Önerősítés, a stabilitás útja
- Dátum: 2014.01.26., 18:06
- gyönyör, kritikai gondolkodás, önerősítés, önismeret, stabilitás
Az önerősítés nem mást jelent, mint a rossz szokásoktól, hibás beidegződésektől való megszabadulást, ezáltal stabilabb és szabadabb emberekké válhatunk, illetve az életünket megnehezítő válságokat is mérsékelhetjük.
Ez jól hangzik, de első hallásra elvontnak tűnhet, a megvalósításával kapcsolatban pedig szintén sok kérdés merülhet fel. Pedig a filozófia és pszichológia is számos konkrét megoldást javasol, melyek segítségével önmagunkat tudjuk erősíteni.

A hamis gondolatokkal való leszámolás régi tanítás, és közelebbről értelmezve sok igazságot rejt. Ha kicsit tudatosabban vizsgáljuk saját gondolkodásmódunkat és vágyainkat, észrevehetjük, hogy a legtöbb gondolat a fejünkben a boldogság kritériumairól, másoktól származnak. A külső elvárások, és sablonok a boldogságra nézve könnyen válhatnak gondolkodásunk központi elemévé, pedig gyakran csak tartalom nélküli ideálképekről van szó.
A gyönyör megtapasztalása, megélése segíthet közelebb kerülni a megoldáshoz, ám a gyönyör lényege a fájdalom megszűnése. Ha viszont valaki ezt (a gyönyört) kényszeresen fokozni akarja, könnyen függővé válhat. Ez pedig ugyancsak a szabadság elvesztését jelenti, ami ellentéte az önerősítésnek.
Általános tanács az is, hogy a stabilitás érdekében a túlzó emóciók ellen is fel kell lépnünk. Ez is csak elsőre tűnik légből kapott ötletnek, valójában nemcsak egy jól hangzó tipp. Arra utal, hogy el kell tudnunk engedni a helyzetek uralmával kapcsolatos ragaszkodásunkat. Az életben a legtöbb helyzetet nem mi uraljuk, hanem sok- sok külső tényező együttesen alakítja, az viszont tőlünk függ, hogyan reagálunk a különböző helyzetekben. Az érzelemszabályozás is lépés a stabilitás irányába.
A kritikai gondolkodás elsajátítása is meghatározó lehet az önerősítés útján. Vagyis érzékennyé kell válnunk a felszín alatt meghúzódó igazságokra. Nem kell mindig az éppen elénk rakott receptekből főznünk, persze ehhez kreativitásra is szükség van. Mindig lesznek készen elénk tálalt életmódok, életfelfogások, örömszerzési utak, de ha nem látunk ezeken túl, akkor kritikátlanul és tehetetlenül sodródunk csak. Az önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy hajszoljuk a sikert és a boldogságot, hanem elsősorban azt, hogy megalkotjuk a saját életünknek leginkább megfelelő boldogulási koncepciót. Tehát nem arra érdemes koncentrálni, hogy mások szerint miként kell boldognak lenni, és hogyan kell önmagunkat megvalósítani.
Igen, a legtöbb tanács valóban filozofikusnak tűnhet, de valójában egyszerű és gyakorlati megvalósításra is vonatkozó bölcsességekről van szó, melyek utat mutathatnak az önismeret és az önerősítés folyamataiban.
Fotó:
pixabay.com
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.
Út a szabadságba
A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.