Önfeláldozás és önzés: tévutak a boldogsághoz
- Dátum: 2014.10.25., 18:57
- boldogság, félelem, mártír, önfeláldozás, önzés
Az önfeláldozás nem ellentéte az önzésnek, a mártír, áldozat szerep gyakran csak egy jó álarc, búvóhely, hogy ne kelljen a saját életünkkel és vágyainkkal szembenézni.
Ugyanis boldognak lenni nem könnyű, ha másokért élünk, van kibúvó a saját életünk „meg nem oldottságáért”. Mivel azonban mások életét nem élhetjük, és senki nem fogja megtalálni helyettünk nekünk a boldogságot, ezért az önfeláldozás pazarlás, és sokszor az igazi boldogság akadálya.
Persze valaki tanulja ezt a szerepet, belenő, ezt látja közvetlen környezetében: „ha nem szolgálsz, és saját igényeidet, vágyaidat teszed első helyre, akkor önző vagy”. Igen, az is lehet, hogy ezt belénk nevelték, de „felnőtt életünkben” rá kell jönnünk, hogy a mártír szerep nem tesz boldoggá.

Az önfeláldozás azért nem ellentéte az önzésnek, mert attól még, hogy magadat (saját boldogságodat, vágyaidat) helyezed első helyre, jó vagy önmagadhoz, szerethetsz, támogathatsz másokat is. De a sorrend fontos, hiszen csak mi saját magunk tudjuk, érezzük, hogy a mi a jó nekünk, ezért csak is kizárólag mi magunk tudunk vágyainknak megfelelni. Ha elkezdünk mások igényei, vágyai szerint élni, letérünk az utunkról, és feladjuk önmagunkat. Aztán várjuk a megmentőket, hogy majd valaki boldoggá tesz minket, valaki majd beteljesíti a vágyunkat. Vagyis várjuk a glóriát az önfeláldozásunkért.
Az önfeláldozás mögött gyakran félelem is húzódik, hiszen a saját életünk megoldása, a boldogság megtalálása, vágyaink felvállalása bátorságot igényel, és felelősséget is.
Ha tehát valaki önzőnek bélyegez minket (vagy ne talán mi magunk illetjük önmagunkat ezzel a kritikával), jusson eszünkben, hogy ha feladjuk önmagunkat, és mások életét éljük, akkor ki fogja a mi életünket élni. A mártírság egy menekülő szerep, mely ugyan olykor-olykor csepegtet némi elismerést életünkben, de alapvetően egy tévút, mely elterel minket a saját boldogulásunk, boldogságunk útjáról.
Fotó:
pixabay.com
Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?
A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.
Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.
A kétszínűség valódi arca
A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?