„Az én vezérem bensőmből vezérel”
Az önmagunk megismerésében már az is fontos előrelépés lehet, ha felismerjük függőségeinket, valamint azokat a gondolkodási sémáinkat, amelyek korlátozzák énünk pozitív kibontakozását. Tartsunk nagytakarítást lelkünkben is, a gondolataink között!
Természetesen a függőségnek is különböző fokozatai vannak, de összességében mindenképpen negatív hatással van az életünkre. (A szenvedélyesen űzött tevékenységi formák nem ide tartoznak, mivel azok hosszú távon pozitív hatással vannak ránk.) Nem csak szerfüggőség létezik, hanem számtalan olyan megnyilvánulása a függőségnek, melyet talán mások életében bírálunk, de saját magunk esetében észre sem veszünk.
Egyrészt nehezítheti lelkünket egy csomó félelem, melyek, ha eluralkodnak rajtunk, fóbiákká válnak. A fóbiák tehát nem mások, mint általános félelemérzeteink kivetülései. Egy általános félelemérzettel ugyanis nagyon nehéz szembenézni, de ha tárgyiasítjuk, akkor megteremtjük a kontroll látszatát. Persze valójában ez nem megoldás, hiszen attól még az alap félelem megmarad.
Ismerősek a következő mondatok: „nekem úgyse sikerülhet”, „ én nem kellek már senkinek”? Ez nem más, mint saját magunk búsba kötése, negatív valóságteremtés. A rögeszmés gondolataink leginkább jövőnkre hatnak, mivel a bekövetkező dolgoktól való félelmünk, aggódásunk egyben programozza is a rossz bevonzását.
És ott vannak még azok a rituálisan ismételgetett gondolatsorok, illetve cselevések is, melyekkel megint csak látszat kontrollt érhetünk el. A mániánkká válhat a tisztaság, a munka, vagy bármilyen cselekvés, melynek kényszeres végzése eltereli figyelmünket félelmeinkről, lelkünkben lakozó diszharmóniáról.
A függőség számtalan formában jelenhet meg életünkben, a probléma gyökere elsősorban nem a külső környezetben keresendő. Az önismeret, önbizalom és a meghittség hiánya mentén olyan látszat irányítást építünk ki védelmi vonal gyanánt, mely fóbiákkal, mániákus cselekvésekkel és rögeszmés gondolatokkal van kikövezve.
Nem könnyű a függőségek, félelmek útvesztőiben megtalálni belső harmóniánkat, benső irányítási rendszerünket. De érdemes próbálkozni, mert minden függőség korlátoz.
József Attila Levegőt! című verse egyszerűen, és utánozhatatlanul így fejezi ki ezt a lelki szabadságot: „Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”
Fotó:
pixabay.com
Mi az asztigmatizmus? – Amit a szemhibáról tudni érdemes
Sajnos többféle szemet érintő betegséget ismerünk, ilyen az asztigmatizmus is, mely kellemetlen tüneteivel akár a mindennapokat is tönkre teheti.
Lézeres arcmaszkok – szike helyett: az esztétikai megújulás új generációja
Az esztétikai orvoslás és a kozmetológia az elmúlt évtizedben látványos irányváltáson ment keresztül. A páciensek egyre inkább a nem invazív, fájdalommentes, gyors regenerációt kínáló megoldásokat keresik, amelyekkel elkerülhető a szike, az altatás és a hosszú gyógyulási idő.
Természetes gyógymódok elfertőződött sebre
Amikor egy seb elfertőződik, a szervezetben azonnal megindul a védekezés: a terület bepirosodik, meleg lesz, megduzzad, esetleg sárgás vagy zöldes váladék jelenik meg. Ilyenkor a test jelzi, hogy segítségre van szüksége. A természetes gyógymódoknak ilyenkor nem az a feladatuk, hogy kiváltsák a steril tisztítást vagy az orvosi ellátást, hanem hogy támogassák a bőr regenerációját, csökkentsék a gyulladást, és elősegítsék a tisztulást.
Fájnak a vállaid? – ezt üzeni a lelked!
A vállaink fájdalma gyakori panasz, sokszor csak egy rossz tartás okozhatja, de mi van akkor, ha más áll a háttérben? A lelki gondok sok esetben a vállainkon landolnak.
A megfelelési kényszer lélektana, avagy a belső elvárások csapdájában
A megfelelési kényszer a modern társadalom egyik leggyakoribb, mégis legtöbbször rejtve maradó lelki jelensége. Lényege, hogy az ember állandó belső nyomást érez arra, hogy mások elvárásainak megfeleljen, akkor is, ha ez a saját igényei, határai vagy jólléte rovására megy. Bár a köznyelv néha „kényszernek” nevezi, valójában nem kényszerbetegség, hanem egy szorongásból, önértékelési bizonytalanságból és korai tanult mintákból kialakuló működésmód.