Párválasztás és a torzító pillanatnyi ingerek
- Dátum: 2013.09.14., 10:06
- önismeret, párkapcsolat, partner, párválasztás
Az alapos önismeret nemcsak pályaválasztáskor, hanem párválasztáskor is fontos, főleg ha nem szeretnénk csalódni.
Ha túlzottan szabadteret adunk a vágyaknak, és hagyjuk, hogy az élmény magával ragadjon minket, hosszú távon nem biztos, hogy elégedettek leszünk döntésünkkel.
Gyakran megtörténik, hogy a fellángolás következtében nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni párunk hibáit. Ezzel csak akkor van baj, ha olyan rossz tulajdonságokról van szó, amelyeket képtelenek vagyunk tolerálni.
Alapvető pszichológiai folyamat, hogy a döntést követően csak olyan tényeket vagyunk hajlandóak figyelembe venni, ami választásunkat igazolja. Ez egy olyan gondolati torzítás, mely során bagatellizáljuk a negatívumokat és felnagyítjuk döntésünk pozitív hatásait.
Előbb utóbb azonban a párkapcsolat működésébe is zavar keletkezik. Hiszen elvárásaink nem tűnnek el nyomtalanul, elkezdjük meglátni a problémákat. Sokszor azonban úgy érezzük túl sok energiát fordítottunk a párkapcsolatra, így aztán ragaszkodunk a végsőkig. A továbblépés egyáltalán nem egyszerű, főleg ha nem zárjuk le az előző kapcsolatot. Tipikus hiba, ha a megmentést egy harmadik személytől várjuk, egy új párkapcsolattól.
Félrevezethet minket az a beszűkült gondolkodás is, ami egy rossz vagy megromlott kapcsolat lezárásából származik. Ilyenkor ugyanis hajlamosak vagyunk csak a negatívumokra koncentrálni, és csak a problémás területeket meglátni. Ha ebben az állapotban vágunk neki egy újabb kapcsolatnak, akkor előfordulhat, hogy az új partner megítélésében csak ezeket a területeket vesszük figyelembe. Ennek az útnak is csalódás lehet a vége. Hiszen az sem kizárt, hogy a régi kapcsolat megannyi öröme, és erőssége (amelyről időközben megfeledkeztünk) hiányozni fog az újból.
A kulcsfogalom, akárhogy is nézzük, az önismeret. Ha ugyanis nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi a jó nekünk, mit várunk egy kapcsolattól, mit tesz boldoggá minket, akkor mi alapján választunk egyáltalán párt. A pillanatnyi ingereket meg lehet élni, de sose kezeljük őket tanácsadóként a jövőre nézve, főleg nem komoly döntéseknél!
Fotó:
pixabay.com
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.