Bombaformában szülés után is?
- Dátum: 2015.05.14., 09:33
- alak, bombaforma, sport, szülés, várandóság
Mennyi időt adhat ma egy nő magának arra, hogy szülés után visszanyerje a formáját? Egyáltalán lényeges ez a kérdés?
Egyre több nő kezd el tudatosan tenni azért, hogy szülés után visszanyerje alakját. Ez nem feltétlenül hiúsági kérdés, szerepet játszhat benne a saját test integritásának, kontrolljának visszaszerzése utáni vágy, illetve megfelelő erőnlét elérése.
Nemrégiben igen csak nagy port kavart fel az az eset, amikor egy fehérnemű modell kismama posztolta nem mindennapi képeit. Szülés előtt és után is topformában, és kocka hassal. Sokakat felháborított, hogy a modellnek még a terhesség utolsó hónapjában is alig gömbölyödött a pocakja, és a szülés után 4 nappal közzé tett képen már ismételten tökéletes alakkal pózol. Helyén kell kezelni a dolgokat! Vagyis nyilván ez egy szélsőséges eset, hátterében fel kell ismernünk a figyelemfelkeltés, polgárpukkasztás, saját image építés motivációját. A modell egyébként teljesen egészséges kisgyermeknek adott életet, azt hiszem, példáját sem elítélni, sem követendőnek minősíteni nem kell.
Abban, hogy ez a kérdés igenis egyre inkább foglalkoztatja a nőket, szerepet játszik az a szemléletváltozás, mely szerint a női szerep az anyaságban nem merül ki. Igen, azért mert szülünk, gyereket nevelünk, nem kell elhagynunk magunkat, feláldozva énünket az anyaság oltárán. De azt hogy hol van ebben a határ, nagyon nehéz megmondani.
A várandóság, az anyává válás időszaka igencsak átrendezi a fontossági sorrendet, a szülést követően általában kevés embernek jut eszébe, hogy sportolással illetve diétázással foglalkozzon. De egyáltalán nem elítélendő, ha valaki szülést követően akár egészen korán elkezd sportolni. A sport lehet a kikapcsolódás eszköze is, segítségével levezethető a sok-sok feszültség, melytől valljuk be őszintén, a baba első éve (utána sem) egyáltalán nem mentes.
A bevezetőben feltett kérdésre mindenkinek magának kell választ adnia. A lényeg abban ragadható meg, hogy a választás inkább belső igényből fakadjon, mert, ha pusztán társadalmi, külső elvárások dominálnak, akkor rossz útra kerülünk.
Fotó:
Pixabay.com
Rosszullét az autóban? Hét bevált módszer, amivel megelőzhetjük az utazási betegséget
Sokak számára az autózás nem a kikapcsolódásról, hanem a gyomorforgató rosszullétről, a szédülésről és a hányingerről szól. Különösen a gyerekek körében gyakori az utazási betegség, de felnőttként is bárkit utolérhet, akár egy hosszabb autóút, akár egy kanyargós hegyi szakasz során. A jó hír, hogy néhány egyszerű szokással sokat tehetünk a kellemetlen tünetek megelőzéséért.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.
Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?
Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
Miért szeretjük a horrorfilmeket?
Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?