Régen fájdalmasabb volt
A fogászati kezeléssel kapcsolatban általában nagy az összhang az emberek között: a legszívesebben soha nem ülnénk bele abba a székbe. Pedig ha tudnánk, mit kellett átélnie azoknak, akiknek a korában még nem létezett az a szék, nem beszélve a többi műszerről és érzéstelenítőről…
Hát igen, fogászhoz járni nem nagy öröm, de a rutinos páciensek már nem félnek tőle, másfelől, ha fáj, jól jön a gyógyulással járó megkönnyebbülés. Az egyszerű beavatkozásokat könnyen és gyorsan végrehajtják az fogdokik, persze ez nem volt mindig így.
Amíg nemcsak a módszerek, hanem a diagnosztizálás is gyerekcipőben járt, bizony nem volt egyszerű a fogfájósok élete. A szuvasodásra – amelyről sokáig azt tartották, hogy valamilyen démon, féreg, vagy szú okozza – olyan „gyógymódokat” ajánlottak, mint az erőspaprika rágás, borogatás, különböző fura folyadékokkal való öblögetés, és kapaszkodjunk meg: az ókori egyiptomiak félbe vágott egeret helyeztek a fájós fogra. Természetesen akadtak jó, és egészen hatásos kezelések is.
Ha a fájdalom nem múlt, jöhetett a húzás, amiben nem lehetett sok érzéstelenítés és köszönet. Azért a legtöbb esetben igyekeztek lebénítani az „áldozatot”, ehhez különböző gyógyfüvek, máktea, ópium állt/állhatott rendelkezésre. Egyébként a fog felépítéséről már az ókorban is sokat tudtak, kutatták a témát, tömtek és húztak. Úgy, ahogy. A modern, mai fogászat azonban csak a 17. század végétől kezdett kialakulni, ezután már készítettek fogsort, rögzítettek fogat csavarral és viasz, vagy gipsz segítségével mintát is tudtak levenni.
Fotó:
wellnescafe.hu
Az emberi ökoszisztéma törékeny egyensúlya: A diszbiózis
Az emberi test nem egy elkülönült sziget, hanem egy bonyolult és nyüzsgő ökoszisztéma, ahol több billió mikroorganizmus él velünk szimbiózisban. Ennek a belső világnak, a mikrobiomnak a központja a bélrendszer, ahol a baktériumok, gombák és vírusok finom egyensúlya határozza meg nemcsak az emésztésünk hatékonyságát, hanem immunrendszerünk állapotát és mentális közérzetünket is.
Láz a sebben: Amikor a testünk vészharangja megszólal
A történelem során kevés dologtól rettegtek annyira a kórházak folyosóin, mint a sebláztól. Ez a kifejezés ma már talán régimódinak tűnik, de a mögötte rejlő biológiai háború ugyanolyan esélyekkel zajlik, mint évszázadokkal ezelőtt. A sebláz nem csupán egy megemelkedett testhőmérsékletet jelent; ez a szervezet utolsó védvonala a láthatatlan, mikroszkopikus betolakodók ellen, amelyek a bőrünkön keletkezett legkisebb rést is kihasználják a támadásra.
Fiatalabb, mint a korom – mit mesél a fitneszkorom 45 évesen?
A „fitneszkor” egyre gyakrabban kerül szóba az edzőtermekben és egészségtudatos beszélgetésekben, de sokan még mindig nem tudják pontosan, mit is jelent. Röviden: a fitneszkor azt mutatja meg, hogy a tested aktuális állapota mennyire „fiatalos” a biológiai életkorodhoz képest.
Halitózis, amikor kellemetlen kinyitni a szánkat
Sajnos sokan ismerik azt a bosszantó helyzetet, amikor inkább meg sem akarnak szólalni, hogy ne érezze senki a szájból kiáradó kellemetlen szagot. Ez a halitózis, nézzük, mi is ez.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.