Akik nem bírják kapcsolat nélkül
- Dátum: 2014.03.03., 14:37
- egyedülálló, kapcsolat, kapcsolatfüggőség, kötődés, önbizalom hiány
Saját környezetünkben is gyakran tapasztalhatjuk, hogy vannak olyan emberek, akik egyik kapcsolatból esnek a másikba. Szinte soha sincsenek kapcsolaton kívül, külső szemmel ez bizony nehezen érhető, főleg ha valós érzelmeket keresünk a háttérben.
A kapcsolatfüggőség különböző formában és szinten megnyilvánulhat, de legfőbb jele, ha valaki retteg az egyedülléttől. Ennek sokféle oka lehet, például önbizalom hiány, vagy különböző önértékelési problémák. Gyakran olyanok ragaszkodnak rögeszmésen a „kapcsolatban levőséghez”, akik képtelenek megbirkózni saját félelmeikkel, és nem tudnak saját célokat felállítani.
A kapcsolatfüggő emberekre nemcsak az jellemző, hogy képtelenek egyedülállóként létezni, hanem az is, hogy amikor kapcsolatban vannak „szeretik” feladni önálló életüket. Vagyis a szabadidő eltöltését csak párban tudják elképzelni, feladják saját identitásukat, álmaikat, céljaikat. Többnyire egyébként felszínes kapcsolatokról van szó, főleg hogy egyikből sodródnak a másikba, ilyen körülmények között ugyanis nehéz lenne valós érzelmi kötődést kialakítani. A kötődés látszólag megvan, de ez általában az egyedülléttől való félelemből táplálkozik, ami így nem tud elmélyülni.
Persze vannak „enyhébb” esetei is a kapcsolatfüggőségnek. Arra is gyakran láthatunk példát, hogy valaki képtelen kilépni egy rossz kapcsolatból. Nem tud, nem akar egyedül létezni, ezért aztán nem dönt, hanem sodródik, és még jobban „bedarálódik” a személyisége.
Egy kicsit más formája a kapcsolatfüggőségnek, amikor valakit maga a „kapcsolatban levőség” boldogít, pontosabban az ehhez kapcsolódó illúziói. Ilyenkor tulajdonképpen a másik fél személye nem is olyan fontos, csak a „családi állapot” lényeges, vagyis, hogy elmondhassa, ő kapcsolatban van, nem egyedülálló.
Fotó:
pixabay.com
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.