Önfeláldozás és önzés: tévutak a boldogsághoz
- Dátum: 2014.10.25., 18:57
- boldogság, félelem, mártír, önfeláldozás, önzés
Az önfeláldozás nem ellentéte az önzésnek, a mártír, áldozat szerep gyakran csak egy jó álarc, búvóhely, hogy ne kelljen a saját életünkkel és vágyainkkal szembenézni.
Ugyanis boldognak lenni nem könnyű, ha másokért élünk, van kibúvó a saját életünk „meg nem oldottságáért”. Mivel azonban mások életét nem élhetjük, és senki nem fogja megtalálni helyettünk nekünk a boldogságot, ezért az önfeláldozás pazarlás, és sokszor az igazi boldogság akadálya.
Persze valaki tanulja ezt a szerepet, belenő, ezt látja közvetlen környezetében: „ha nem szolgálsz, és saját igényeidet, vágyaidat teszed első helyre, akkor önző vagy”. Igen, az is lehet, hogy ezt belénk nevelték, de „felnőtt életünkben” rá kell jönnünk, hogy a mártír szerep nem tesz boldoggá.

Az önfeláldozás azért nem ellentéte az önzésnek, mert attól még, hogy magadat (saját boldogságodat, vágyaidat) helyezed első helyre, jó vagy önmagadhoz, szerethetsz, támogathatsz másokat is. De a sorrend fontos, hiszen csak mi saját magunk tudjuk, érezzük, hogy a mi a jó nekünk, ezért csak is kizárólag mi magunk tudunk vágyainknak megfelelni. Ha elkezdünk mások igényei, vágyai szerint élni, letérünk az utunkról, és feladjuk önmagunkat. Aztán várjuk a megmentőket, hogy majd valaki boldoggá tesz minket, valaki majd beteljesíti a vágyunkat. Vagyis várjuk a glóriát az önfeláldozásunkért.
Az önfeláldozás mögött gyakran félelem is húzódik, hiszen a saját életünk megoldása, a boldogság megtalálása, vágyaink felvállalása bátorságot igényel, és felelősséget is.
Ha tehát valaki önzőnek bélyegez minket (vagy ne talán mi magunk illetjük önmagunkat ezzel a kritikával), jusson eszünkben, hogy ha feladjuk önmagunkat, és mások életét éljük, akkor ki fogja a mi életünket élni. A mártírság egy menekülő szerep, mely ugyan olykor-olykor csepegtet némi elismerést életünkben, de alapvetően egy tévút, mely elterel minket a saját boldogulásunk, boldogságunk útjáról.
Fotó:
pixabay.com
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.
Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában
Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?
Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert
Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.