„Az én vezérem bensőmből vezérel”

Az önmagunk megismerésében már az is fontos előrelépés lehet, ha felismerjük függőségeinket, valamint azokat a gondolkodási sémáinkat, amelyek korlátozzák énünk pozitív kibontakozását. Tartsunk nagytakarítást lelkünkben is, a gondolataink között!

Természetesen a függőségnek is különböző fokozatai vannak, de összességében mindenképpen negatív hatással van az életünkre. (A szenvedélyesen űzött tevékenységi formák nem ide tartoznak, mivel azok hosszú távon pozitív hatással vannak ránk.) Nem csak szerfüggőség létezik, hanem számtalan olyan megnyilvánulása a függőségnek, melyet talán mások életében bírálunk, de saját magunk esetében észre sem veszünk.

Egyrészt nehezítheti lelkünket egy csomó félelem, melyek, ha eluralkodnak rajtunk, fóbiákká válnak. A fóbiák tehát nem mások, mint általános félelemérzeteink kivetülései. Egy általános félelemérzettel ugyanis nagyon nehéz szembenézni, de ha tárgyiasítjuk, akkor megteremtjük a kontroll látszatát. Persze valójában ez nem megoldás, hiszen attól még az alap félelem megmarad.

Ismerősek a következő mondatok: „nekem úgyse sikerülhet”, „ én nem kellek már senkinek”? Ez nem más, mint saját magunk búsba kötése, negatív valóságteremtés. A rögeszmés gondolataink leginkább jövőnkre hatnak, mivel a bekövetkező dolgoktól való félelmünk, aggódásunk egyben programozza is a rossz bevonzását.

És ott vannak még azok a rituálisan ismételgetett gondolatsorok, illetve cselevések is, melyekkel megint csak látszat kontrollt érhetünk el. A mániánkká válhat a tisztaság, a munka, vagy bármilyen cselekvés, melynek kényszeres végzése eltereli figyelmünket félelmeinkről, lelkünkben lakozó diszharmóniáról.

A függőség számtalan formában jelenhet meg életünkben, a probléma gyökere elsősorban nem a külső környezetben keresendő. Az önismeret, önbizalom és a meghittség hiánya mentén olyan látszat irányítást építünk ki védelmi vonal gyanánt, mely fóbiákkal, mániákus cselekvésekkel és rögeszmés gondolatokkal van kikövezve.

Nem könnyű a függőségek, félelmek útvesztőiben megtalálni belső harmóniánkat, benső irányítási rendszerünket. De érdemes próbálkozni, mert minden függőség korlátoz.

József Attila Levegőt! című verse egyszerűen, és utánozhatatlanul így fejezi ki ezt a lelki szabadságot: „Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

Fotó:
pixabay.com