Menü

Gyűjtő vagy gyűjtögető?

A gyűjtőszenvedély óvodás-, kisiskolás korban kezdődik, de általában a 7-8 éves korosztályra a legjellemzőbb. A gyűjtés a gyerekek számára a valóság megértésének, feldolgozásának egy új, izgalmas módja, de a gyűjtőszenvedély a felnőttekben is kialakulhat.

Milyen hatással van ránk a gyűjtőszenvedély?

A pszichológusok a gyűjtés pozitív oldalát hangsúlyozzák, a gyerekek csereberélés, gyűjtögetés közben megtapasztalják a közösséghez tartozás élményét. Ahogyan ezeket a tárgyakat rendezik, csoportosítják, azt élhetik meg képzeletben, hogy hatással vannak a tárgyakra, a környezetükre, ők rendezik a körülötte lévő világot.

Gyűjteni jó, hasznos időtöltés, ezzel pedig a szupermarketek is tisztában vannak, gondoljunk csak a matricagyűjtő, pontgyűjtő akciókra. A pontgyűjtő akciókkal pedig a felnőttekben élő gyereket célozzák meg.

Egy pszichológus szerint a gyerekek körében időről-időre felüti a fejét valamilyen gyűjtőláz, gondoljunk csak arra, hogy mennyi mindent gyűjtöttünk gyerekként, Turbo rágó papírt, bélyeget, matricát, játékfigurákat és még sorolhatnám.

Mi a különbség a gyűjtés és a gyűjtögetés között?

Mi különbözteti meg egymástól a gyűjtőt, a rendetlenséget jól tűrőt és a gyűjtögetőt?

A gyerekkori gyűjtögetést nem szabad azonosítanunk attól a felnőttkori úgynevezett kényszeres személyiségzavartól, amikor a személy képtelen kidobni tönkrement értéktelen tárgyakat, megszabadulni dolgoktól. Nem tud különbséget tenni értékes és szemét között.

A gyűjtögető a tárgyai feletti kontrollálása révén élheti meg azt, hogy a saját érzéseit is kontroll alatt tartja. Az ilyen emberek rendkívül nagy szorongást élhetnek át. Ez a beteges szenvedély azonban komoly lelki problémákra, traumákra vezethető vissza.

A gyűjtögető halmoz, képtelen megválni olyan dolgoktól is, amiket nyilvánvalóan már nem fog használni az életben. Olyan tárgyakat is őrizget, amiket már semmire sem lehet használni.

Akkor beszélhetünk gyűjtögetési mániáról, ha valaki képtelenek elengedni a dolgait.

A gyűjtögetésre utaló jelek már serdülőkorban vagy akár gyerekkorban megfigyelhetők, de ilyenkor még nem szúr szemet senkinek. Idővel azonban egyre rosszabb lesz a helyzet, és idősebb korra válik igazán látványossá. Ez a rendellenesség a felnőttek 2-6 százalékát érinti és a férfiak nagyobb arányban szenvednek tőle.

Gyakran a gyűjtögetést valamilyen traumatikus esemény indítja be.

Mit gyűjt egy kényszeres gyűjtögető?

A gyűjteményük tartalmazhat új, akár bontatlan csomagolású tárgyakat is, de akár olyanokat is, amelyeknek állapota egyértelműen jelzi, hogy a kukában lenne a helye.

A rendetlenséget kupacba rakott halmok mutatják: piszkos ruhák, újságok, magazinok, könyvek és a postai levelek szinte a lakás minden szegletében. Üres dobozok, csomagolóanyagok, pizzás dobozok és piszkos edények, mindez azonban nem zavarja őket annyira, hogy rendet csináljanak.

A gyűjtögetők érzelmileg kötődnek a rendetlenségükhöz, és képtelenek megkülönböztetni, hogy mi a szemét és mi a kincs. Gyakran előfordul, hogy egy szobában szemét vagy kacat keveredik olyan tárgyakkal, amelyek jelentős értéket képviselnek. A gyűjtögetők „rendetlenségi vakságban" szenvednek.

A gyűjtők ezzel ellentétben szelektíven választják ki, hogy mit akarnak hozzáadni a gyűjteményükhöz, és a tárgyaknak csoportosan van értelmük. A gyűjtés szándékot tükröz. A gyűjtők értékelik a gyűjteményük darabjait, minden egyes szerzemény mögött szándék és megbecsülés áll.

A beteges gyűjtögetés megoldásához nem elegendő az alapos nagytakarítás vagy éppen a lomtalanítás, hiszen ezeknél az embereknél hamarosan újra elkezdődik a tárgyak felhalmozása. Számukra szakember segítsége a megoldás.

A birsalma titkos élete – ezért került régen a szekrény tetejére

Van egy különleges őszi illat, amely sokakban azonnal felidézi a nagyszülők házát, a régi tisztaszobát és a meghitt családi emlékeket. Ez nem más, mint a birsalma aromája. Néhány évtizeddel ezelőtt szinte természetes volt, hogy ősszel néhány szép, érett birsalmát helyeztek el a szekrény tetején vagy a polcon. Nem dísznek szánták csupán: a gyümölcsnek nagyon is praktikus szerepe volt a háztartásban.

Egyetlen mozdulat, ami rendet teremt – így működik az egyérintéses szabály az otthonunkban

Sokszor nem is az okozza a legnagyobb problémát a házimunkában, hogy túl sok a teendőnk, hanem az, hogy ugyanazokat a dolgokat újra és újra elvégezzük. Erre kínál egyszerű, mégis hatékony megoldást az úgynevezett „one-touch rule”, vagyis az egyérintéses szabály.

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.