Párválasztás és a torzító pillanatnyi ingerek
- Dátum: 2013.09.14., 10:06
- önismeret, párkapcsolat, partner, párválasztás
Az alapos önismeret nemcsak pályaválasztáskor, hanem párválasztáskor is fontos, főleg ha nem szeretnénk csalódni.
Ha túlzottan szabadteret adunk a vágyaknak, és hagyjuk, hogy az élmény magával ragadjon minket, hosszú távon nem biztos, hogy elégedettek leszünk döntésünkkel.
Gyakran megtörténik, hogy a fellángolás következtében nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni párunk hibáit. Ezzel csak akkor van baj, ha olyan rossz tulajdonságokról van szó, amelyeket képtelenek vagyunk tolerálni.

Alapvető pszichológiai folyamat, hogy a döntést követően csak olyan tényeket vagyunk hajlandóak figyelembe venni, ami választásunkat igazolja. Ez egy olyan gondolati torzítás, mely során bagatellizáljuk a negatívumokat és felnagyítjuk döntésünk pozitív hatásait.
Előbb utóbb azonban a párkapcsolat működésébe is zavar keletkezik. Hiszen elvárásaink nem tűnnek el nyomtalanul, elkezdjük meglátni a problémákat. Sokszor azonban úgy érezzük túl sok energiát fordítottunk a párkapcsolatra, így aztán ragaszkodunk a végsőkig. A továbblépés egyáltalán nem egyszerű, főleg ha nem zárjuk le az előző kapcsolatot. Tipikus hiba, ha a megmentést egy harmadik személytől várjuk, egy új párkapcsolattól.
Félrevezethet minket az a beszűkült gondolkodás is, ami egy rossz vagy megromlott kapcsolat lezárásából származik. Ilyenkor ugyanis hajlamosak vagyunk csak a negatívumokra koncentrálni, és csak a problémás területeket meglátni. Ha ebben az állapotban vágunk neki egy újabb kapcsolatnak, akkor előfordulhat, hogy az új partner megítélésében csak ezeket a területeket vesszük figyelembe. Ennek az útnak is csalódás lehet a vége. Hiszen az sem kizárt, hogy a régi kapcsolat megannyi öröme, és erőssége (amelyről időközben megfeledkeztünk) hiányozni fog az újból.
A kulcsfogalom, akárhogy is nézzük, az önismeret. Ha ugyanis nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi a jó nekünk, mit várunk egy kapcsolattól, mit tesz boldoggá minket, akkor mi alapján választunk egyáltalán párt. A pillanatnyi ingereket meg lehet élni, de sose kezeljük őket tanácsadóként a jövőre nézve, főleg nem komoly döntéseknél!
Fotó:
pixabay.com
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?
Gyakran beszélsz magadhoz?
A legtöbbünk számára az önmagunkkal való beszélgetés egyszerűen egy hasznos eszköz lehet. Segíthet rendezni a gondolatokat, megőrizni a fókuszt, feldolgozni egy nehéz helyzetet és egy kicsit kedvesebben viszonyulni saját magunkhoz.