Ünnepeink: fontosabbak, mint hinnénk
- Dátum: 2014.01.05., 13:04
- esküvő, jeles napot, rítusok, szertartás, szokások
A nagy ünnepeken kívül, mint például a karácsony vagy a húsvét, számos jeles nap akad egy évben, amely korántsem csak a bulizásról, szabadnapról és az ünnepi lakomákról szól.
A nagy karácsonyi készülődés (ajándékvásárlás, sütés-főzés, vendéglátás) kimerítő lehet, majd úgy tűnhet, maga az öröm része olyan gyorsan elmúlik, hogy szinte nem is érte meg a sok hű-hó. Aztán mégis minden évben újra kezdjük, mindig tele vagyunk ünnepi várakozással, és végül attól függően hogyan éltük meg a jeles napokat: beteljesülést vagy kiüresedést érzünk.
Az ünnepek azonban nemcsak számszerűen vannak visszaszorulóban, hanem igazi tartalmuk és jelentőségük is halványul. Pedig ez a csodás emberi találmány, számos funkciót tölt(het) be, mind személyes életünk során, mind a közösségi létben.
Valójában (eredetileg) nem az ember van az ünnepért, hanem az ünnep az emberért azáltal, hogy strukturálja az időt, segít folytonosságot őrizni a múlttal és bizony jelentős feszültségcsökkentő hatása is lehet. Jó példa erre az esküvő, ami tulajdonképpen egy átmeneti rítus. Az esküvői szertartás úgy lett kitalálva, hogy minden elemében jelképezze, ezáltal átélhetővé, megélhetővé tegye az átmenetet a kétféle családi állapot között. Anélkül hogy részletesen elemeznénk az esküvői szertartás szimbolikáját, kiemelnénk csak egy elemét. A mennyasszony kikérő például jelképezi egyrészt a gyermeki leválást, másrészt a szülői ház elhagyását. Ezek a rítusok azért zseniálisak, mert anélkül, hogy a következmények azonnal tudatosulnának, és ezzel érzelmi teherként jelennének meg, egyfajta természetes feloldó hatást biztosítanak.
És persze még jó pár jeles napot felsorolhatnánk példaként, melyek mindegyike az élet egy bizonyos szakaszához kapcsolódik, és segít megélhetővé vagy akár túlélhetővé tenni a változásokat. Régen a halott körüli szertartások is szigorúan szabályozva voltak, de nem céltalanul. Lépésről lépésre végigkísérték az elengedés fázisait, és a gyász feldolgozását.
Az ünnepek, és jeles napoknak persze nagyon fontos közösségformáló szerepe is van (volt). Többek között segítenek kialakítani a közösség kereteit, a társas identitást, és erősítik a csoporthoz tartozást.
Fotó:
pixabay.com
Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?
A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.
„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás
Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).
Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?
Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?
Elfek a polcon, csínyek a lakásban
Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.
Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus
Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.