Önerősítés, a stabilitás útja
- Dátum: 2014.01.26., 18:06
- gyönyör, kritikai gondolkodás, önerősítés, önismeret, stabilitás
Az önerősítés nem mást jelent, mint a rossz szokásoktól, hibás beidegződésektől való megszabadulást, ezáltal stabilabb és szabadabb emberekké válhatunk, illetve az életünket megnehezítő válságokat is mérsékelhetjük.
Ez jól hangzik, de első hallásra elvontnak tűnhet, a megvalósításával kapcsolatban pedig szintén sok kérdés merülhet fel. Pedig a filozófia és pszichológia is számos konkrét megoldást javasol, melyek segítségével önmagunkat tudjuk erősíteni.
A hamis gondolatokkal való leszámolás régi tanítás, és közelebbről értelmezve sok igazságot rejt. Ha kicsit tudatosabban vizsgáljuk saját gondolkodásmódunkat és vágyainkat, észrevehetjük, hogy a legtöbb gondolat a fejünkben a boldogság kritériumairól, másoktól származnak. A külső elvárások, és sablonok a boldogságra nézve könnyen válhatnak gondolkodásunk központi elemévé, pedig gyakran csak tartalom nélküli ideálképekről van szó.
A gyönyör megtapasztalása, megélése segíthet közelebb kerülni a megoldáshoz, ám a gyönyör lényege a fájdalom megszűnése. Ha viszont valaki ezt (a gyönyört) kényszeresen fokozni akarja, könnyen függővé válhat. Ez pedig ugyancsak a szabadság elvesztését jelenti, ami ellentéte az önerősítésnek.
Általános tanács az is, hogy a stabilitás érdekében a túlzó emóciók ellen is fel kell lépnünk. Ez is csak elsőre tűnik légből kapott ötletnek, valójában nemcsak egy jól hangzó tipp. Arra utal, hogy el kell tudnunk engedni a helyzetek uralmával kapcsolatos ragaszkodásunkat. Az életben a legtöbb helyzetet nem mi uraljuk, hanem sok- sok külső tényező együttesen alakítja, az viszont tőlünk függ, hogyan reagálunk a különböző helyzetekben. Az érzelemszabályozás is lépés a stabilitás irányába.
A kritikai gondolkodás elsajátítása is meghatározó lehet az önerősítés útján. Vagyis érzékennyé kell válnunk a felszín alatt meghúzódó igazságokra. Nem kell mindig az éppen elénk rakott receptekből főznünk, persze ehhez kreativitásra is szükség van. Mindig lesznek készen elénk tálalt életmódok, életfelfogások, örömszerzési utak, de ha nem látunk ezeken túl, akkor kritikátlanul és tehetetlenül sodródunk csak. Az önmegvalósítás nem azt jelenti, hogy hajszoljuk a sikert és a boldogságot, hanem elsősorban azt, hogy megalkotjuk a saját életünknek leginkább megfelelő boldogulási koncepciót. Tehát nem arra érdemes koncentrálni, hogy mások szerint miként kell boldognak lenni, és hogyan kell önmagunkat megvalósítani.
Igen, a legtöbb tanács valóban filozofikusnak tűnhet, de valójában egyszerű és gyakorlati megvalósításra is vonatkozó bölcsességekről van szó, melyek utat mutathatnak az önismeret és az önerősítés folyamataiban.
Fotó:
pixabay.com
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.
Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.
Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.
„Képek nélkül a gondolatainkban” – Mi az afantázia?

Amikor becsukjuk a szemünket, a legtöbben képesek vagyunk előhívni egy tájat, valakinek az arcát vagy akár a reggeli ételünket. Vannak azonban emberek, akik számára mindez teljesen elérhetetlen. Ők azok, akik afantáziával élnek. A jelenség a képzelet szinte teljes hiányát jelenti – ugyanakkor ez nem betegség, hanem az agy működésének egy természetes változata.