Sikeresebbek-e a nyitott, extrovertált személyiségű emberek?
- Dátum: 2014.01.20., 14:33
- extrovertált, introvertált, személyiségtípusok, társaságkedvelő
Az extrovertált, társaságkedvelő emberek általában sikeresebbnek, közkedveltebbeknek tűnnek. Ám ennek a személyiség típusnak is lehet árnyoldala, bizonyos élethelyzetekben nem feltétlenül előnyös.
A pszichológiában a személyiség öt alapfaktorát különböztetik meg, ezek közé sorolják az extroverzió- introverzió dimenzióját. Ez tulajdonképpen egy nagyon széles skálát jelent, minden személyiség elhelyezhető, de senki sem tisztán ilyen vagy olyan. Bár a dimenzió két végpontja eltérő személyiségjegyekre utal, de nem értelmezhetőek ellentétpárként, mindkét típusnak megvannak az előnyei és hátrányai. Ezért az extrovertált személyiség csak első pillanatra tűnik kedvezőbbnek, sikeresebbnek.
Az inkább extrovertált típusú emberek könnyebben és szívesebben ismerkednek, kifejezetten jól kommunikálnak, és a kapcsolataikban kezdeményező szerepet töltenek be. De az introvertált személyek sem embergyűlölők, csak kevésbé szeretik a nagy társaságot, általában kevesebb ismerősük és barátjuk van, viszont mélyebb, tartalmasabb kapcsolatokat tudnak kialakítani.
Az extrovertált személyiségű emberek társasági szerepére jellemző az is, hogy gyakrabban keresik a szemkontaktust, és kevésbé érzékenyek a személyes terüket illetően, ezért nem tartózkodnak a testkontaktusoktól (gyakori érintés). Érdekesség, hogy az ilyen típusú emberek hamarabb kezdenek szexuális életet is élni, melynek hátterében szintén az áll, hogy könnyedén alakítanak ki kapcsolatokat, közvetlenek és nyitottak.
És bár az extrovertáltak népszerűbbek (és nemcsak a hasonló személyiségűek körében), ennek a személyiségtípusnak is meg vannak az árnyoldalai. Például kapcsolataik felületesebbek, a kommunikációk során pedig kevésbé képesek figyelni másokra, válaszkészségük ezért nem olyan széles, mint az introvertáltaké. Ráadásul az extroverzió megnyilvánulása is nagyon eltérő lehet egyénenként.
Fotó:
pixabay.com
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.