Hasznos, vagy haszontalan az orvosi pióca?
- Dátum: 2014.11.09., 20:00
- gyógyítás, gyógymód, pióca, véralvadásgátlót, vérszívás
Az orvosi pióca egészen a 17. századig az orvosi kezelések alapját képezte, mivel segítségével alkalmazták az úgynevezett kivéreztetéses „gyógymódot”. Ez az orvosi gyakorlat nem éppen a gyógyulást szolgálta, ám később mégis hasznát vették a piócáknak a gyógyításban.
Az orvosi pióca egy olyan lapos állat, melynek mindkét végén tapadókorong található. A hátsó tapadókorongja segítségével mozog, míg az első tapadókorongban található fogaival végzi a vérszívást. Érdekes, hogy a pióca áldozatában véralvadásgátlót, hirudint választ ki, amely megakadályozza a seb bezáródását, illetve az állat érzéstelenítőt is termel, amely biztosítja a nyugodt táplálkozását a „mit sem sejtő” áldozat testéből.
Mivel régen a betegségek többségénél a „rossz vér” eltávolításában látták az egyetlen gyógymódot, az orvosok gyakran alkalmaztak orvosi piócát a vér leszívásához, ám ez általában nem gyógyulást eredményezett, hanem tovább rontotta a beteg állapotát. Egyébként sebek gyógyításánál és fertőző betegségek estén is használták ezt a módszert, egészen a 19. századig alkalmazták a piócával való vérleszívást.
Ahogy fejlődött a gyógyítás gyakorlata természetesen a piócával történő kezelésről is bebizonyosodott, hogy nem használ, sőt negatívan hat a betegek állapotára. Ugyanakkor mégsem haszontalan orvosilag a pióca, a rekonstrukciós sebészet területén kezdték el használni a 80'-as években. Izomzat, illetve bőrszövet átültetésekor, fontos hogy a seb körül helyreálljon a vérkeringés. A pióca segítségével elkerülhető a rögképződés a sérült területen, ráadásul a pióca nyálában található véralvadásgátló akkor is fenntartja a véráramot, ha az állatot már eltávolították.
Fotó:
pixabay.com
A karácsony üzenete a rohanó világban
A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.
Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében
A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat
Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít
Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”
Az ünnepi asztal csapdái
Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.
Kiegyensúlyozottság a karácsony előtti hetekben
Az év végi hajtás sokszor úgy ránt magával, mintha versenyt futnánk egy láthatatlan stopperrel. Pedig ezen időszaknak nem a rohanásról kellene szólni, hanem arról a csendes, mégis erős harmóniáról, amit mindenki meg tud teremteni magának, ha ráhangolódik az ünnepi időszakra. A kérdés az, hogyan tudunk közben egyensúlyban maradni önmagunkkal és a környezetünkkel.