Menü

Nagyító alatt az iskolai füzetek

Az írástanulás fontos mozzanata a gyerekek fejlődésének, amellett, hogy jelentősen befolyásolja az egész iskolai pályafutást, az önértékelésre is komoly hatást gyakorolhat. A rendezetlen füzetet, illetve a kusza betűket érdemes komolyan venni, a szakértők szerint ugyanis ezek figyelmeztető jelzések.

Fel kell figyelni arra, ha a gyerek írásképe rendezetlen, és ha a betűk formálása problémás, de korántsem kifizetődő a bűntető, elmarasztaló szülői reakció. Sok tényező nehezítheti az írástanulást, kisiskoláskor elején még gyakran fejletlen a finommotorika, probléma lehet a figyelemmel, a koncentrációval, illetve a külső teljesítményelvárások bénító hatására is megjelenhet az úgynevezett „macskakaparás”.

Amikor nem sikerül a betűk formálása úgy, ahogyan azt elvárnák, a gyerekben kialakulhat egy szorongás, egy kudarcérzés, amely hosszú távon is negatív hatású lehet. A lemaradás, és a sorozatos kudarcok hatására a sikertelenség az önértékelés része lesz, amely tovább fokozza a problémát.

A kamaszkorban megjelenő kusza betűk viszont egészen mást jelentenek, általában a természetes identitásválság lenyomatai. 18-20 éves korra pedig, az öndefiniálás fontos részeként kialakul a viszonylag állandó mintázatot mutató egyéni íráskép.

Az írástanulás tehát egy nagyon hosszú folyamat, mely kapcsolatban áll a személyiségfejlődéssel, sikerei, kudarcai nemcsak az egész iskolai pályafutást határozzák meg, hanem a gyerek önértékelésének alakulását is.

Egyébként a szakértők szerint az írástanulás és az önértékelés kapcsolata nemcsak egyirányú hatásmechanizmus. Vagyis az írástanulás kudarcai egyrészről negatívan befolyásolhatják a gyerek önértékelését is, másrészről pedig maga az önértékelési problémák is tükröződhetnek az írásképen.

Fotó:
Pixabay.com

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.