Miért tartunk attól, hogy önbizalmunk legyen?
- Dátum: 2015.04.22., 18:35
- birtoklási vágy, biztonság, elvárások, félelem, féltékenység, féltés, irigység, kritika, life coaching, megerősítés, megfeleléskényszer, nagyképűség, önbizalom, önbizalom-hiány, önérvényesítés, önfejlesztés, pszichológia, szeretet, visszajelzés
Az emberek többségének nincs elég önbizalma. De nem is mer elindulni azon az úton, hogy azt növelje valamilyen technikával, mert ez visszatetszést kelt benne: attól tart, hogy nagyképű lesz, elveszíti a szerénységét, és a környezete nem nézi jó szemmel a változást. Vajon miért van bennünk ez a félelem?
Az önbizalom-hiánynak rengeteg oka lehet. Eredhet a családból, a gyerekkorból, vagy a felnőtt kapcsolatokból. Gyakorlatilag minden emberi visszajelzés formálhatja, és ha sok kritikát, kevés szeretetet és megerősítést kapunk, ha sikertelenek vagyunk, akkor bizony alacsonyabb lesz az önbizalmunk. Rengeteg technika létezik ennek fejlesztésére (life coaching, tréningek, pszichológiai és spirituális technikák), de az emberek többsége félelemből nem meri ezeket alkalmazni. Egyrészt félnek a változástól, és noha önbizalom-hiánnyal élni is rossz, a jelen helyzet legalább ismerős… Az új, a bizonytalan mindig félelmet kelt, főleg azok számára, akik nem elégedettek magukkal. Tartanak továbbá a környezetük visszajelzésétől, ugyanis az emberek többsége nem tudja elkülöníteni az önbizalmat és a nagyképűséget.
A kettő közötti különbség, hogy a nagyképű embernek nincs valódi önbizalma. A nagyképűség általában sok más negatív tulajdonsággal párosul, így az ilyen személyiségű embertársaink unszimpatikusak lehetnek számunkra. Ennek legfőbb oka a hiteltelenség: megérezzük, hogy az állításai túlzóak, zavaróak, vagy valótlanok. A nagyképű ember kiéhezett a csodálatra, ez pedig pont hogy a kevés önbizalomból fakad.
Az egészséges önbizalommal rendelkező embernek sokkal kevésbé van szüksége a környezete visszajelzéseire, ugyanis tisztában van a saját értékeivel. Ez nem azt jelenti, hogy folyton folyvást hirdeti azokat, hanem azt, hogy képes az önérvényesítésre. Az egészséges önbizalmú emberek személyisége vonzó lehet, pozitív energia és kiegyensúlyozott légkör veszi őket körül.
Sok esetben azonban az egészséges önbizalmúakkal kapcsolatban is elutasító lehet a környezet, két okból is: az egyik az irigység, a másik pedig a féltékenység.
Az irigység hátterében ehhez hasonló gondolatok állhatnak: „Neki könnyebb, mint nekem!”; „Neki MIÉRT jobb, mint nekem, ugyan mivel érdemelte ki? Legalább ennyire járnának nekem is a jó dolgok!”
A féltékenység hátterében pedig az áll, hogy az önbizalommal teli ember kevésbé van rászorulva embertársaira. Nem kell „energiavámpírkodnia”, hiszen neki is sok energiája van. Nem igényli a környezete folyamatos pozitív visszajelzését és segítségét, hiszen enélkül is képes jól érezni magát. Mindez ijesztő lehet azok számára, akik megszokták, hogy szeretetük együtt jár a másik birtoklásával, hiszen onnantól a másik kevésbé akar majd az elvárásaiknak megfelelni. Az önbizalommal teli emberek szabadabbak, és ez a szabadság nem komfortos azoknak, akik a birtokló szeretet közegében érzik magukat biztonságban. Csakhogy ez a fajta biztonság illúzió: a szeretet energiájának áramlását lekorlátozza a féltékenység, a birtoklási vágy. Nem arról van szó, hogy ne jelenhetne meg a kapcsolatokban az egészséges féltés, de a hosszú távú féltékenység bizonyosan romboló hatású.
Ahogy az önbizalom-hiány is. Hisz valódi szeretet csak az képes adni, aki önmagát is tudja szeretni.
Szerző: LighthousEarth
Fotó:
pixabay.com
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?