Szuperérzékenység, te mit tudsz róla?
- Dátum: 2024.05.17., 06:26
- Erdős Dorka
- képek:pexels.com
- empátia, inger, kreativitás, részletesség, szuperérzékenység
Volt már olyan, hogy zavart egy bizonyos ruhadarab anyaga és nem tudtad elviselni magadon? Vagy esetleg egy film annyira felzaklatott, hogy elsírtad magad? Gondoltál már arra, hogy szuperérzékenység állhat a háttérben?
Az emberek jó része küzd valamilyen érzékenységgel, mely a mindennapokat végigkíséri, az emberiség nagyjából 20 %-át érinti, vagy legalább is együtt él vele. Ezt nem szabályozzák, velük születik, genetikailag beléjük kódolták. Ez egy inger feldolgozási érzékenység. Arra kell gondolni, hogy bizonyos emberek erősebben reagálnak egyes külső behatásokra. Az idegrendszer szétválogatja az érkező információkat, van, amit kicsit túlreagál, és ilyenkor jön az érzés, hogy „túltelítődik az idegrendszerünk”.

Kialakulásának oka, mint már említettem, genetikai, de befolyásolhatja mértékét több tényező is. Említhetjük egy evolúciós fejlődésnek, de befolyásolják környezeti behatások, családi és gyerekkori tapasztalatok. Sokan úgy vélik, hogy csak az evolúció az oka, mivel ez egy erősödő túlélési ösztönt alakít ki. Lehet ez hátrány is és bizony lehet előnye is.
Vannak bizonyos jellemzők, melyek majdnem minden túlérzékeny emberre jellemzőek. Például jellemző rájuk, hogy nem szeretik az erőszakos megnyilvánulást, nem néznek horror filmeket, mert nem bírják elviselni a bántalmazást. Ha már a filmeknél tartunk, akkor például nagyon zavaró lehet az is, ha erős, villódzó, gyorsan mozgó képsorok követik egymást. Nem csak a tévében, hanem a való életben sem szeretik mindig a tömeget, a hangos zajt, az erős fényeket. Nehezen viselik a negatív kritikát, sokszor társul hozzá egy megfelelési kényszer, vagy éppen a fordítottja, a teljesítéstől való félelem. Megviseli őket a döntéshozás, komoly nyomást és stresszt enged rájuk.
Többször sírnak, ami nem csak a bánatra, hanem az örömre is igaz, mivel hihetetlenül empatikusak és mélyen érinti őket minden, ami körülöttük történik. Ilyenkor jön a sémás mondat, „ne vedd annyira magadra”. Ez az ő esetükben nem ilyen egyszerű, viszont pont ebből fakad, hogy kiváló probléma megoldók, mindig végiggondolják, hogy egy adott döntésnek milyen előnyei és hátrányai vannak. Megdöbbentően precízek, figyelnek a részletekre, miden változás azonnal szembetűnik nekik. Rendkívül kreatívak és ötletesek. Képesek a művészet mély, valódi szépségét észrevenni, ezzel együtt egy pillanat alatt el is tudnak érzékenyülni egy szívmelengető kép láttán.

Kezelni ezt nem lehet, csak tudatosan odafigyelni a stressz csökkentésére, illetve meg kell tanulni az érzések helyes kezelését, különben hamar túltelítődnek, elfáradnak, végül szétesnek. Ebben segítségükre lehet szakember is, nem féljen senki ebben a helyzetben támogatást kérni.
A szuperérzékenység egy olyan tulajdonság, amitől bizonyos dolgokban mélyponton, máskor a fellegekben szárnyalhat az, aki érintett. Mindent észrevesznek, felismernek, átéreznek, legyen az jó vagy rossz.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.