Derűlátást is jelenthet a nosztalgia
- Dátum: 2014.03.08., 20:54
- emlék, emlékezés, jövőkép, nosztalgia, optimista, önbecsülés
Gyakran hangzik el az a megállapítás, hogy a múlt emlékei mindig megszépülnek, ezért különösen jó nosztalgiázni, ami pozitív érzéseket kelt bennünk. De vajon, amikor a múltbeli események után vágyódunk, akkor valójában menekülünk a jelen kihívásai elől?
Nos, vannak olyan típusú emberek, akik a múltban élnek, és ezer szállal kötődnek emlékeikhez, ami valóban nem mutat előre, és korlátozza a fejlődés lehetőségeit. Van, aki a jelen elvárásai és a jövő szorongásai elől hajlamos visszamenekülni a „megszépítetett” múltba, de korántsem ilyen egyértelmű és egyoldalú jelenségről van szó.
Az talán közhelyesnek is tűnhet, de mindenképpen igaz, hogy a múltból történő építkezés, és a múlt eseményinek emléke személyiségünk integritását szolgálja, ezért nem feltétlenül igaz, hogy a nosztalgia csupán menekülés a jelen kihívásai elől. A múlt utáni vágyódás, megnyugvást jelenthet a jelenben, amely csökkentve a stresszt jobb megküzdési technikák alkalmazását is ösztönözheti. Ráadásul pszichológiai kutatások szerint a nosztalgia pozitív hatással van a jövőképre is, és növeli az optimizmus mértékét.

Ez egy olyan pszichológiai folyamat, mely során a nosztalgikus emlékezés, nem más, mint a társas kötődés érzésének megerősítése, mely fokozza az önbecsülést. Vagyis a régi, szép emlékek felelevenítése hatással van önértékelésünkre, mely befolyásolja a jövővel kapcsolatos elvárásainkat, nézeteinket is. A szakemberek szerint a nosztalgia nemcsak a múlt eseményeinek pozitív átkeretezését jelenti, hanem egyúttal a jövővel kapcsolatos derűlátást is megalapozza. És e logika mentén tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy a múlt eseményei iránti vágyakózás, akár még a jelen kihívásaival történő pszichés megküzdést is segítheti.
Fotó:
pixabay.com
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.
Miért hallgatunk az érzelmeinkről?
Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.
Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál
A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.