Párválasztás és a torzító pillanatnyi ingerek
- Dátum: 2013.09.14., 10:06
- önismeret, párkapcsolat, partner, párválasztás
Az alapos önismeret nemcsak pályaválasztáskor, hanem párválasztáskor is fontos, főleg ha nem szeretnénk csalódni.
Ha túlzottan szabadteret adunk a vágyaknak, és hagyjuk, hogy az élmény magával ragadjon minket, hosszú távon nem biztos, hogy elégedettek leszünk döntésünkkel.
Gyakran megtörténik, hogy a fellángolás következtében nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni párunk hibáit. Ezzel csak akkor van baj, ha olyan rossz tulajdonságokról van szó, amelyeket képtelenek vagyunk tolerálni.
Alapvető pszichológiai folyamat, hogy a döntést követően csak olyan tényeket vagyunk hajlandóak figyelembe venni, ami választásunkat igazolja. Ez egy olyan gondolati torzítás, mely során bagatellizáljuk a negatívumokat és felnagyítjuk döntésünk pozitív hatásait.
Előbb utóbb azonban a párkapcsolat működésébe is zavar keletkezik. Hiszen elvárásaink nem tűnnek el nyomtalanul, elkezdjük meglátni a problémákat. Sokszor azonban úgy érezzük túl sok energiát fordítottunk a párkapcsolatra, így aztán ragaszkodunk a végsőkig. A továbblépés egyáltalán nem egyszerű, főleg ha nem zárjuk le az előző kapcsolatot. Tipikus hiba, ha a megmentést egy harmadik személytől várjuk, egy új párkapcsolattól.
Félrevezethet minket az a beszűkült gondolkodás is, ami egy rossz vagy megromlott kapcsolat lezárásából származik. Ilyenkor ugyanis hajlamosak vagyunk csak a negatívumokra koncentrálni, és csak a problémás területeket meglátni. Ha ebben az állapotban vágunk neki egy újabb kapcsolatnak, akkor előfordulhat, hogy az új partner megítélésében csak ezeket a területeket vesszük figyelembe. Ennek az útnak is csalódás lehet a vége. Hiszen az sem kizárt, hogy a régi kapcsolat megannyi öröme, és erőssége (amelyről időközben megfeledkeztünk) hiányozni fog az újból.
A kulcsfogalom, akárhogy is nézzük, az önismeret. Ha ugyanis nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi a jó nekünk, mit várunk egy kapcsolattól, mit tesz boldoggá minket, akkor mi alapján választunk egyáltalán párt. A pillanatnyi ingereket meg lehet élni, de sose kezeljük őket tanácsadóként a jövőre nézve, főleg nem komoly döntéseknél!
Fotó:
pixabay.com
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?