Menü

Önfeláldozás és önzés: tévutak a boldogsághoz

Az önfeláldozás nem ellentéte az önzésnek, a mártír, áldozat szerep gyakran csak egy jó álarc, búvóhely, hogy ne kelljen a saját életünkkel és vágyainkkal szembenézni.

 Ugyanis boldognak lenni nem könnyű, ha másokért élünk, van kibúvó a saját életünk „meg nem oldottságáért”. Mivel azonban mások életét nem élhetjük, és senki nem fogja megtalálni helyettünk nekünk a boldogságot, ezért az önfeláldozás pazarlás, és sokszor az igazi boldogság akadálya.

Persze valaki tanulja ezt a szerepet, belenő, ezt látja közvetlen környezetében: „ha nem szolgálsz, és saját igényeidet, vágyaidat teszed első helyre, akkor önző vagy”. Igen, az is lehet, hogy ezt belénk nevelték, de „felnőtt életünkben” rá kell jönnünk, hogy a mártír szerep nem tesz boldoggá.

Az önfeláldozás azért nem ellentéte az önzésnek, mert attól még, hogy magadat (saját boldogságodat, vágyaidat) helyezed első helyre, jó vagy önmagadhoz, szerethetsz, támogathatsz másokat is. De a sorrend fontos, hiszen csak mi saját magunk tudjuk, érezzük, hogy a mi a jó nekünk, ezért csak is kizárólag mi magunk tudunk vágyainknak megfelelni. Ha elkezdünk mások igényei, vágyai szerint élni, letérünk az utunkról, és feladjuk önmagunkat. Aztán várjuk a megmentőket, hogy majd valaki boldoggá tesz minket, valaki majd beteljesíti a vágyunkat. Vagyis várjuk a glóriát az önfeláldozásunkért.

Az önfeláldozás mögött gyakran félelem is húzódik, hiszen a saját életünk megoldása, a boldogság megtalálása, vágyaink felvállalása bátorságot igényel, és felelősséget is.

Ha tehát valaki önzőnek bélyegez minket (vagy ne talán mi magunk illetjük önmagunkat ezzel a kritikával), jusson eszünkben, hogy ha feladjuk önmagunkat, és mások életét éljük, akkor ki fogja a mi életünket élni. A mártírság egy menekülő szerep, mely ugyan olykor-olykor csepegtet némi elismerést életünkben, de alapvetően egy tévút, mely elterel minket a saját boldogulásunk, boldogságunk útjáról.

Fotó:
pixabay.com

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.

Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?

Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.

Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?

Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.

Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?

Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?

Gyakran beszélsz magadhoz?

A legtöbbünk számára az önmagunkkal való beszélgetés egyszerűen egy hasznos eszköz lehet. Segíthet rendezni a gondolatokat, megőrizni a fókuszt, feldolgozni egy nehéz helyzetet és egy kicsit kedvesebben viszonyulni saját magunkhoz.