelem. Megviseli őket a döntéshozás, komoly nyomást és stresszt enged rájuk.

Többször sírnak, ami nem csak a bánatra, hanem az örömre is igaz, mivel hihetetlenül empatikusak és mélyen érinti őket minden, ami körülöttük történik. Ilyenkor jön a sémás mondat, „ne vedd annyira magadra”. Ez az ő esetükben nem ilyen egyszerű, viszont pont ebből fakad, hogy kiváló probléma megoldók, mindig végiggondolják, hogy egy adott döntésnek milyen előnyei és hátrányai vannak. Megdöbbentően precízek, figyelnek a részletekre, miden változás azonnal szembetűnik nekik. Rendkívül kreatívak és ötletesek. Képesek a művészet mély, valódi szépségét észrevenni, ezzel együtt egy pillanat alatt el is tudnak érzékenyülni egy szívmelengető kép láttán.

Kezelni ezt nem lehet, csak tudatosan odafigyelni a stressz csökkentésére, illetve meg kell tanulni az érzések helyes kezelését, különben hamar túltelítődnek, elfáradnak, végül szétesnek. Ebben segítségükre lehet szakember is, nem féljen senki ebben a helyzetben támogatást kérni.

A szuperérzékenység egy olyan tulajdonság, amitől bizonyos dolgokban mélyponton, máskor a fellegekben szárnyalhat az, aki érintett. Mindent észrevesznek, felismernek, átéreznek, legyen az jó vagy rossz.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.