Menü

Szerelem első látásra – létezik, vagy sem?

A romantikus filmek és történetek építenek a „szerelem első látásra” fogalmára. Nagyon jól hangzik, de ettől még nem biztos, hogy létezik… Persze attól is függ, mit nevezünk szerelemnek. Csupán a kellemes, megragadó érzést, az elinduló kémiai folyamatokat, vagy az ennél tartalmasabb, elfogadó szeretetet?

Ez egy örökké vitatott téma, és nehéz „igazságot tenni”. Persze nem is biztos, hogy kell. Akik azonban várják és vágyják a szerelmet, tudni akarják: várakozzanak, amíg az érzés kialakul, vagy már az első pillanatban tudniuk kellene, hogy valaki mély érzéseket képes kiváltani belőlük? Talán nincs is pontos recept, de az már bizonyos, hogy rengeteg jó kapcsolat igazolta, hogy a szerelem nem feltétlenül azonnal alakul ki.

Sok esetben a mélyebb érzelmek kialakulásához a másik alaposabb megismerése szükséges. Somogyi Péter „lélekszerelő” úgy véli, a szerelem első látásra a klasszikus értelemben nem létezik. Csak akkor lehetünk valakibe igazán szerelmesek, ha a hibái ellenére is szeretjük őt, márpedig ehhez meg kell ismernünk. Amíg ez nem történik meg, addig maximum energetikailag kapcsolódunk össze a másikkal. Rávetítjük a vágyainkat, és elképzeljük őt olyannak, mint amilyen párról álmodunk. Ebből keletkeznek aztán a csalódások: „Nem ilyennek ismertelek meg! Ezt nem gondoltam volna rólad!” – állítják. De egyáltalán lehet-e valós egy ilyen állítás? Mikor mondhatjuk, hogy megismertük a másikat? Hiszen bár vannak alapvető jellemvonásaink, mégis napról napra változunk. Az életkor előrehaladtával élettapasztalataink folyamatosan formálják a személyiségünket.

A szerelmet ennek ellenére nem szabad lebecsülni: noha sok esetben nélkülözi a realitást, mégis fontos alapot képez a kapcsolatnak. Igaz, idővel átalakul és formálódik, jó esetben mély szeretetté szelídül. A folyamat teljesen természetes, hiszen nehéz lenne egy életen át úgy létezni, hogy folyamatosan lessük a telefonunkat, hogy hívott-e a szerelmünk, vagy ácsorgunk naphosszat az ablakban, hogy mikor érkezik. A szerelem egy kicsit őrültté tesz, ez adja az ízét. Azt viszont nehéz lenne állítani, hogy ez a típusú érzelem egyetlen pillantás után alakulna ki. Elképzelhető, hogy valaki nagyon megfog minket már első ránézésre. Lehet egyetlen pillantás is örökké emlékezetes, de önmagában, ha más egyéb nem történik, ezt még furcsa lenne szerelemnek nevezni.

Az „utólagos” történések azonban átalakítják a fejünkben és a szívünkben az első pillanatban tapasztalt érzelmeket. Ha a kapcsolatnak további kellemes, mély fejleményei lesznek, akkor gyakrabban állítjuk, hogy már az első pillanatban beleszerettünk valakibe. Sokszor hallhatjuk azt is, hogy valaki már a legelső másodpercben tudta, hogy a másik lesz majd a férje, felesége. Ne becsüljük le ezeket az érzéseket, vagy mondjuk úgy: megérzéseket. Úgy viszont nehezen működik, ha tudatosan ilyen villanást keresünk, mert ennek következménye lehet, hogy olyan emberekre, vagy helyzetekre is rávetítjük a vágyott nagy pillanatot, érzést, melyek egyébként nem lettek volna ennyire meghatározóak. 

Fotó:
pixabay.com

Verbális bántalmazás: semmiség vagy bűncselekmény?

Mit tehetünk abban az esetben, ha úgy érezzük verbális bántalmazás áldozatai vagyunk? Egyáltalán mi számít bántalmazásnak? És mi a következménye annak, ha valaki visszaél a törvény korlátozó erejével?

Ne szorongj többé!

A szorongással mindannyian találkozunk akár nap mint nap. Ez teljesen rendjén való, hiszen a szorongásnak vagyis a félelemnek gyakran evolúciós funkciója van, megvéd minket, attól, hogy számunkra veszélyes tevékenységeket folytassunk, vagy éberebbé tesz minket, hogy jobban tudjunk figyelni magunkra vagy a szeretteinkre.

Az igaz barátok nyomában

A barátságokról általában nehéz helyzetekben szokott kiderülni, hogy mennyire stabilak és tartósak. Vannak olyan emberek, akiket évekig jó barátnak tartunk, és amikor előkerül valamilyen konfliktus, rájövünk, hogy nem volt igazi.

Kirakat-kapcsolatok, avagy amikor csak „jól néznek ki egymás mellett”

A 21. század az újdonságok százada, azonban vannak dolgok, amelyek nem változnak. A házasságok és párkapcsolatok motivációi általában érzelmi alapúak, de előfordul nagyon sok olyan is, amelyet külső tényező indít.

Hasonló személyiségek: ellenségek vagy legjobb barátok?

Az ellentétek vonzzák egymást, a hasonlóak pedig taszítják? Vagy erre nincs analógia? Kikkel könnyebb jó viszonyt ápolni: akik ránk hasonlítanak, vagy akik különböznek?