Hipermnézia – amikor nincs olyan, hogy elfelejted
- Dátum: 2025.07.11., 17:48
- Erdős Dorka
- képek: pexels
- emlék, inger, kényszeresség, memória
Talán már mindenki járt úgy, hogy elfelejtett valamit, mert esetleg sok más dolga volt. A hipermnéziások nem tudnak felejteni még akkor sem, ha szeretnének.

Egy igen ritka jelenséget nevezünk hipermnéziának, azt, amikor egy ember bármennyi eltelt idő után is képes minden napjára visszaemlékezni. Ez legfőképpen a hosszútávú memória miatt érdekes, hiszen egy átlagos embernek az agya szelektálja az emlékeket egy idő után. Hiszen nincs is szükségünk mindenre. Gondoljunk csak arra, hogy mennyi inger és információ ér minket nap, mint nap, amit muszáj valamennyire válogatni, hogy a számunkra haszontalan dolgok ne terheljék az elménket. Szóval, ha úgy vesszük, nekünk sokszor hasznunk van abból, ha felejtünk.
Az első orvosilag leírt eset egy ma már 69 éves emberhez, Jill Prince nevéhez fűződik, akinek első emléke 1,5 éves koráig nyúlik vissza. Minden napra emlékszik a nyolcvanas évek eleje óta, de olyan részletességgel, hogy tudja kivel, mikor, mit beszélt és ez hogyan érintette őt. Ami ebben a legfurcsább, hogy csak olyan dolgokra emlékszik, ami magához köthető, a körülötte történő, rajta kívül álló eseményekre nem. Ő úgy fogalmazta meg, hogy élete egy „osztott képernyőn játszódik, egyik fele a jelen élete, a másik fele a múlt folyamatos újrapörgetése”. Az emlékek egyfolytában előtörnek, amiket a jelenbéli élmények hívnak elő. Borzasztó fárasztó lehet úgy élni minden percben, hogy nem hagy egy kis nyugtot az elménk. Egyik szempontból hasznos, mert bármire képesek vagyunk emlékezni, amit láttunk, hallottunk, azaz hasznos tudás van a zsebünkben.
Ám, ott a másik szempont, hogy nem csak a hasznos tudás és a jó emlékek raktározódnak, hanem a rosszak is. Ezek pontosan ugyanolyan fájdalommal, érzelmekkel teliek, mint mikor az adott pillanatban átéltük azt a bizonyos eseményt. Ezen memória felett nincs kontroll, szóval az ilyen emberek nem tudják befolyásolni, hogy mire emlékezzenek. A tanuláshoz szükség van arra, hogy az elme megpihenjen, de ebben az esetben ez lehetetlen. Az állapot kimerítő, nincs megállás, stresszes és nehéz.

A mai orvostudomány már rálátást szerzett már arra, hogy azok az egyének, akik ezzel a jelenséggel élnek együtt, rögeszmés viselkedést mutatnak. Ami érdekesség, hogy ez a memória nem mindig pontos, inkább csak nagyon erős, vagyis az emlékképek torzulhatnak ugyan úgy, mint más embereknél. MRI-vizsgálatokkal már kimutatták, hogy a hipermnéziás betegek halántéklebenye, és az agy egyes részei megnagyobbodtak, ezekhez kötik ezt a furcsa állapotot.
A hipermnézia egy ritka állapot, amikor az a szuperképessége valakinek, hogy mindenre emlékszik, ami vele történt a múltban. Nem minden esetben jó ez, hiszen nem csak a jó, hanem a rossz emlékek is mindig előkerülnek.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Mezítláb a strandon? Így óvd meg a lábadat a kellemetlen fertőzésektől
A nyári strandszezon a felhőtlen kikapcsolódásról, a hűsítő fürdőzésről és a napsütés élvezetéről szól. A mezítlábas séták azonban nemcsak szabadságérzetet, hanem bizonyos egészségügyi kockázatokat is rejthetnek.
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.