Régen fájdalmasabb volt

A fogászati kezeléssel kapcsolatban általában nagy az összhang az emberek között: a legszívesebben soha nem ülnénk bele abba a székbe. Pedig ha tudnánk, mit kellett átélnie azoknak, akiknek a korában még nem létezett az a szék, nem beszélve a többi műszerről és érzéstelenítőről…

Hát igen, fogászhoz járni nem nagy öröm, de a rutinos páciensek már nem félnek tőle, másfelől, ha fáj, jól jön a gyógyulással járó megkönnyebbülés. Az egyszerű beavatkozásokat könnyen és gyorsan végrehajtják az fogdokik, persze ez nem volt mindig így.

Amíg nemcsak a módszerek, hanem a diagnosztizálás is gyerekcipőben járt, bizony nem volt egyszerű a fogfájósok élete. A szuvasodásra – amelyről sokáig azt tartották, hogy valamilyen démon, féreg, vagy szú okozza – olyan „gyógymódokat” ajánlottak, mint az erőspaprika rágás, borogatás, különböző fura folyadékokkal való öblögetés, és kapaszkodjunk meg: az ókori egyiptomiak félbe vágott egeret helyeztek a fájós fogra. Természetesen akadtak jó, és egészen hatásos kezelések is.

Ha a fájdalom nem múlt, jöhetett a húzás, amiben nem lehetett sok érzéstelenítés és köszönet. Azért a legtöbb esetben igyekeztek lebénítani az „áldozatot”, ehhez különböző gyógyfüvek, máktea, ópium állt/állhatott rendelkezésre. Egyébként a fog felépítéséről már az ókorban is sokat tudtak, kutatták a témát, tömtek és húztak. Úgy, ahogy. A modern, mai fogászat azonban csak a 17. század végétől kezdett kialakulni, ezután már készítettek fogsort, rögzítettek fogat csavarral és viasz, vagy gipsz segítségével mintát is tudtak levenni.

Fotó:
wellnescafe.hu