Miért tartunk attól, hogy önbizalmunk legyen?
- Dátum: 2015.04.22., 18:35
- birtoklási vágy, biztonság, elvárások, félelem, féltékenység, féltés, irigység, kritika, life coaching, megerősítés, megfeleléskényszer, nagyképűség, önbizalom, önbizalom-hiány, önérvényesítés, önfejlesztés, pszichológia, szeretet, visszajelzés
Az emberek többségének nincs elég önbizalma. De nem is mer elindulni azon az úton, hogy azt növelje valamilyen technikával, mert ez visszatetszést kelt benne: attól tart, hogy nagyképű lesz, elveszíti a szerénységét, és a környezete nem nézi jó szemmel a változást. Vajon miért van bennünk ez a félelem?
Az önbizalom-hiánynak rengeteg oka lehet. Eredhet a családból, a gyerekkorból, vagy a felnőtt kapcsolatokból. Gyakorlatilag minden emberi visszajelzés formálhatja, és ha sok kritikát, kevés szeretetet és megerősítést kapunk, ha sikertelenek vagyunk, akkor bizony alacsonyabb lesz az önbizalmunk. Rengeteg technika létezik ennek fejlesztésére (life coaching, tréningek, pszichológiai és spirituális technikák), de az emberek többsége félelemből nem meri ezeket alkalmazni. Egyrészt félnek a változástól, és noha önbizalom-hiánnyal élni is rossz, a jelen helyzet legalább ismerős… Az új, a bizonytalan mindig félelmet kelt, főleg azok számára, akik nem elégedettek magukkal. Tartanak továbbá a környezetük visszajelzésétől, ugyanis az emberek többsége nem tudja elkülöníteni az önbizalmat és a nagyképűséget.
A kettő közötti különbség, hogy a nagyképű embernek nincs valódi önbizalma. A nagyképűség általában sok más negatív tulajdonsággal párosul, így az ilyen személyiségű embertársaink unszimpatikusak lehetnek számunkra. Ennek legfőbb oka a hiteltelenség: megérezzük, hogy az állításai túlzóak, zavaróak, vagy valótlanok. A nagyképű ember kiéhezett a csodálatra, ez pedig pont hogy a kevés önbizalomból fakad.
Az egészséges önbizalommal rendelkező embernek sokkal kevésbé van szüksége a környezete visszajelzéseire, ugyanis tisztában van a saját értékeivel. Ez nem azt jelenti, hogy folyton folyvást hirdeti azokat, hanem azt, hogy képes az önérvényesítésre. Az egészséges önbizalmú emberek személyisége vonzó lehet, pozitív energia és kiegyensúlyozott légkör veszi őket körül.
Sok esetben azonban az egészséges önbizalmúakkal kapcsolatban is elutasító lehet a környezet, két okból is: az egyik az irigység, a másik pedig a féltékenység.
Az irigység hátterében ehhez hasonló gondolatok állhatnak: „Neki könnyebb, mint nekem!”; „Neki MIÉRT jobb, mint nekem, ugyan mivel érdemelte ki? Legalább ennyire járnának nekem is a jó dolgok!”
A féltékenység hátterében pedig az áll, hogy az önbizalommal teli ember kevésbé van rászorulva embertársaira. Nem kell „energiavámpírkodnia”, hiszen neki is sok energiája van. Nem igényli a környezete folyamatos pozitív visszajelzését és segítségét, hiszen enélkül is képes jól érezni magát. Mindez ijesztő lehet azok számára, akik megszokták, hogy szeretetük együtt jár a másik birtoklásával, hiszen onnantól a másik kevésbé akar majd az elvárásaiknak megfelelni. Az önbizalommal teli emberek szabadabbak, és ez a szabadság nem komfortos azoknak, akik a birtokló szeretet közegében érzik magukat biztonságban. Csakhogy ez a fajta biztonság illúzió: a szeretet energiájának áramlását lekorlátozza a féltékenység, a birtoklási vágy. Nem arról van szó, hogy ne jelenhetne meg a kapcsolatokban az egészséges féltés, de a hosszú távú féltékenység bizonyosan romboló hatású.
Ahogy az önbizalom-hiány is. Hisz valódi szeretet csak az képes adni, aki önmagát is tudja szeretni.
Szerző: LighthousEarth
Fotó:
pixabay.com
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.