Menü

Párválasztás és a torzító pillanatnyi ingerek

Az alapos önismeret nemcsak pályaválasztáskor, hanem párválasztáskor is fontos, főleg ha nem szeretnénk csalódni.

Ha túlzottan szabadteret adunk a vágyaknak, és hagyjuk, hogy az élmény magával ragadjon minket, hosszú távon nem biztos, hogy elégedettek leszünk döntésünkkel.

Gyakran megtörténik, hogy a fellángolás következtében nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni párunk hibáit. Ezzel csak akkor van baj, ha olyan rossz tulajdonságokról van szó, amelyeket képtelenek vagyunk tolerálni.

Alapvető pszichológiai folyamat, hogy a döntést követően csak olyan tényeket vagyunk hajlandóak figyelembe venni, ami választásunkat igazolja. Ez egy olyan gondolati torzítás, mely során bagatellizáljuk a negatívumokat és felnagyítjuk döntésünk pozitív hatásait.

Előbb utóbb azonban a párkapcsolat működésébe is zavar keletkezik. Hiszen elvárásaink nem tűnnek el nyomtalanul, elkezdjük meglátni a problémákat. Sokszor azonban úgy érezzük túl sok energiát fordítottunk a párkapcsolatra, így aztán ragaszkodunk a végsőkig. A továbblépés egyáltalán nem egyszerű, főleg ha nem zárjuk le az előző kapcsolatot. Tipikus hiba, ha a megmentést egy harmadik személytől várjuk, egy új párkapcsolattól.

Félrevezethet minket az a beszűkült gondolkodás is, ami egy rossz vagy megromlott kapcsolat lezárásából származik. Ilyenkor ugyanis hajlamosak vagyunk csak a negatívumokra koncentrálni, és csak a problémás területeket meglátni. Ha ebben az állapotban vágunk neki egy újabb kapcsolatnak, akkor előfordulhat, hogy az új partner megítélésében csak ezeket a területeket vesszük figyelembe. Ennek az útnak is csalódás lehet a vége. Hiszen az sem kizárt, hogy a régi kapcsolat megannyi öröme, és erőssége (amelyről időközben megfeledkeztünk) hiányozni fog az újból.

A kulcsfogalom, akárhogy is nézzük, az önismeret. Ha ugyanis nem vagyunk tisztában azzal, hogy mi a jó nekünk, mit várunk egy kapcsolattól, mit tesz boldoggá minket, akkor mi alapján választunk egyáltalán párt. A pillanatnyi ingereket meg lehet élni, de sose kezeljük őket tanácsadóként a jövőre nézve, főleg nem komoly döntéseknél!

Fotó:
pixabay.com

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?