Menü

Őszinteségre vágyunk? Kérdezzünk reggel!

Annak ellenére, hogy alapvetően az őszinteséget egy fontos emberi tulajdonságként tartjuk számon, mégis szinte mindenki mást ért alatta, vagy legalábbis másként értelmezi.

Vagyis valaki azt vallja, őszintének kell lenni mindenáron, mások szerint létezik a kegyes hazugság és van is létjogosultsága. Az is eltérő, hogy ki mit értékel hazugságnak, hiszen van, aki szerint bizonyos dolgok elhallgatása még nem sérti az őszinteséget.

Ez a téma persze a kutatókat is megihlette, és számos tudományos vizsgálatot végezetek azzal a céllal, hogy feltérképezzék a hazugság, és a csalás természetét.

Egy hasonló témával foglalkozó amerikai kutatás során rábukkantak egy furcsa, de meghatározó tényezőre, méghozzá az idő jelentőségére. Azt figyelték meg ugyanis, hogy az őszinteséggel kapcsolatos tudatosság idő függvényében is változhat. A vizsgálat során különböző napszakokban tesztelték az őszinteség erényét, mindenféle ösztönzőkkel próbáltak hazugságra „csábítani”.

Az eredmények egyértelműen azt bizonyították, hogy minél későbbre járt az idő, annál kevésbé tudták magukat a résztvevők az őszinteség igényéhez tartani, vagyis egyre hajlamosabbak voltak hazugságra, ferdítésre, csalásra. Az az érdekes, hogy ez a jelenség a legőszintébbnek tűnő embereknél is érvényesült, sőt az ő esetükben még meghatározóbbnak bizonyult.

Mindezek szerint reggel vagyunk a legőszintébbek, tehát az élet nagy kérdéseit a reggeli kávé mellett érdemes feltenni, legalább is, ha őszinteségre vágyunk. A magyarázat még rejtélyesebb, valószínűleg, hogy minél későbbre jár az idő egy napon belül, annál kevésbé tudjuk tartani magunkat az őszinteség igényéhez, ez egyfajta pszichés elfáradás jele is lehet.

Fotó:
pixabay.com

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.

A mindfulness ereje a mindennapokban

Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.

A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele

A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.

A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény

Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.